Minapi hír: egy székelyföldi község kiszabadulhat a víz fogságából. A fölötte terpeszkedő mesterséges tavat leeresztik. Ami egykor eltűnt, májusra előbukkan. Már ami maradt belőle: romok.
1988-ban érte el a végzet. Emléktábla figyelmeztet: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják.” A falurombolás „legötletesebb” formáját találta ki ott a hatalom. Az áradáskor fenyegető Küsmöd-patakot rendszabályozták meg a víztározóval – hol máshol, mint a falu helyén. A konok szombatosok végvára eltűnt, s vele egy világlátás is.
Őseim Székelyföldbe gyökereztek, így sokszor jártam azt a vidéket, mindig az adósság érzetével. Pár éve a varázsos Aranyosszék volt az első állomás, a székely székek ötödike, benne is Torockó. Na és a legendás Székelykő, ahol kétszer kel fel a nap: hajnalonta a horizont fölé iparkodik, lebámul a völgybe, aztán eltűnik a roppant sziklaóriások takarásában. Bebújik a hegy megé – mondják azok, akiknek „kétszer köszön bé” ott a nap. Úgy tartják, egy székelynek életében egyszer el kell zarándokolnia a hegyhez, amely – Orbán Balázs szavaival – „a székelyek hét század előtti dicsőségében tündököl”. A krónika szerint Toroczkói Ilyés alvajda a hódító mongol áradat elől alattvalóival a várfalak védelmébe húzódott. Az ostrom alatt az élelem és a víz fogytával a harc mind reménytelenebbé vált. Ekkor érkezett a székely mentőcsapat, amely a támadó sereget szétverte, és ezernyi foglyot szabadított ki. A legenda örök, Székelykő a rendíthetetlen hirdetője.
Fotó:MTI
Mentünk tovább. Újabb állomás, Bözödújfalu. Míg Székelykő a megmaradás jelképe, Bözöd a vízbe fojtott élet szimbóluma. Szótlanul álltunk barátaimmal a víztenger partján, a felkiáltójelként álló templomtorony mutatott csak az ég felé, vádolt, mint sok éve már. Az utolsók közt lehettünk, akik láthattuk – mert 2014-ben végleg megadta magát. Örökre a vízbe rogyott. Maradt a torzó, figyelmeztetőként. Mert ahogy az emléktábla elbeszéli: a falu elpusztításával „ …egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”
Régi történet: Dormánd előtt, a Hanyi-ér mellett álló kápolna köré a téeszcsés időkben a gazdaság majorját telepítették. Búcsújáró hely volt, szúrta is a tsz-párttitkár szemét, aki egyszer elrendelte: dózerolják le! De senki se akart a kápolna ellen indulni. Bontsák már! – adta a parancsot az atyafi. Az emberek csak álltak. A dühös párttitkár bement a kicsike templomba. Onnét már soha nem jött ki. Ott érte a szívszélhűdés. A kápolna megmenekült.
Bözödújfalun nem segített a csoda. Ősszel, a gátjavítás után jön az újabb elárasztás. Addig a zarándok a falu romjai fölött elgondolkodhat azon, miként függ össze az értékőrzés és a nemzetvédelem.
