Nemcsak a hazai tornasportban, hanem nemzetközi szinten is ismertté vált Trenka János vezetőedző. Legismertebb tanítványával, Kovács Zsófiával, a riói olimpiára is kijutott, és teljesítményüket a nemzetközi szakemberek is elismerték.
Emellett elévülhetetlen érdemeket szerzett a helyi tornasport újraélesztésében is. Szakmai munkáját az önkormányzat a Dunaújváros Sportjáért Díjjal ismerte el februárban. A díj apropóján beszélgettünk a vezetőedzővel.
- Dunaújvárosban születtem 1979. október 7-én. A Vasváriba jártam általános iskolába, majd a Kereskedelmi és Vendéglátóipari iskolában érettségiztem. Mellette persze tornáztam is, a Kohász igazolt versenyzője voltam. Később itt kezdtem el az edzői pályafutásomat is. Miután szakmát szereztem, kipróbáltam magam külföldön. Két évet töltöttem Olaszországban, ahol egy cirkuszban dolgoztam artistaként. Már itt elkezdtem egy edzői tanfolyamot, amit hazatérve a Semmelweis Egyetemen fejeztem be. Azóta az egyesületnél dolgozom, a tornászok vezetőedzője vagyok.
S, hogy mit jelentett Jánosnak Olaszország? A felnőtté válást!
- Igazából egy kis világlátásnak indult, de két év lett belőle. Végiggondolva azt mondhatom, hogy akkor szakadtam ki a szülői házból, ott lettem független felnőtt. A munkám az volt, hogy artistaként egy hintáról ugráltunk ki, miközben különböző akrobatikus elemeket mutattunk be. Ma már nem vágnék bele, de azt mondom, megérte, ha nem tettem volna meg, hiányozna ez a két év az életemből. A Dunaferr SE-nél 2005 óta vagyok alkalmazásban, még a női tornát és a gumiasztalt életre újra hívó Prémusz Krisztina hívott maga mellé segíteni.
A tornasport köztudottan nem leányregény. De miért is jó mindez?
- Az ember néha elgondolkozik ezen. Mert aki csinálja, csak az tudja, hogy nem egyszerű gyerekekkel dolgozni. Nem egyszerű rávenni őket, hogy amíg az ismerőseik saját programokat szerveznek, addig nekik maximális erőbedobással, kőkemény munkát kell végezniük. Persze, itt jó közegben vannak, egy baráti társaságban, akikre számíthatnak. Sokan azt gondolják, hogy az edzők, miként a szülők is, önmegvalósításra vágynak a tanítványaikban. Jómagam, úgy érzem, hogy ha már néhány gyermeket rá tudtam venni, hogy tornázzanak, akkor felelősséggel tartozom értük. Számomra jó érzés segíteni, azért dolgozni, hogy egy fiatal sportoló kitörjön, hogy megmutathassa magát. Aki ugyanis profi szinten csinálja mindezt, annak van keresnivalója a világban.
Trenka János arról is beszélt, hogy országos szinten szükség van még fejlődni a tornasport anyagi és erkölcsi megbecsülése terén, de hozzátette, külföldön sorozatosan kapják a visszaigazolásokat, és a Dunaferr SE vezetése is elismeri munkájukat, büszkék a teljesítményeikre. Az önkormányzat pedig a februári közgyűlés elején a Dunaújváros Sportjáért Díjat adományozta Trenka János vezetőedző, valamint Joó Gabriella tornaedző részére.
- Az önkormányzat részéről ez megfelelő elismerés volt. Azt gondolom, hogy aki minket felterjesztett, annak külön is kijár a köszönet. Látszik, hogy mindig vannak olyan jó érzelmű emberek, akik másokkal is foglalkoznak, és akik pártatlanul elismerik a teljesítményt. Szeretném megköszönni mindenkinek azt a támogatást, ami ehhez a sikerhez hozzásegített minket! Prémusz Krisztinától kezdve az elnökségig és a szakmai segítségig, amelyek nélkül nem ereszthetett volna újra gyökeret a helyi torna.
A világ élvonalába tartozni nem egyszerű dolog, állandó felkészülést és tanulást igényel, a szakmai kihívásról nem is szólva. János emondta, hogy ők is folyamatosan igyekeznek tájékozódni, merre tartanak az új trendek a tornasportban. Ehhez az interneten találnak sok segítséget, valamint saját tapasztalataikból is építkeznek, hiszen világversenyeken vesznek részt.
A Dunaferr SE tornászainak vezetőedzője rengeteg időt tölt a tornacsarnokban. Nem is véletlen, hogy igen kevés szabadideje marad.
- A legeslegfontosabb számomra a családom! A feleségem, Katalin mindig mögöttem áll és támogat, amikor nehézségeim vannak, vagy elbizonytalanodom. Ő mindig segít. A gyermekemből is sok erőt tudok meríteni. Ragyogóan működik köztünk az apa – lánya szerelem. Janka, immár 22 hónapos és útban van a következő gyermekünk is, aki már júliusban láthatja meg a napvilágot. Szinte a kikapcsolódásom nagy részét ők jelentik. Aztán van néhány baráti társaság is, akikkel összejárunk és beszélgetünk. Bár mindenki sokat dolgozik, de igyekszünk időt szakítani erre. Klasszikus hobbim nincs, azon szerencsések közé tartozom, akik munkájukban a hobbit is megtalálták. Igaz, régebben sokáig gitározgattam. Szeretem a rockot, és az instrumentális zenét. Joe Satrianit többször hallgatok, de az Iron Maiden zenéjét is nagyon szeretem, pláne Dickinson hangját és az életfelfogását is, aki civilben pilótaként végzi hobbiját.
János elmondta, ha lehetne egy kívánsága, vagy kérése, akkor azt szeretné, hogy még több gyermek sportoljon, és még több tehetség tűnjön fel.
- Ez ugyanis öngerjesztő folyamat lenne. A nagy számok törvénye szerint a több gyermekből több tehetséget fedezhetnénk fel. Az is jó volna, ha a szülők észrevennék, hogy milyen jó egy közösséghez tartozni, mozogni és megfelelő célokért küzdeni.
