Életszolgálatra szegődtek

2017. április 9. (vasárnap) 17:09 - Várkonyi Balázs

A valószerűtlenség az, ami a középkorú férfi agyába véste a jelenetet… olyannyira, hogy öregkorára is élesen megmaradt a kép.

Ráérősen baktat autójával a réges-régi hatos úton. A távolban néhány embert lát, meg egy kocsit az út szélén. Közel ér, már kivehető minden: néhányan félkörben állnak, görnyedten a föld felé néznek, az aszfalton valaki fekszik, mellette megtört bicikli. Ingujjra vetkőzött idős férfi térdepel, zakója félredobva, nyakában sztetoszkóp, injekciós fecskendőt meg ampullát vesz elő, gyorsan ügyködik, felszív, szúr, aztán a mellkast kezdi pumpálni, lélegeztet, hosszú percekig nem történik más, csak az öreg küzd, kitartóan.

Már több jármű összegyűlt. Messziről szirénahang jön, megérkeznek a mentők. Ketten gondozásba veszik a sérültet. A térdeplő férfi felállni próbál, de nem megy, segítők ugranak, felkarolják, leültetik egy kőre, hozzák az orvosi táskát, a zakót meg a széthagyott eszközöket. Az öreg összekulcsolt kézzel ül, a távolba néz, ahol nincs semmi, talán csak a maga mögött hagyott emlékek. Ránézésre is van vagy nyolcvan esztendős. Vélhetően régóta nem praktizál. De az orvosi táskája ott van vele. Mint alighanem mindig, a hosszú életében. A balesetet szenvedett férfi már a rohamkocsiban, a mentősök, mielőtt indulnának, odalépnek az öreg kollégához, ahogy a kezüket nyújtják felé, abban benne van minden.

Az uradalmi házregiszter őrzi a XVIII. századi pentelei épületek listáját, sorban az összes építmény, urasági lak, magtár, vendégfogadó, bormérés, bolt, a hajdú, a kovács, a tehenész, a kerékgyártó meg a kasznár háza – és az orvos otthona. Igen, gyógyító ember már akkor is szolgálta a népséget. Pár évtized múlva, amikor már háromezer lakója volt a településnek, két községi doktor praktizált. Az 1800-as évek végén dr. Strasszer Lipót látta el a körorvosi feladatokat. Baracs és Kisapostag embereiért is felelt, munkáját a szülésznő, Berger Anna segítette, és a bábák, név szerint Molnár Anna, Király Erzsébet, Horák Anna, Sánta Ilka és Friedmann Erzsébet. Megbecsülte őket a falvak népe.

Aztán az 1950-es év meghozta a robbanást: a város és a vasmű építésére kezdetben három és fél ezren érkeztek, köztük nyolc orvos, és ahogy rohamléptekben nőtt a lélekszám, a kis rendelők meg az őskórház, a „fektető” mellett szükség volt korszerű, nagy szakintézményre. Meg is született, e hónapban épp 65 éve. Az épület a város nevezetessége lett, modern műtői, remek műszerezettsége és színvonala pedig messze földön is irigyeltté, etalonná tették. Ehhez persze kellett egy elhivatott, nívós orvoskar és asszisztencia, meg minőségi segítő-kiszolgáló csapat. Minden megvolt. 1965-ben aztán végre a kórház is szolgálatba állt, s még magasabb szintre léphetett az újvárosi egészségügyi ellátás.

A legendás „Fehér SZTK” hat és fél évtizede szolgál, szünet nélkül. Itt és a kórházban a hosszú évek alatt szakemberek sokasága lett megbecsült nővérré, neves orvossá – a kezdet óta, amelyet a nagyemlékű Groszmann és Pátkay főorvosok neve fémjelzett.

A rovat további hírei: Napraszóló

Vince nap ígérete

Vince nap ígérete

2018. január 22. (hétfő)

Ez a világ mi vóna, ha egy kis bor nem vóna – tarja a népi szólás. A világ és a borkedvelők szerencséjére olyan még soha nem volt, hogy ne legyen legalább „egy kis bor” annak, aki arra szomjazik.

A műveltség szolgálatosai

A műveltség szolgálatosai

2018. január 22. (hétfő)

Ősi axióma: kultúrája megőrzésén áll vagy bukik egy nemzet léte. És a kultúra tartalmát a történelem által hitelesített értékhalmaz, az irodalom, s tán leginkább a nyelvi minőség határozza meg. A magyar nyelv értékőrei számosan voltak: írók, színészek, a retorika művelői, népi mesemondók etc. Közülük is kiemelkedik Sződemeter szülötte, a XIX. századi nyelvújító, költő, politikus.

Télkóstoló – és emlékezés

Télkóstoló – és emlékezés

2018. január 14. (vasárnap)

Fekete karácsonyunk után három héttel megjött a hó. Nem „alkotott” maradandót… de mégis, a januári tavaszból télbe fordultunk, s a hidegből utánpótlást is ígérnek a meteorológusok.

A jövő múltja

A jövő múltja

2018. január 14. (vasárnap)

Dolgozz, macska, mert megverődöl! Fiamat fenyegettem így, látván, hogy minden sürgetőbb neki, mintsem hogy a vizsgájára készüljön. Csak kajlán vigyorgott. Persze kiskorában is ritkán „verődött”, most meg, egyetemistaként… jól néznénk ki! De hogy miféle macska, akinek dolgoznia kellene, módfelett érdekelte, mintha nem emlékezne rá, pedig sokszor elolvastatta esti meseként.

Kiátkozott szilveszterezők

Kiátkozott szilveszterezők

2017. december 31. (vasárnap)

Van egy nap az évben, amikor a csöndre, nyugalomra vágyó ember sem várja el, hogy szomszédai hang nélkül töltsék az éjszakát. Nem úgy Ligday plébános úr! Szerinte az évbúcsúztató igenis eltelhet némaságban.

Tamások egymás sarkában

Tamások egymás sarkában

2017. december 29. (péntek)

Jó egy hete, december 21-én, a téli napfordulat idején már ünnepeltek a Tamások, s ma újabb alkalom nyílik arra, hogy névnapjukon koccintsanak.

Jánosok napja, borivók ünnepe

Jánosok napja, borivók ünnepe

2017. december 27. (szerda)

Az első keresztény vértanú, István emlékünnepe után egy nappal már a Jánosokra emelhetjük poharunkat. És ez azért is különösképp illő, mert a név ókori viselőjének boros kehely a jelképe.