A vízbe fojtott falu

2017. március 19. (vasárnap) 8:20 - Várkonyi Balázs

Minapi hír: egy székelyföldi község kiszabadulhat a víz fogságából. A fölötte terpeszkedő mesterséges tavat leeresztik. Ami egykor eltűnt, májusra előbukkan. Már ami maradt belőle: romok.

1988-ban érte el a végzet. Emléktábla figyelmeztet: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják.” A falurombolás „legötletesebb” formáját találta ki ott a hatalom. Az áradáskor fenyegető Küsmöd-patakot rendszabályozták meg a víztározóval – hol máshol, mint a falu helyén. A konok szombatosok végvára eltűnt, s vele egy világlátás is.

Őseim Székelyföldbe gyökereztek, így sokszor jártam azt a vidéket, mindig az adósság érzetével. Pár éve a varázsos Aranyosszék volt az első állomás, a székely székek ötödike, benne is Torockó. Na és a legendás Székelykő, ahol kétszer kel fel a nap: hajnalonta a horizont fölé iparkodik, lebámul a völgybe, aztán eltűnik a roppant sziklaóriások takarásában. Bebújik a hegy megé – mondják azok, akiknek „kétszer köszön bé” ott a nap. Úgy tartják, egy székelynek életében egyszer el kell zarándokolnia a hegyhez, amely – Orbán Balázs szavaival – „a székelyek hét század előtti dicsőségében tündököl”. A krónika szerint Toroczkói Ilyés alvajda a hódító mongol áradat elől alattvalóival a várfalak védelmébe húzódott. Az ostrom alatt az élelem és a víz fogytával a harc mind reménytelenebbé vált. Ekkor érkezett a székely mentőcsapat, amely a támadó sereget szétverte, és ezernyi foglyot szabadított ki. A legenda örök, Székelykő a rendíthetetlen hirdetője.

Fotó:MTI

Mentünk tovább. Újabb állomás, Bözödújfalu. Míg Székelykő a megmaradás jelképe, Bözöd a vízbe fojtott élet szimbóluma. Szótlanul álltunk barátaimmal a víztenger partján, a felkiáltójelként álló templomtorony mutatott csak az ég felé, vádolt, mint sok éve már. Az utolsók közt lehettünk, akik láthattuk – mert 2014-ben végleg megadta magát. Örökre a vízbe rogyott. Maradt a torzó, figyelmeztetőként. Mert ahogy az emléktábla elbeszéli: a falu elpusztításával „ …egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”

Régi történet: Dormánd előtt, a Hanyi-ér mellett álló kápolna köré a téeszcsés időkben a gazdaság majorját telepítették. Búcsújáró hely volt, szúrta is a tsz-párttitkár szemét, aki egyszer elrendelte: dózerolják le! De senki se akart a kápolna ellen indulni. Bontsák már! – adta a parancsot az atyafi. Az emberek csak álltak. A dühös párttitkár bement a kicsike templomba. Onnét már soha nem jött ki. Ott érte a szívszélhűdés. A kápolna megmenekült.

Bözödújfalun nem segített a csoda. Ősszel, a gátjavítás után jön az újabb elárasztás. Addig a zarándok a falu romjai fölött elgondolkodhat azon, miként függ össze az értékőrzés és a nemzetvédelem.

A rovat további hírei: Napraszóló

Csőváz!

Csőváz!

2017. május 21. (vasárnap)

Nem, most nem gyerekeink sajátos köszönésére szeretném emlékeztetni a t. Olvasót. Inkább egy hajdan rendkívül népszerű bútorra. A csővázas székre. A lakások ikonikus tartozéka volt.

A gyerekek és az „angolna”

A gyerekek és az „angolna”

2017. május 21. (vasárnap)

Miközben kalapálok a számítógépen, Nagy Feró hangja tölti be a teret. Zeng az ének! „A kocsmában, ott van a nagy élet, / Tompulnak az agyak, élesek a kések, / Sűrű a levegő az olcsó sör szagától, / Eleged van már e k…tt világból.”

A biztonsági gyújtófácskák „atyja”

A biztonsági gyújtófácskák „atyja”

2017. május 17. (szerda)

A reformkor egyik legtehetségesebb magyar vegyésze volt, az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője, a kémiai szaknyelv kialakításának kulcsfigurája, örök kísérletező és útkereső.

Három rideg nagyúr

Három rideg nagyúr

2017. május 14. (vasárnap)

A májusi fagyosszentek egyikének, Bonifácnak napja van. Ez a hideghozó három tavaszi nap legutolsója. 

Álmokkal megáldott élet

Álmokkal megáldott élet

2017. május 14. (vasárnap)

Kinek sóra, fára többé semmi gondja, az a hajdani katona lehet, akit Vörösmarty e szavakkal megénekelt. Vagy - az a szép, titokzatosságot sugárzó, idős asszony, aki nemrég még arra kért, hozzak neki a boltból sót. Pedig neki sóból kevés kellett már utóbb, mert alig evett. Csak kenyeret, azt nagyon szerette.

Nyolcmillió ecsetvonás

Nyolcmillió ecsetvonás

2017. május 13. (szombat)

Pár éve volt, Ópusztaszeren. Kávémat kavargattam a kiállítási csarnok félemeleti presszójában. A szomszédos asztalnál ülő harmincas férfi váratlanul egy kérdést szegezett a vele lévő kisfiúnak.

A kölcsönvett szeretet

A kölcsönvett szeretet

2017. május 07. (vasárnap)

Rám zörög nemrég a harmadszomszéd, bejön, kérdezi, tudom-e, hogy kell gyapjútakarót mosni. Sajna, nem tudom. Látja, élesítve a számítógép, beüthetné-e a közösségi portálon a kérdését, hátha kap választ valakitől. Persze, beütheti.