Februárban egymás sarkát tapossák az időjósló napok. Mindjárt a hónap elején, másodikán, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a medve viselkedéséből következtethetünk: ha az árnyékát meglátva visszabújik a barlangjába, hosszú tél lesz.
Aztán 6-a, Dorottya napja a megfigyelés szerint csikorgó hideget ígér, amit csak a tíz nap múlva jövő Julianna szüntet meg. Ám amikor enyhébb időt hoz ez a nap, akkor Julis büntet – a népi szólás úgy tartja: Ha Dorottya locsog, Julianna kopog.
22-én megérkezik a naptárban föllelhető tizenkét Péter egyike – jelesül az „Üszögös” ragadványnevű Szent Péter apostol, akinek napja a tavasz közeledtének hírlelője. De e hónapban még a hideg uralkodik. Igaz, a fagy már egyre erőtlenebb. Februárt a régiek jégbontó havának is hívták, s ebben Mátyás jár az élen: ha a napján, 24-én jeget talál, azt megtöri. Ám ha jégre nem lel, csinál. A népi időjárási regula szerint azonban Mátyás-napon már szinte soha nincs jég a vízen.
Utoljára hagytuk a mai napot jegyző Zsuzsannát. Érdemes ma olykor-olykor erősen fülelnünk, hogy megszólal-e a pacsirta. A néphit szerint ugyanis, ha meghalljuk énekét, nagyon közel van a tavaszi szép idő. Hogy beteljesül-e a jóslat, majd elválik. De jó benne hinni, ahogy a régik hittek; mert az időjósló napok köré szőtt hiedelmekben ősidők óta a természeti ember vágya tükröződik.

