Tika nagy titka a rengeteg munka

Borsos Attila, becenevén Tika, szinte minden olyan sporttal foglalkozik, ami az alakformáláshoz kapcsolódik, legyen az intervall, TRX, fitnesz,vagy testépítés.

- Tizenhét éves voltam, amikor először Dunaújvárosba kerültem, 1990-ben jöttem át Erdélyből. Fél év után visszamentem Csíkszeredába, és ott játszottam másfél évet. Azt követően pár hónapig Miskolc, majd Jászberény következett. A Lehel SC-nél két szezont töltöttem el. 1995 márciusában kerestek meg az itteni vezetők és átcsábítottak Dunaújvárosba. Akkor Kercsó Árpád volt az edző és többek között a Ladányi, Erdősi, Szélig nevével fémjelzett aranycsapattal megnyertük az OB I-es bajnokságot, és a város első aranyérmét a csapatsportokban. Ez az 1995/96-os szezon volt. Tizenhat évig játszottam dunaújvárosi színekben. Még a sorkatonai szolgálatomat is a közelben, Mezőfalván töltöttem. mivel kettős állampolgárrá váltam. Az állampolgári kérelmet annak idején még Dunaújvárosban adtam be, de Jászberényben vettem át 1993 decemberében. 2008 után elmentem a Fradiba, majd Gyergyószentmiklóson kötöttem ki. Ezt követően visszajöttem egy szezonra, és végül két évet a Brassóban játszottam. Csak azt sajnálom, hogy magyar válogatott nem lehettem, mert az akkori román szövetség és vezetés ezt nem támogatta.

A hoki és a sport világa azonban jó alapokat adott az életre. Attila mindig is szeretett alaposan felkészülni, ezért a csapatedzések mellett gyakran különedzéseket is végzett.

- Sokat edzettem egyénileg. Igaz, mindig érdekelt az alakformálás, az állóképesség fejlesztése, és az erőnléti edzések. Talán ennek köszönhetem, hogy a mai napig járnak hozzám edzeni válogatott jégkorongozók is, mint például Vas Jankó és Hetényi Zoli. De a thai-boxos Szeri Attilát ugyancsak én készítettem fel versenyre. Tartok egyéni és csoportos tréningeket, akár több sportágban is. Szívesen kombinálom a súlyzós gyakorlatokat a TRX-szel. Állandóan jár az agyam, mindig találok ki új elemeket, gyakorlatokat, folyamatosan fejlesztem magam. A gyakorlataimat először saját magamon próbálom ki és utána alkalmazom a vendégeimen.

Attila testépítő – fitnesz oktatóként végzett a Fitnesz Akadémián, de az alapszakmája asztalos. Ebből ered egyik hobbija.

- Otthon van egy kis asztalosműhelyem, és ha tehetem, akkor faragni szoktam. Most egyelőre kisebb tárgyakat, tükörkereteket és oszlopokat faragok, de tervben van egy nagy székely kapu kifaragása. A mintáimban természetesen a belém rögzült erdélyi és régi magyar motívumok láthatók. A másik hobbim a rajzolás és a festés. Még jómagam is nagyon meglepődtem, hogy amikor Brassóban játszottam és több szabadidőm volt, elkezdtem rajzolni. A meccsek után rendszerint több órát pörög, jár az ember agya, és valamivel le kell kötnie magát. Én nem a tévét bámultam, nem a számítógép előtt ültem, hanem elkezdtem rajzolni. Eleinte mesefigurákkal kezdtem egy szál grafitceruzával, de ma már akrillal festek, elsősorban tájképeket. Furcsa, hogy ösztönösen bal kézzel kezdtem el a rajzolást és annyira belejöttem, hogy manapság tanulok balkézzel írni.

Mint a beszélgetésünk alatt oly gyakran, megint visszakanyarodunk a jégkoronghoz.

- Sajnos, van bennem hiányérzet. A hokit idő előtt, hirtelen hagytam abba. Úgy érzem, lett volna még bennem pár játékév, és ma már azt is tudom, hogy több évtized után nem szabad egyről a kettőre felhagyni vele. Mi már gyermekként jégkorongoztunk, mivel nem volt sok szórakozási lehetőség. Aztán olyan jól ment a játék, hogy egyszerre két korosztály csapatában játszottunk. Amikor befejeztem az aktív játékot, szóba került, hogy dolgozhatnék edzőként. Ám egyelőre azt látom, nehéz odakerülni, mert mindenhová kanadai, vagy skandináv edzőket hoznak. Szomorúan látom, hogy ha egy-egy élsportoló felhagy a játékkal, akkor azonnal elfelejtik. Úgy gondolom, aki a nemzetéért tesz, sikereket ér el, dicsőséget szerez a városnak, az országnak, jobban meg kellene becsülni!

Attila arról is beszélt, hogy a sportolóknak leginkább a fizikai állóképességek fejlesztésében tudna segíteni.

- A tanulmányaim alatt rengeteg plusz elméleti ismerettel vérteztem fel magam. A célom az, hogy kidolgozhassak egy olyan edzésformát, amellyel akár sportolókat, akár átlagembereket bármilyen szintre el tudjak juttatni. Hiszem, hogy egy átlagembernél is szenzációs állóképességet lehet elérni jól felépített, fokozatos munkával. Szeretem a kihívásokat. Gyakran magam elé is kitűzök kisebb célokat. Nyáron olykor saját magam is bedobom, tavaly például lábtolásban 515 kilogrammot nyomtam, fekve nyomásban 200 kilót teljesítettem.

Attila tisztában van vele, hogy a sport fegyelemre, pontosságra, kitartásra tanít. Igaz, ő mindig fegyelmezett volt. Az elért eredményeire joggal büszke.

- Ha a sportot nézem, akkor többszörös magyar bajnok vagyok. Világbajnokságon, Románia színeiben, még az MVP címet is kiérdemeltem. De az is hasonlóan nagy siker, amikor hálásan jönnek és edzenek a vendégek. Pedig eredményt elérni hosszú távon sokkal nehezebb, mert rövidtávon gyorsan le lehet fogyasztani bárkit a versenydiétával.