A vízbe fojtott falu

2017. március 19. (vasárnap) 8:20 - Várkonyi Balázs

Minapi hír: egy székelyföldi község kiszabadulhat a víz fogságából. A fölötte terpeszkedő mesterséges tavat leeresztik. Ami egykor eltűnt, májusra előbukkan. Már ami maradt belőle: romok.

1988-ban érte el a végzet. Emléktábla figyelmeztet: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják.” A falurombolás „legötletesebb” formáját találta ki ott a hatalom. Az áradáskor fenyegető Küsmöd-patakot rendszabályozták meg a víztározóval – hol máshol, mint a falu helyén. A konok szombatosok végvára eltűnt, s vele egy világlátás is.

Őseim Székelyföldbe gyökereztek, így sokszor jártam azt a vidéket, mindig az adósság érzetével. Pár éve a varázsos Aranyosszék volt az első állomás, a székely székek ötödike, benne is Torockó. Na és a legendás Székelykő, ahol kétszer kel fel a nap: hajnalonta a horizont fölé iparkodik, lebámul a völgybe, aztán eltűnik a roppant sziklaóriások takarásában. Bebújik a hegy megé – mondják azok, akiknek „kétszer köszön bé” ott a nap. Úgy tartják, egy székelynek életében egyszer el kell zarándokolnia a hegyhez, amely – Orbán Balázs szavaival – „a székelyek hét század előtti dicsőségében tündököl”. A krónika szerint Toroczkói Ilyés alvajda a hódító mongol áradat elől alattvalóival a várfalak védelmébe húzódott. Az ostrom alatt az élelem és a víz fogytával a harc mind reménytelenebbé vált. Ekkor érkezett a székely mentőcsapat, amely a támadó sereget szétverte, és ezernyi foglyot szabadított ki. A legenda örök, Székelykő a rendíthetetlen hirdetője.

Fotó:MTI

Mentünk tovább. Újabb állomás, Bözödújfalu. Míg Székelykő a megmaradás jelképe, Bözöd a vízbe fojtott élet szimbóluma. Szótlanul álltunk barátaimmal a víztenger partján, a felkiáltójelként álló templomtorony mutatott csak az ég felé, vádolt, mint sok éve már. Az utolsók közt lehettünk, akik láthattuk – mert 2014-ben végleg megadta magát. Örökre a vízbe rogyott. Maradt a torzó, figyelmeztetőként. Mert ahogy az emléktábla elbeszéli: a falu elpusztításával „ …egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”

Régi történet: Dormánd előtt, a Hanyi-ér mellett álló kápolna köré a téeszcsés időkben a gazdaság majorját telepítették. Búcsújáró hely volt, szúrta is a tsz-párttitkár szemét, aki egyszer elrendelte: dózerolják le! De senki se akart a kápolna ellen indulni. Bontsák már! – adta a parancsot az atyafi. Az emberek csak álltak. A dühös párttitkár bement a kicsike templomba. Onnét már soha nem jött ki. Ott érte a szívszélhűdés. A kápolna megmenekült.

Bözödújfalun nem segített a csoda. Ősszel, a gátjavítás után jön az újabb elárasztás. Addig a zarándok a falu romjai fölött elgondolkodhat azon, miként függ össze az értékőrzés és a nemzetvédelem.

A rovat további hírei: Napraszóló

Esti harangszó a jeles napon

Esti harangszó a jeles napon

2017. augusztus 15. (kedd)

Az ausztriai Őrvidéken Boldogasszony; Délvidéken, a Dél-bácskai körzetben Boldogasszonyfalva; a Zselicségben, Baranya és Somogy határán Boldogasszonyfa. Települések, amelyek neve a Mária-tisztelet jegyében született, és ahol különös figyelem övezi augusztus tizenötödikét: a napot, amelyen az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint Jézus Krisztus édesanyját magához emelte a Teremtő.

Csak torokra menj!

Csak torokra menj!

2017. augusztus 12. (szombat)

Gyerekek játszanak a közös udvaron. Játékfegyverrel vadásznak egymásra, kis labdák repülnek, a megcélozott menekül, közben visszakiált: lábra ér, arcra nem! A szivacslabdák persze az arcon se okoznának sérülést, még a földre pottyanva se igen tudnak fölpattanni. De vigyáznak egymásra.

Hőguta műmágussal

Hőguta műmágussal

2017. augusztus 05. (szombat)

Hét nem vagyok én egy eszeveszett bolond? Dehogynem! Szenvedek az embertelen hőségben, bevackolok a kisszobába, gondolom, segít a mozdulatlanság, a semmittevés, hátha megúszom ezt a napot fulladás vagy infarktus nélkül – de elkövetek egy végzetes hibát.

Egy korsó „védőital” orvosi receptre?

Egy korsó „védőital” orvosi receptre?

2017. július 31. (hétfő)

Gyógyszertár, sorállás, dögmeleg. Lassan haladunk, a patikárius hölgy minden pácienst tanácsokkal lát el. Tudja, mondtam már – int egy vékony fickót –, sok folyadékot! Amaz serényen bólogat, mire a mögöttem álló testes úr: Én már a mai három korsómat megittam… S hogy kétségünk se legyen, mi volt a három korsóban, hozzáteszi: ideje lenne már a sört is receptre adni!

Egy „gyorsan elviharzó élet”

Egy „gyorsan elviharzó élet”

2017. július 31. (hétfő)

1849. július 30-a: vacsoravendégek ülnek asztalhoz Székelykeresztúron, Vargha Zsigmond portáján. Bivalytejes-túrós puliszkát esznek, ezt egy versből tudhatjuk, amit a vendégek egyike, a fiatal költő írt a házigazda lányának, Rozáliának. A legenda szerint egy körtefa alatt született költemény az ifjú alkotó legutolsó műve.

Rajt, cél

Rajt, cél

2017. július 30. (vasárnap)

De hát ezüstérmes vagy, ember! – kiáltott fel a riporter annak hallatán, hogy milyen visszafogottan nyilatkozik Verrasztó Dávid a saját remek teljesítményéről.

Boró: annyi, mint – egyszerűség…

Boró: annyi, mint – egyszerűség…

2017. július 30. (vasárnap)

Aki már életében legendává lesz, annak titkát sokan szeretnék megfejteni. Elolvastam mindent, amit lehet, de sokra nem jutottam, csak arra: nincs titok. Borovszky Ambrus egyszerűen – önmaga volt, hétköznapi figura, miközben az évek során a tekintély jelképe lett.