A biztonsági gyújtófácskák „atyja”

2017. május 17. (szerda) 20:09 - Várkonyi Balázs

A reformkor egyik legtehetségesebb magyar vegyésze volt, az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője, a kémiai szaknyelv kialakításának kulcsfigurája, örök kísérletező és útkereső.


Aki a géppel való szántást-vetést és boronálást meghonosította, elsőként trágyázta a talajt mészsóval és hamuval – de az utókor csak a zajtalan biztonsági gyufa feltalálójaként jegyzi. Hát igen, a sors játéka…

A tudós, Irinyi János kétszáz éve, 1817. május 17-én született ősi református nemesi családban. A Bihar megyei Albis a szülőhelye; az a kis partiumi falu, amelynek területe csupán egyetlen négyzetkilométer volt. A parányi község hírét nemcsak ő öregbítette, hanem testére, a politikus, író és műfordító József is. (Csak érdekességként: születésének helyét több forrás Nagylétára teszi, mi több, van, aki Zsákát jelöli meg – annyi igaz ebből, hogy az édesapa, idős Irinyi János zsákai születésű, s jó ideig nagylétai uradalmi tiszttartó volt.)

Irinyi János Debrecenben tanult, majd a bécsi Politechnikum növendékeként szerzett kémiai ismereteket. Egy professzora sikertelen kísérletét látva dolgozta ki a nem robbanó, zajtalan biztonsági gyújtó elkészítésének módját. Huszonegy évesen könyvet írt a kémia új elméleti kérdéseiről. Berlinben, majd a hoffenheimi akadémián nemzetgazdászi képesítést is szerzett.

Hazatérve megalapította az első magyar gyufagyárat. A fővárosi elöljárósághoz beadott engedélykérelem szerint olyan „gyújtófácskákat” kívánt gyártani, amelyek „nem zajonganak s kén nélkül is készíthetők, miáltal semmi szagot sem csinálnak”. A vállalkozás hamar fellendült, naponta félmillió szál kerül ki az üzemből. A konkurencia azonban csatasorba állt – és sikerült Irinyit tönkretenniük.

Az 1848-49-es szabadságharc aktív részvevője volt, őrnagyi rangot viselt. Kossuth reá bízta az ágyúöntés és puskaporgyártás irányítását, az állami gyárak felügyeletét. A hagyomány szerint testvérével együtt a forradalmi 12 pont megalkotásában is szerepet játszott. A szabadságharc bukása megtörte. Szabadulása után visszavonult a politikai élettől – és a tudományos világtól. Soha többé nem publikált…


A gyufaskatulyák reklámhordozó értékét hamar felismerték, a kis dobozok azóta megszámlálhatatlan dolgot népszerűsítettek. Az Intercisa Múzeum gyűjteményének egy különleges darabja a mohácsi vasművet reklámozó gyufásdoboz – ez nem sokáig volt aztán forgalomban, mert az első tervekkel szemben a gyár Újvárosban épült fel. A Sztálinváros név felvételének ötéves évfordulóját gyufás címkén örökítették meg. A hajdani dohányosok ezzel a gyufával gyújthattak rá a Sztálinváros cigarettára. Egy pakli 3 forintba került…

A rovat további hírei: Napraszóló

Ezüstpénzért soha!

Ezüstpénzért soha!

2018. február 18. (vasárnap)

A címbe foglalt két szó ilyentájt, húsvéthoz közeledve, Pentelei Molnár Jánosról szólva különös felhangot kap. Mert túlmutat a konkrét tartalmán. Mert egy alkotói filozófiára utal. Egy jeles festő tisztességére.

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

2018. február 11. (vasárnap)

Mielőtt egy különös esetet, T. G. kalandját próbálnám megfejteni, messziről indítok. Nyílt tanítási nap volt hajdan egy iskolában. Szülő ül a padsor szélén, hogy közelről lássa gyermeke küzdelmét a matekfeladattal. Kisfiú oszt-szoroz, végül az eredményt beírja. De egy „jaj!” kíséretében hirtelen kiradírozza, új számokat ír. Rosszat.

Akit éjszakánként elüt az autó

Akit éjszakánként elüt az autó

2018. február 04. (vasárnap)

A fiatalasszony keze remeg. A babakocsi rázkódik tőle, s benne a pici baba is. Nem tudok szabadulni az élménytől. Tegnap volt. Csöndes délután, az utca szinte néptelen, megyek a dolgaim után, leszegett fejjel. Ekkor éles kiáltást hallok, meglátom a zebra közepén a babakocsis asszonyt, odébb meg egy nagy gázzal elvágtató sportkocsit. Mi történt?

A rejtélyes EVTK

A rejtélyes EVTK

2018. január 31. (szerda)

Utazó személyzet feljelentkezései helye – olvasom a vidéki pályaudvar szolgálati helyiségének ajtaján. A MÁV fura szóhasználatán gyakori utazóként már megedződtem – lásd: a második vágányról szerelvény „jár” ki stb. –, de ez a „feljelentkezés” még engem is meglepett. A mondat kiagyalója a fölösleges igekötők nagy barátja lehet, az állomásfőnök dettó, vagy észre se vette, netán a szolgálati szabályzatban ez vagyon írva.

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

2018. január 29. (hétfő)

Áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait – írtam a Dunaújváros portálon tegnap közölt cikkemben a világ egyik legfélelmetesebb hegyének 1970-es meghódítása kapcsán. Milyen az élet: szinte az írással egy időben két hegymászó ismét kritikus helyzetbe került a hegyen.

A Harmadik Ember

A Harmadik Ember

2018. január 28. (vasárnap)

Nanga Parbat – a Végzet Hegye. A Himalája nyugati vonulatának egyik legfélelmetesebb magaslata. Már áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait, amikor 1970-ben a XX. század egyik legnagyobb alpinistája, a Dél-Tirolban született hegymászólegenda, Reinhold Messner is nekivágott.

Vince nap ígérete

Vince nap ígérete

2018. január 22. (hétfő)

Ez a világ mi vóna, ha egy kis bor nem vóna – tarja a népi szólás. A világ és a borkedvelők szerencséjére olyan még soha nem volt, hogy ne legyen legalább „egy kis bor” annak, aki arra szomjazik.