A vízbe fojtott falu

2017. március 19. (vasárnap) 8:20 - Várkonyi Balázs

Minapi hír: egy székelyföldi község kiszabadulhat a víz fogságából. A fölötte terpeszkedő mesterséges tavat leeresztik. Ami egykor eltűnt, májusra előbukkan. Már ami maradt belőle: romok.

1988-ban érte el a végzet. Emléktábla figyelmeztet: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják.” A falurombolás „legötletesebb” formáját találta ki ott a hatalom. Az áradáskor fenyegető Küsmöd-patakot rendszabályozták meg a víztározóval – hol máshol, mint a falu helyén. A konok szombatosok végvára eltűnt, s vele egy világlátás is.

Őseim Székelyföldbe gyökereztek, így sokszor jártam azt a vidéket, mindig az adósság érzetével. Pár éve a varázsos Aranyosszék volt az első állomás, a székely székek ötödike, benne is Torockó. Na és a legendás Székelykő, ahol kétszer kel fel a nap: hajnalonta a horizont fölé iparkodik, lebámul a völgybe, aztán eltűnik a roppant sziklaóriások takarásában. Bebújik a hegy megé – mondják azok, akiknek „kétszer köszön bé” ott a nap. Úgy tartják, egy székelynek életében egyszer el kell zarándokolnia a hegyhez, amely – Orbán Balázs szavaival – „a székelyek hét század előtti dicsőségében tündököl”. A krónika szerint Toroczkói Ilyés alvajda a hódító mongol áradat elől alattvalóival a várfalak védelmébe húzódott. Az ostrom alatt az élelem és a víz fogytával a harc mind reménytelenebbé vált. Ekkor érkezett a székely mentőcsapat, amely a támadó sereget szétverte, és ezernyi foglyot szabadított ki. A legenda örök, Székelykő a rendíthetetlen hirdetője.

Fotó:MTI

Mentünk tovább. Újabb állomás, Bözödújfalu. Míg Székelykő a megmaradás jelképe, Bözöd a vízbe fojtott élet szimbóluma. Szótlanul álltunk barátaimmal a víztenger partján, a felkiáltójelként álló templomtorony mutatott csak az ég felé, vádolt, mint sok éve már. Az utolsók közt lehettünk, akik láthattuk – mert 2014-ben végleg megadta magát. Örökre a vízbe rogyott. Maradt a torzó, figyelmeztetőként. Mert ahogy az emléktábla elbeszéli: a falu elpusztításával „ …egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”

Régi történet: Dormánd előtt, a Hanyi-ér mellett álló kápolna köré a téeszcsés időkben a gazdaság majorját telepítették. Búcsújáró hely volt, szúrta is a tsz-párttitkár szemét, aki egyszer elrendelte: dózerolják le! De senki se akart a kápolna ellen indulni. Bontsák már! – adta a parancsot az atyafi. Az emberek csak álltak. A dühös párttitkár bement a kicsike templomba. Onnét már soha nem jött ki. Ott érte a szívszélhűdés. A kápolna megmenekült.

Bözödújfalun nem segített a csoda. Ősszel, a gátjavítás után jön az újabb elárasztás. Addig a zarándok a falu romjai fölött elgondolkodhat azon, miként függ össze az értékőrzés és a nemzetvédelem.

A rovat további hírei: Napraszóló

Pista néni és a péntek, 13.

Pista néni és a péntek, 13.

2017. október 14. (szombat)

Baljós jel: e héten ismét tizenharmadikával házasodott a péntek! Boszorkányidéző, bajt jósló nap. És amit előhozok a múltból, az elég félelmetes, de oly rég történt, hogy az olvasó tán nem is borzong belé.

Nyugat felől zebrafutás nem várható

Nyugat felől zebrafutás nem várható

2017. október 13. (péntek)

Derűs, napsütéses hétvége elé nézünk. Ez az idő nyilván sokakat csábít utazásra. Az autós-motoros társadalmat megnyugtathatjuk: ezen a hétzáró két napon nem kerül útjukba zebracsorda.

Bika, harangozz!

Bika, harangozz!

2017. október 07. (szombat)

Egy különös legenda máig kering arrafelé, a kis baranyai faluban, a Mecsek-Hegyháton megülő Mánfán. Az Árpád-kori község a törökdúlás idején elpusztult. Jó idő múlva kissé távolabb éledt újjá. De hátrahagyott valamit: a kilenc évszázada emelt, a pusztulást szerencsésen átvészelt templomot.

A nemzeti gyász napja

A nemzeti gyász napja

2017. október 06. (péntek)

1849. október 6-át írtak. Szombati nap volt. Hajnal, a várbörtön rabjai méltósággal várják sorsuk beteljesülését. Aulich Lajos Horatiust olvasgat. Damjanich János az osztrák hóhért szivarral kínálja. Láhner György Donizetti-operarészletet játszik fuvolán: a haldokló Edgar dalát.

Buktatóosztály

Buktatóosztály

2017. október 01. (vasárnap)

A címbéli fogalom aligha lehet ismerős a holnap reggel iskolába induló diákoknak. Ez hetvenegy éve honosodott meg Pentelén. A háború utáni szegénység, az eszközök, tankönyvek hiánya volt az oka.

Polgárfejés „önkéntes” alapon

Polgárfejés „önkéntes” alapon

2017. szeptember 30. (szombat)

Nagy nap volt 1949. szeptember 29-e a pentelei emberek életében: ekkortól adhatták forintjaikat a közösbe, hogy segítsék az iparfejlesztést. Hogy tényleg nagy napnak érezték-e, ahhoz némi irónia is kell…

Ősz. Csönd. Szemlélődés

Ősz. Csönd. Szemlélődés

2017. szeptember 30. (szombat)

Mindjárt itt a hétvége. Szeptember utóját meghazudtolóan derűs, szép idővel. Csípős reggelek, aztán kivirul minden, és bár csak tavaszt hamisít a gyenge nap, de legalább süt, jókedvet ragaszt rád. Ki a kertbe!