Igencsak érdekes és tanulságos délutánon vehettek részt azok, akik ellátogattak szombaton az Intercisa Múzeumba, a Családi napra.
Mivel mostak fogat százhúsz éve? Mi az a mángorló? Miért kellett a lányoknak vagy hat réteg ruhát hordaniuk? Hogyan udvaroltak a fiúk a lányoknak? Csupa olyan kérdés, amire ma már egy kisiskolás is teljes természetességgel tud válaszolni, ellenben azt már nem tudnánk megmondani, hogy dédszüleink mindennapjai vajon hogyan is teltek. Szombaton délután két órakor a húsvéti készülődés jegyében került sor az Intercisa Múzeum nyílt napjára, ahol viszont választ kaphattunk ezekre a kérdésekre. Az első emeleti állandó kiállítás helyszínén persze sokan a kézműves foglalkozást választották, hiszen aranyos filc figurákat varrhattak a gyerekek, akár kisnyuszit, akár kiskacsát. Az előrelátóbbak a második emeleten húsvét hétfőre már hagyományos tojásfestési technikával berzselt (levélrátétrs) tojásokat készítettek, de volt, aki inkább a cserépbárányra, vagy a nyuszis édességtartóra szavazott.
Természetesen a kiállítások is díjmentesen látogathatóak voltak, a nagyszülők is lelkesen mutatták unokáiknak a város makettjén, hol születtek, hol nőttek fel, és akkoriban mi minden volt más a környezetben, de a legérdekesebb programokkal Balogh Pál néprajzkutató-muzeológus készült a néprajzi szobában. A korhűen berendezett konyhában elrejtett, oda nem illő tárgyak keresése még viszonylag egyszerűnek tűnhetett, hiszen fogkefe és fogkrém, nejlonszatyor vagy egy tábla csokoládé bizonyosan nem lehetett akkoriban az asztalon, a hozzájuk fűzött mondanivaló és háttérinformáció viszont annál érdekesebb volt.
Egy 
iskoláskorú diáknak sem lehet új, hogy cukor helyett mézzel édesítettek akkoriban, az viszont, hogy felmenői csak egy rendkívül lúgos szappannal tudtak hajat mosni, melyet utána ecettel öblítettek le, vagy az, hogy fogkrém híjján hamut dörzsöltek a fogaikra és gyógynövényeket rágtak, már inkább meglepő lehetett. A fatálban elhelyezett hímes tojás viszont nem kakukktojás, mint megtudhatták, annak még az udvarlási szokásokban is fontos szerep jutott. De ha már megtudták mi az, ami akkoriban nem létezett, akkor vajon melyik tárgy pontosan mire való? Az a korosztály, amelyik valószínűleg a walkman létezéséről sem tud, vajon felismeri-e a szenes vasalót, vagy még inkább annak elődjét, a mángorlót? Balogh Pál gondoskodott róla, senki ne hagyja el hasznos és érdekes információk nélkül a termet és még azt is elmesélte, hogyan lehetett díszített sulyokkal udvarolni, vagy érdemes volt-e pikáns népdalokat énekelni a kiszemelt hölgynek.
