1972: A nyugati métely Újváros kapuinál
Biztosan nagy volt az izgalom a világhírű színész, Richard Burton kedvelői körében, amikor megtudták: hősük a városba érkezik! Hát persze, egy ilyen formátumú híresség megjelenése nemhogy a ’70-es évek Dunaújvárosában, de a nagy metropoliszokban is föltűnést keltett.
Ráadásul Burton nem csupán művészi képességével érdemelte ki a rendkívüli figyelmet, hanem a körülötte zajló botrányokkal is. Házasságtörő – írták róla kéjes örömmel a vasfüggönyön innen és túl, sőt, „innen” még inkább, hiszen a szocializmus éber őreinek minden módon le kellet rántaniuk a leplet az erkölcstelen nyugati világról, a dekadens művészetükről, a kólamámorban fetrengő sztárjaikról…
No, hát ha valami, akkor ez a kólamámorban fetrengés csigázta fel igazán az emberek kíváncsiságát. A házasságtörés nemkülönben, s minden mozikedvelő értesülhetett arról, milyen „rettenetes” dolog történt egy évtizeddel korábban, a Kleopátra-film forgatásán: Polonius-Burton belehabarodott a szépséges Kleopátra-Taylorba, s nézők milliói lettek a tanúi annak, hogy miként szökken szárba a két házas ember szerelme… akarom mondani bűnös kapcsolata.
Az efféle hatásoktól a ’72-es városi pártvezetés nyilván óvni igyekezett az újvárosiakat, így aztán az írásom elején elképzelt izgalomnak nyoma se volt, nem is lehetett, mert a pártbizottság kezében lévő városi lap meg sem írta, mi készül itt. Csak négy nappal az után jelent meg egy újságcikk, hogy a Kékszakáll című film nyitó jelenetének forgatása megtörtént a város melletti repülőtéren. A Burton-rajongók március 31-én értesülhettek arról, mi volt 27-én a reptéren – nem sejtették hát, hogy izgalomba kellett volna jönniük.
A sajátos stílusú újságcikkből az olvasók megtudhatták: a világhírű művész azért jött, „… hogy a Kékszakáll című film néhány kockáját egy kimustrált Po-2-es gépben eljátssza”. A különös tett (vagyis a néhány kocka „eljátszása” – sic!) mellett az írás arról is tudósított, hogy „Kíséretben azért nem volt hiány” – mert kétszáz pesti statisztát is hoztak, hogy a landoló repülőgépet „nagy ovációval fogadják”. Az igen alapos újságíró egyéb fontos részleteket is megosztott az olvasóval: „A kísérethez tartozott továbbá egy gépkocsivezető, aki a hatalmas országúti cirkálót, egy Rolls-Royce gépkocsit vezette és egy két méter körüli néger fiatalember, aki feltehetően a művész személyi testőre volt, nyilván olyan feladatokkal, hogy a kíváncsi tömeget távol tartsa. Nos, Dunaújvárosban nem dolgozott meg a pénzéért. Nem volt tömeg. Nem is baj, mert a nagy művészt csak éppen percekre lehetett látni. Egyébként, míg a filmbéli tömeg gyakorolta az ovációt, egy két tengelyes, hatalmas camping lakókocsiban heverészett. Amikor tisztelettel szóltak neki, hogy a filmbéli tömeg már kellő ovációval bír, beült a felbakolt repülőgépbe és néhányszor elmosolyogta magát. Az operatőrök hozzávettek még néhány tarkán gomolygó felhőt és a mozinéző nemsokára láthatja majd Richard Burtont a szellők szárnyán, a felhők közelében repülni.”
Látnivaló, hogy a teljes érdektelenség kísérte a reptéri filmforgatást: hiába heverészett a világsztár a hatalmas camping lakókocsiban, hódolóknak híre sem volt. Különben sem érte volna meg az a néhány „elmosolygás”. Burton tehát visszarollszrojszozott Pestre. Ott a szépséges Elizabeth Taylor várta, aki akkor már a felesége volt, és a fővárosban napokig élvezték egymás társaságát, ettek, ittak, vigadtak… Az ám, ivás: Burton köztudottan az alkohol rabja volt, már csak ez is indokolta, hogy távol tartsák tőle a romlatlan újvárosi fiatalokat. Arról nem is beszélve, hogy a Kékszakáll című film egy véres középkori legendát dolgoz fel a feleségeit legyilkolászó nemesről (lásd: Bartók Béla), s a film ezt a történetet viszi át a XX. századba: egy kettős életet élő pilótáról szól, aki egy személyben hős és szadista gyilkos. Hát ezt végképp nem illő propagálni – gondolhatták a ’72-es újvárosi nacsalnyikok. Távol is tartották a civileket a filmforgatástól. A nyugati métely így nem tudott beszüremkedni a városba.
A rovat további hírei: Kultúra
DSTV: az élő hagyomány az MMK-ban
2025. feb. 05.
Teljesen megtelt a MMK aulája a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes táncházán, derül ki a DSTV összegzéséből. Ezúttal vajdaszentiványi táncokat tanulhattak a résztvevők, a talpalávalót az Eszterlánc zenekar – generációk ropták együtt. Hangkép.
"Járd ki, lábam…" – ismét a régi utakra lépne a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes
2025. feb. 04.
Komoly változásokról és komoly tervekről számolt be a közelmúltban a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes Alapítvány kuratóriumának új vezetése. A cél egyértelmű: a közösség megerősítésével szeretnék elérni, hogy a csapat neve ismét a régi fényében ragyogjon.
DSTV: regényfolyam az Utószó sorozatában
2025. feb. 04.
A város kulturális kínálatáról is szót ejtett a DSTV összeállításában Gyöngyössy Csaba önkormányzati képviselő, a Modern Művészetért Közalapítvány Kuratóriumi elnöke. A beszélgetés apropója az Utószó élő irodalmi antológia folytatása, Wirth Imre kötete, a Karolina kertje című regény bemutatója volt. Hangkép.
DSTV: "Részletek" az Aula Galériában
2025. feb. 03.
Különleges kiállítás várja a vendégeket a Bartók Kamaraszínház Aula Galériájában, derül ki a DSTV összegzéséből. A magyar kultúra napján mutatták be Ötvös László Részletek című gyűjteményét – a színházi produkciók mellett érdemes lesz az aulában is elidőzni a látogatóknak. Hangkép.
Ismét Fringe tehetségkutatót indít a Magyar Zene Háza
2025. feb. 03.
Hobbi- és utcazenészeknek, valamint zeneiskoláknak, zenei alkotóműhelyeknek ad lehetőséget fellépésre idei Fringe felhívásával a Magyar Zene Háza.
"Karolina kertje" az Utószó élő irodalmi antológiában
2025. feb. 01.
Kötetbemutatóval folytatódott az Utószó című élő antológia sorozata a Kortárs Művészeti Intézetben (ICA-D). A kortárs irodalom iránt érdeklődők Wirth Imre pályájával ismerkedhettek – a szerzővel Gyöngyössy Csaba beszélgetett kedden délután.
DSTV: mozgalmas időszak előtt a színház
2025. feb. 01.
Izgalmasnak ígérkezik az új esztendő a Bartók Kamaraszínház közössége számára, derül ki a DSTV összegzéséből. Az új bemutatók mellett már tart a Mikrofesztivál előkészítése, és szó esik a színházról szóló szakmai elismerésekről is. Hangkép.