Joó Gabriella maga is tornászként kezdte sportolói pályafutását, és a közelmúltban az edzői tevékenysége elismeréseként vehette át a Dunaújváros Sportjáért Díjat. Trenka János mellett felkészítője volt Kovács Zsófiának is, többek között a grúziai és berni versenyén, valamint a riói nyári olimpiai játékok előtt.
Gabriella 1987-ben született Dunaújvárosban, tehetségére már az óvodában felfigyeltek.
- Körülbelül ötéves koromban történt, hogy tornaedzők válogatást tartottak az óvodámban. Néhány feladat bemutatását követően azonnal meghívást kaptam a tornacsarnokba. Emlékszem, édesanyám vitt el az első edzésre, azzal a mondattal, hogy „Kipróbálod, aztán meglátjuk mi lesz belőle...” Végül ott ragadtam.
Aztán az iskoláit is a városban kezdte. Előbb a testnevelés tagozatos Vasvári, majd a Rosti következett. Sőt, a felsőfokú tanulmányai alatt is a sport maradt a fő vonal. Az akkor még Dunaújvárosi Főiskolán sportkommunikátori képesítést szerzett. Ezt végül az ELTE-Budai Sportoktató Akadémián a tornaedzői végzettség megszerzése követte, továbbá hazai gumiasztal és női torna bírói vizsgáit is letette.
Feladata a lány óvodások előképzése, az utánpótlás korosztály, valamint a felnőtt és válogatott sportolók felkészítése volt, de egyaránt foglalkozott a tornát kedvelő, szabadidős tevékenységként gyakorló lányokkal is.
A tornáról, a sportról és pályafutásáról a mai napig nagy alázattal beszél.
- Több éven keresztül voltam Héraklész kerettag, diákolimpiát nyertünk csapattal és magyar bajnokságot, valamint egyéniben is volt jó pár dobogós helyezésem. Csehországban, Liberecben az Olimpiai Reménységek Versenyén a válogatott csapattal ezüstérmesek voltunk. Talán ezek a sikerek maradtak meg leginkább. Őszintén szólva, már nem is nagyon emlékszem a saját eredményeimre.
Aztán egy balszerencsés véletlen vetett véget a tornász karrierének.
- 2002 végén hagytam abba a tornát. Hogy miért? Nos, főleg mert finoman szólva sem volt jó kapcsolat az edzőm és köztem, ráadásul csúnyán estem egy nehéz elemből, amely után nagyon megijedtem. Volt ilyen már persze azelőtt is, de valahogy ott és akkor besokalltam. Utána egy-két hétig nem is mentem be a terembe, csak őrlődtem. Nem volt könnyű, de eldöntöttem, az iskolára és a tanulásra koncentrálok inkább.
S ha ennek ellenére megkérdezem, hogy mi a szép ebben a sportban, mit jelent számára, gondolkodás nélkül mondja.
- A torna számomra egyfajta szerelem. Szerintem csodálatos és elismerésre méltó az, ha valaki olyan dolgokat képes megtanulni és bemutatni, mint egy tornász, aki képes uralni minden mozdulatát. Ez a sportág borzasztóan kemény, és egyben játékos, monoton és egyszerre változatos. Számomra semmihez sem fogható!
Gabriella edzői hitvallása magától értetődő.
- Hiszem, hogy csak a keményen és becsületesen elvégzett munka, a kitartás hozza meg a gyümölcsöt, a várt eredményt.
A dunaújvárosi tornasport hamvaiból éledt újra, köszönhetően többek között Prémusz Krisztina, Trenka János és Joó Gabriella munkásságának. A semmiből azonban nem volt egyszerű újraépíteni mindent. Az alapok mellett a legújabb ismeretekről, képzésekről, technikákról tájékozódni sem lehetett egyszerű.
- Lukács Józsefnek, a békéscsabaiak egykori kiváló mesteredzőjének rengeteget köszönhetünk. Úgy gondolom, az ő útmutatása nagyon nagy hasznunkra vált és a mai napig hatással van a munkánkra. Ezen kívül pedig természetesen videóanyagok segítségével, valamint saját ötletek kidolgozásával próbálunk megújulni.
Gabriella azonban válaszúthoz ért. Pedig edzőként nagy célokat dédelgetett.
- Edzőként céljaim között szerepelt az olimpia... 2007 óta dolgoztam a Dunaferr SE torna szakosztályánál. De pillanatnyilag nagyon nehéz erről ebben az életszakaszban beszélnem, hiszen most próbálok a jövőm megalapozására koncentrálni és remélem, hamarosan a családtervezés köt le. Éppen ezért fordítanom kellett a sorrenden és a célok kitűzésén. Ugyanakkor remélem, lesz még lehetőségem jó tornászokat kinevelni. A Dunaújváros Sportjáért Díjat elfoglaltságom miatt édesanyám vette át. Nagyon meglepődtem, hogy megkaptam, de természetesen örülök a kitüntetésnek.
Gabriella, ha már a magánéletéről is beszélt, nem kerülhette el, hogy a hobbijairól is meséljen.
- A szabadidőmben szeretek kirándulni, zenét hallgatni és koreografálni, táncolni. Ezen kívül imádok edzeni, futni, mert szeretem karbantartani a testem, már csak a múltamból eredően is.
