A biztonsági gyújtófácskák „atyja”

2017. május 17. (szerda) 20:09 - Várkonyi Balázs

A reformkor egyik legtehetségesebb magyar vegyésze volt, az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője, a kémiai szaknyelv kialakításának kulcsfigurája, örök kísérletező és útkereső.


Aki a géppel való szántást-vetést és boronálást meghonosította, elsőként trágyázta a talajt mészsóval és hamuval – de az utókor csak a zajtalan biztonsági gyufa feltalálójaként jegyzi. Hát igen, a sors játéka…

A tudós, Irinyi János kétszáz éve, 1817. május 17-én született ősi református nemesi családban. A Bihar megyei Albis a szülőhelye; az a kis partiumi falu, amelynek területe csupán egyetlen négyzetkilométer volt. A parányi község hírét nemcsak ő öregbítette, hanem testére, a politikus, író és műfordító József is. (Csak érdekességként: születésének helyét több forrás Nagylétára teszi, mi több, van, aki Zsákát jelöli meg – annyi igaz ebből, hogy az édesapa, idős Irinyi János zsákai születésű, s jó ideig nagylétai uradalmi tiszttartó volt.)

Irinyi János Debrecenben tanult, majd a bécsi Politechnikum növendékeként szerzett kémiai ismereteket. Egy professzora sikertelen kísérletét látva dolgozta ki a nem robbanó, zajtalan biztonsági gyújtó elkészítésének módját. Huszonegy évesen könyvet írt a kémia új elméleti kérdéseiről. Berlinben, majd a hoffenheimi akadémián nemzetgazdászi képesítést is szerzett.

Hazatérve megalapította az első magyar gyufagyárat. A fővárosi elöljárósághoz beadott engedélykérelem szerint olyan „gyújtófácskákat” kívánt gyártani, amelyek „nem zajonganak s kén nélkül is készíthetők, miáltal semmi szagot sem csinálnak”. A vállalkozás hamar fellendült, naponta félmillió szál kerül ki az üzemből. A konkurencia azonban csatasorba állt – és sikerült Irinyit tönkretenniük.

Az 1848-49-es szabadságharc aktív részvevője volt, őrnagyi rangot viselt. Kossuth reá bízta az ágyúöntés és puskaporgyártás irányítását, az állami gyárak felügyeletét. A hagyomány szerint testvérével együtt a forradalmi 12 pont megalkotásában is szerepet játszott. A szabadságharc bukása megtörte. Szabadulása után visszavonult a politikai élettől – és a tudományos világtól. Soha többé nem publikált…


A gyufaskatulyák reklámhordozó értékét hamar felismerték, a kis dobozok azóta megszámlálhatatlan dolgot népszerűsítettek. Az Intercisa Múzeum gyűjteményének egy különleges darabja a mohácsi vasművet reklámozó gyufásdoboz – ez nem sokáig volt aztán forgalomban, mert az első tervekkel szemben a gyár Újvárosban épült fel. A Sztálinváros név felvételének ötéves évfordulóját gyufás címkén örökítették meg. A hajdani dohányosok ezzel a gyufával gyújthattak rá a Sztálinváros cigarettára. Egy pakli 3 forintba került…

A rovat további hírei: Napraszóló

Cihika és az ideges elfajzás

Cihika és az ideges elfajzás

2017. november 19. (vasárnap)

Úgy hívták: Cihika Mihály. A Toldy Gimnázium diákjai már a furcsa név hallatán hangos röhögésben törtek ki, legalábbis az elején. A nevéről persze senki sem tehet, Mihály tanár se, hogy ezt örökölte szüleitől. A gyerekek később alaposan megtanulták, hogy nevetni semmi okuk, félni annál inkább.

Napbúcsúztató Ábel-mesével

Napbúcsúztató Ábel-mesével

2017. november 13. (hétfő)

Esténként, elalvás előtt mindig teszek egy kört a világhálón, hogy tudjam, milyen hírek zárják a napot. De csakis a híreket olvasom, a szabad fórum, a közösségi „csevegő” portál ilyenkor már kerülendő: nem izgatom föl magam azon, hogy miként törik kerékbe oly sokan anyanyelvünket. A közös kincset.

Üzenet a múltból

Üzenet a múltból

2017. november 12. (vasárnap)

Rég volt. Egy barát házaspár nekivágott Ausztriának. Építészként egy nemes feladat jutott nekik, nem állhattak ellen a kísértésnek. Mentek, terveztek, aztán odakint ragadtak. Kisfiuk akkor hat-hétéves lehetett. Rajzkészségét az óvoda csodálta, megkönnyezték, amikor a szeretnivaló kissrác elment. Ritkán jöttek haza, szülei egyvégtében az új kihívásokat keresték.

Amikor elmaradt a hajnal

Amikor elmaradt a hajnal

2017. november 04. (szombat)

Kezdetben volt az éjsötét. A falióra tizenkettőt mutatott, majd egy pillanat – és a naptár november harmadikáról negyedikére lépett. Eltelt egy óra, kettő, három, az ország aludt, békét álmodott, s nem tudta, hogy valahol már tankok dübörögnek, csak még a zaj nem hallik idáig. Négy óra lett.

Amikor még élt a remény…

Amikor még élt a remény…

2017. október 31. (kedd)

1956. október 31-ét írtak. A forradalom és szabadságharc pentelei krónikájában ez a nap fordulópont: megalakultak a néphatalmi testületek, a nemzeti bizottság, a helyi munkástanács, és a tüzérezred tisztjei részvételével a forradalmi katonai tanács. A feloszlatott DISZ-szervezet szerepét átvette a forradalmi ifjúsági bizottság. Az előző napok véráldozattal is járó történései után a konszolidáció jelei mutatkoztak.

Három jeles nap – az egykoriak tiszteletében

Három jeles nap – az egykoriak tiszteletében

2017. október 31. (kedd)

Emlékezésre késztető dátumok egymás nyomában: ma a protestánsok tartják ünnepüket, szerdán a katolikusok mindenszentek napját ülik, csütörtökön pedig valamennyien az elment hozzátartozóinkra és barátainkra gondolunk.

Enter – A következetesség embere

Enter – A következetesség embere

2017. október 30. (hétfő)

A vasárnapi vihar a négy fal közé szorított. Számítógép bekapcsolva, lássuk, mi hír „odakintről”. Elhűlve nézem a Dunaújváros hírportál fotóit a szél pusztításáról. Olvasom a mindegyre frissülő helyzetjelentést a Magyar útnál meg a körforgónál történtekről, a nagyvenyimi, bodajki, csákvári kártételről, és sorjáznak a hírek. A szélnek nincs nyugta.