Földindulás előtt

2017. március 14. (kedd) 19:17 - Várkonyi Balázs

1848. március 13-a délutánján egy zsakettes, őszülő, hatvanas úr a bécsi Postgasse 7 felé igyekezett. Sietős volt a dolga, titkos rezidensként azonnal továbbítania kellett egy sürgönyt pesti elöljárójának. Idő arra nem volt, hogy a szokásnak megfelelően körülírja a dolgokat, így kényszerűen a lényegre tört:

„Bizodalmas Titoknok Úr!

Itt Bécsben szörnyű nagy a ribillió. Ki tudja, mi végre jut. Megáll-e a fenséges Császárváros kapuinál? Vajh’ nem árad-e ki, nem zúdul-e rá más szegény településekre, juttatván azokat „oppidum deperditum” sorsra… És ki tudja, nem ér-e el Koronázó Városunk, a nekem oly kedves Pozsony faláig? Vagy – s ez legalább oly kétségbeejtő visio – nem ejti-e rabul ez a lidérc Pest-Buda lázálmos fiatalságát? Teendőimre nézvést várom az Ön útmutatását, addig is igyekszem a kormányzó, Ő Excellenciája báró Welden cs. kir. titkos tanácsos, altábornagy környezetéből minél több haszonnal bíró informatiot kiszemezgetni.”

Így szól a (hamis) gyorsjelentés. Nem az őszülő, hatvanas úr fogalmazta, nem is 1848-ban – hanem én, ma, az ügyes kis laptopomon. Elképzeltem ugyanis, miként igyekezett a Bécsbe delegált titkos ügynökök egyike átlátni annak a forradalmi napnak a káoszán, s miként tudatta ezt a pesti központtal – úgy, hogy bármerre dőlnek majd a bábuk a sakktáblán, a jelentéstevő ne tűnjék se aggályos amatőrnek, se túlzottan optimista baleknak. És ugyan ki volt olyan bátor, hogy megjósolja, Bécs a párizsi, netán a badeni vagy a prágai mintát követi? A franciák februári forradalma villámgyorsan eredményre jut – egy nap alatt a király lemondását, újabb egy nap múltán pedig a köztársaság megszületését hozza. Ugyanakkor a Badeni Nagyhercegségben kitört zendülés kezdetben alig mutat többet egy polgári pikniknél (igaz, később lázadások sorához vezet), és március 11-én a prágai forradalom is csak egy erőteljes petíció megfogalmazásáig jut. Hóman Bálint megfogalmazása szerint „A cseh forradalom ’városi korszaka’ korán kezdődik és hamar véget ér” – bár az is tény, hogy az afféle „lassú víz partot mos” taktika később beérik…

Bécsre visszatérve: a forradalom előzményét a kétarcúság jellemezte; a kevés radikális férfiú mellett a békés reformerek többsége igen nagy óvatosságot tanúsított. Ezt tükrözi a hangadó Polgári egyesület „bizalmi férfiainak” márciusi elsejei felhívása: „Halljátok a hangot, polgártársaitok kérését és ne nagyobbítsátok hosszabb ellenállással a balsorsot!” És a tizenkét nap múlva kitört forradalom elemi erejére nem volt felkészülve a hatalom. Metternich kancellár estére lemondott, majd elmenekült – futott egészen Londonig. A forradalom két nap múlva kierőszakolta az uralkodó ígéretét az örökös tartományoknak adandó alkotmányra, amely jó egy hónap múlva aztán megszületett.

14-én estére a pesti Pilvaxban gyülekező egyetemi fiatalság a kor értelmiségi nagyjaival már kiadta a jelszót a lázadásra. A „hogyant” még nem tudták, de azt igen, hogy valamit tenni kell. Már csak egyet kellett aludniuk – és másnap a forgatókönyvet az élet írta…

A rovat további hírei: Napraszóló

Csőváz!

Csőváz!

2017. május 21. (vasárnap)

Nem, most nem gyerekeink sajátos köszönésére szeretném emlékeztetni a t. Olvasót. Inkább egy hajdan rendkívül népszerű bútorra. A csővázas székre. A lakások ikonikus tartozéka volt.

A gyerekek és az „angolna”

A gyerekek és az „angolna”

2017. május 21. (vasárnap)

Miközben kalapálok a számítógépen, Nagy Feró hangja tölti be a teret. Zeng az ének! „A kocsmában, ott van a nagy élet, / Tompulnak az agyak, élesek a kések, / Sűrű a levegő az olcsó sör szagától, / Eleged van már e k…tt világból.”

A biztonsági gyújtófácskák „atyja”

A biztonsági gyújtófácskák „atyja”

2017. május 17. (szerda)

A reformkor egyik legtehetségesebb magyar vegyésze volt, az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője, a kémiai szaknyelv kialakításának kulcsfigurája, örök kísérletező és útkereső.

Három rideg nagyúr

Három rideg nagyúr

2017. május 14. (vasárnap)

A májusi fagyosszentek egyikének, Bonifácnak napja van. Ez a hideghozó három tavaszi nap legutolsója. 

Álmokkal megáldott élet

Álmokkal megáldott élet

2017. május 14. (vasárnap)

Kinek sóra, fára többé semmi gondja, az a hajdani katona lehet, akit Vörösmarty e szavakkal megénekelt. Vagy - az a szép, titokzatosságot sugárzó, idős asszony, aki nemrég még arra kért, hozzak neki a boltból sót. Pedig neki sóból kevés kellett már utóbb, mert alig evett. Csak kenyeret, azt nagyon szerette.

Nyolcmillió ecsetvonás

Nyolcmillió ecsetvonás

2017. május 13. (szombat)

Pár éve volt, Ópusztaszeren. Kávémat kavargattam a kiállítási csarnok félemeleti presszójában. A szomszédos asztalnál ülő harmincas férfi váratlanul egy kérdést szegezett a vele lévő kisfiúnak.

A kölcsönvett szeretet

A kölcsönvett szeretet

2017. május 07. (vasárnap)

Rám zörög nemrég a harmadszomszéd, bejön, kérdezi, tudom-e, hogy kell gyapjútakarót mosni. Sajna, nem tudom. Látja, élesítve a számítógép, beüthetné-e a közösségi portálon a kérdését, hátha kap választ valakitől. Persze, beütheti.