A biztonsági gyújtófácskák „atyja”

2017. május 17. (szerda) 20:09 - Várkonyi Balázs

A reformkor egyik legtehetségesebb magyar vegyésze volt, az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője, a kémiai szaknyelv kialakításának kulcsfigurája, örök kísérletező és útkereső.


Aki a géppel való szántást-vetést és boronálást meghonosította, elsőként trágyázta a talajt mészsóval és hamuval – de az utókor csak a zajtalan biztonsági gyufa feltalálójaként jegyzi. Hát igen, a sors játéka…

A tudós, Irinyi János kétszáz éve, 1817. május 17-én született ősi református nemesi családban. A Bihar megyei Albis a szülőhelye; az a kis partiumi falu, amelynek területe csupán egyetlen négyzetkilométer volt. A parányi község hírét nemcsak ő öregbítette, hanem testére, a politikus, író és műfordító József is. (Csak érdekességként: születésének helyét több forrás Nagylétára teszi, mi több, van, aki Zsákát jelöli meg – annyi igaz ebből, hogy az édesapa, idős Irinyi János zsákai születésű, s jó ideig nagylétai uradalmi tiszttartó volt.)

Irinyi János Debrecenben tanult, majd a bécsi Politechnikum növendékeként szerzett kémiai ismereteket. Egy professzora sikertelen kísérletét látva dolgozta ki a nem robbanó, zajtalan biztonsági gyújtó elkészítésének módját. Huszonegy évesen könyvet írt a kémia új elméleti kérdéseiről. Berlinben, majd a hoffenheimi akadémián nemzetgazdászi képesítést is szerzett.

Hazatérve megalapította az első magyar gyufagyárat. A fővárosi elöljárósághoz beadott engedélykérelem szerint olyan „gyújtófácskákat” kívánt gyártani, amelyek „nem zajonganak s kén nélkül is készíthetők, miáltal semmi szagot sem csinálnak”. A vállalkozás hamar fellendült, naponta félmillió szál kerül ki az üzemből. A konkurencia azonban csatasorba állt – és sikerült Irinyit tönkretenniük.

Az 1848-49-es szabadságharc aktív részvevője volt, őrnagyi rangot viselt. Kossuth reá bízta az ágyúöntés és puskaporgyártás irányítását, az állami gyárak felügyeletét. A hagyomány szerint testvérével együtt a forradalmi 12 pont megalkotásában is szerepet játszott. A szabadságharc bukása megtörte. Szabadulása után visszavonult a politikai élettől – és a tudományos világtól. Soha többé nem publikált…


A gyufaskatulyák reklámhordozó értékét hamar felismerték, a kis dobozok azóta megszámlálhatatlan dolgot népszerűsítettek. Az Intercisa Múzeum gyűjteményének egy különleges darabja a mohácsi vasművet reklámozó gyufásdoboz – ez nem sokáig volt aztán forgalomban, mert az első tervekkel szemben a gyár Újvárosban épült fel. A Sztálinváros név felvételének ötéves évfordulóját gyufás címkén örökítették meg. A hajdani dohányosok ezzel a gyufával gyújthattak rá a Sztálinváros cigarettára. Egy pakli 3 forintba került…

A rovat további hírei: Napraszóló

A gyermekmentő gyermek

A gyermekmentő gyermek

2017. május 28. (vasárnap)

Drámai képsorok a neten: hangzavar, kétségbeesett nőt karol át egy lány, rémült harmincas férfi a fejét fogva mormol, talán imádkozik, körben aggódó emberek.

Csőváz!

Csőváz!

2017. május 21. (vasárnap)

Nem, most nem gyerekeink sajátos köszönésére szeretném emlékeztetni a t. Olvasót. Inkább egy hajdan rendkívül népszerű bútorra. A csővázas székre. A lakások ikonikus tartozéka volt.

A gyerekek és az „angolna”

A gyerekek és az „angolna”

2017. május 21. (vasárnap)

Miközben kalapálok a számítógépen, Nagy Feró hangja tölti be a teret. Zeng az ének! „A kocsmában, ott van a nagy élet, / Tompulnak az agyak, élesek a kések, / Sűrű a levegő az olcsó sör szagától, / Eleged van már e k…tt világból.”

Három rideg nagyúr

Három rideg nagyúr

2017. május 14. (vasárnap)

A májusi fagyosszentek egyikének, Bonifácnak napja van. Ez a hideghozó három tavaszi nap legutolsója. 

Álmokkal megáldott élet

Álmokkal megáldott élet

2017. május 14. (vasárnap)

Kinek sóra, fára többé semmi gondja, az a hajdani katona lehet, akit Vörösmarty e szavakkal megénekelt. Vagy - az a szép, titokzatosságot sugárzó, idős asszony, aki nemrég még arra kért, hozzak neki a boltból sót. Pedig neki sóból kevés kellett már utóbb, mert alig evett. Csak kenyeret, azt nagyon szerette.

Nyolcmillió ecsetvonás

Nyolcmillió ecsetvonás

2017. május 13. (szombat)

Pár éve volt, Ópusztaszeren. Kávémat kavargattam a kiállítási csarnok félemeleti presszójában. A szomszédos asztalnál ülő harmincas férfi váratlanul egy kérdést szegezett a vele lévő kisfiúnak.

A kölcsönvett szeretet

A kölcsönvett szeretet

2017. május 07. (vasárnap)

Rám zörög nemrég a harmadszomszéd, bejön, kérdezi, tudom-e, hogy kell gyapjútakarót mosni. Sajna, nem tudom. Látja, élesítve a számítógép, beüthetné-e a közösségi portálon a kérdését, hátha kap választ valakitől. Persze, beütheti.