Vaddisznólesőben

2017. február 4. (szombat) 10:59 - Várkonyi Balázs

Szó esett erről nemrég, de emlékeztet is rá a gyerek: vaddisznó. Eldőlni látszik a hétvégi kirándulás dolga. És a rendelés mellé egy kívánság: nosztalgiavonat. Indulás hát szombat reggel, irány a pályaudvar, ahonnét közelítetek a mesés erdő felé.

Gyerek jókedvű, apa komor – fogalma sincs, hol találkoznak majd egy meglesni érdemes jószággal. És főként: a vad hogyan reagál majd erre? Mindegy, a célnál vár egy mindentudó ismerős, majd segít…

Az állomáson az első meglepetés: aznap nincs nosztalgiavonat, a közönséges járat meg nem izgalmas. Ha nincs, új úti cél kell, előtte azonban váratlan ingyen lecke következik a jó modorról. Nagydarab ember ordítozik, erre biztonsági őr a társának: Né, a csóka mit üvölt, majd ő is üvölt: Ne kiabálj itt, mert kinyomom a szuszt belőled! Helyben vagyunk, meghitt és otthonos minden, ahol a napi túlélőgyakorlatot végzi az utazó, és ahol ajánlatos eltakarni a kisgyerek szemét, vagy gyerek nélkül utazni, bár az igazat megvallva, édes mindegy, hogy a kölök e helyen, a való élet sűrűjében edződik a jövőre, vagy a tévévalóság készíti fel rá, ám ez a természetes szemléltetés mégis hatásosabb, könnyebben tanul így az utód. Lám, most is nézheti, mint terül el egy láthatóan hótt részeg fickó egy padon, kicsit odébb, a buszállomás mögött pedig egész nap láthatja a beszeszelt utcai harcosokat rajcsúrozni, ordibálni, alkalmi asszonyaikat markolászni, és ha szerencséje van, anatómialeckét is kaphat, amikor épp vizelni támad kedve valamelyiküknek.

Irányváltás tehát – a budakeszi vadaspark közel is van, és vad is biztosan akad arrafelé. A buszon a gyerek elmajszolja a fasírtos zsömlét – egy jót falatozok, mondja –, majd alighogy lenyeli az utolsó morzsát, újrakezdi: vaddisznó! És hiába jössz azzal, hogy vagy lesz, vagy nem, szerencse dolga, és mennyi más szépséget rejtenek a hegyek, ha kimondta, hogy vaddisznó, akkor vaddisznónak ott majd lennie kell. Kísérletezel: nem csak állatot láthattok, hanem pompás tölgyeseket, bükkösöket, lesz ott vadkörtefa, berkenye, ezernyi különleges virág… szenvedsz, a kölök meg flegmán odaveti: de Apa, most tél van! Ebben momentán igazat is adsz neki. Rögtönözöl – hisz rég olvastad a vadasparkmutatót –, beszélsz, megsaccolod, hány méter lehet a legmagasabb pontja, mire jön a cseppet sem váratlan kérdés: és ott van a vaddisznó?

Mit tegyünk egy monomániás hatévessel, valahol olvastad, hogy a budai hegyekben talán százötven-százhatvan őzet és ugyanannyi vaddisznót tartanak nyilván, csak reméled, hogy nem tévesztetted el a számot, és töprengesz: mi a valószínűsége, hogy éppen nektek mutogatja magát az egyikük?

Odaértek. Megcsodáljátok a vadaspark megannyi négylábúját, majd kis séta a kijelölt úton. És csodák csodája, negyedóra sem telik el, amikor vagy kétszáz méterre a cserjék közt föltűnik egy vaddisznó! Biztonságos messzeségben van, rátok se hederít, egyébként is megszokták az embert. A kiskölök dermedten bámulja, majd hirtelen megszólal: Fázom, menjünk!

A vaddisznó békésen elballag a messzibe.

A rovat további hírei: Napraszóló

Esti harangszó a jeles napon

Esti harangszó a jeles napon

2017. augusztus 15. (kedd)

Az ausztriai Őrvidéken Boldogasszony; Délvidéken, a Dél-bácskai körzetben Boldogasszonyfalva; a Zselicségben, Baranya és Somogy határán Boldogasszonyfa. Települések, amelyek neve a Mária-tisztelet jegyében született, és ahol különös figyelem övezi augusztus tizenötödikét: a napot, amelyen az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint Jézus Krisztus édesanyját magához emelte a Teremtő.

Csak torokra menj!

Csak torokra menj!

2017. augusztus 12. (szombat)

Gyerekek játszanak a közös udvaron. Játékfegyverrel vadásznak egymásra, kis labdák repülnek, a megcélozott menekül, közben visszakiált: lábra ér, arcra nem! A szivacslabdák persze az arcon se okoznának sérülést, még a földre pottyanva se igen tudnak fölpattanni. De vigyáznak egymásra.

Hőguta műmágussal

Hőguta műmágussal

2017. augusztus 05. (szombat)

Hét nem vagyok én egy eszeveszett bolond? Dehogynem! Szenvedek az embertelen hőségben, bevackolok a kisszobába, gondolom, segít a mozdulatlanság, a semmittevés, hátha megúszom ezt a napot fulladás vagy infarktus nélkül – de elkövetek egy végzetes hibát.

Egy korsó „védőital” orvosi receptre?

Egy korsó „védőital” orvosi receptre?

2017. július 31. (hétfő)

Gyógyszertár, sorállás, dögmeleg. Lassan haladunk, a patikárius hölgy minden pácienst tanácsokkal lát el. Tudja, mondtam már – int egy vékony fickót –, sok folyadékot! Amaz serényen bólogat, mire a mögöttem álló testes úr: Én már a mai három korsómat megittam… S hogy kétségünk se legyen, mi volt a három korsóban, hozzáteszi: ideje lenne már a sört is receptre adni!

Egy „gyorsan elviharzó élet”

Egy „gyorsan elviharzó élet”

2017. július 31. (hétfő)

1849. július 30-a: vacsoravendégek ülnek asztalhoz Székelykeresztúron, Vargha Zsigmond portáján. Bivalytejes-túrós puliszkát esznek, ezt egy versből tudhatjuk, amit a vendégek egyike, a fiatal költő írt a házigazda lányának, Rozáliának. A legenda szerint egy körtefa alatt született költemény az ifjú alkotó legutolsó műve.

Rajt, cél

Rajt, cél

2017. július 30. (vasárnap)

De hát ezüstérmes vagy, ember! – kiáltott fel a riporter annak hallatán, hogy milyen visszafogottan nyilatkozik Verrasztó Dávid a saját remek teljesítményéről.

Boró: annyi, mint – egyszerűség…

Boró: annyi, mint – egyszerűség…

2017. július 30. (vasárnap)

Aki már életében legendává lesz, annak titkát sokan szeretnék megfejteni. Elolvastam mindent, amit lehet, de sokra nem jutottam, csak arra: nincs titok. Borovszky Ambrus egyszerűen – önmaga volt, hétköznapi figura, miközben az évek során a tekintély jelképe lett.