Szörnyű ez a mai nap a dohányosoknak: három évtizede minden május 31-én szenvedélyük átmeneti elfojtására igyekeznek őket rábírni. Mert ekkor van a Nikotinmentes Világnap.
Az egészségügyi világszervezet huszonnégy óra szünetet javasol e napra. Tudja persze, aki megpróbálta: egy nap vagy száz, egyformán nehéz. Kivéve azt, akinek nem. Vegyük példaként azt az írót, akinek ez sokszor sikerült: Mark Twain örökbecsű mondása szerint „A dohányzásról pofonegyszerű leszokni. Én magam is legalább százszor megtettem.”
Kosztolányi Dezső így versel a cigarettások szenvedélyéről:
Ha rosszul kapcsol a központ,
vagy meghal valakid, rágyujtsz.
Mi is lennél már nélküle,
te modern ember? Kell ez a bűvös
dohányrúd, ez az áldozatfüst,
szájadba ez a vad parázs.
Krúdy Gyula a nikotinellenes feleségek átkát érdemelheti ki a Dohány című sziporkája miatt, amely így zárul: „Olyan lopakodva, óvakodva jön be a házak kapuján, mintha vinni akarna valamit. Pedig hoz: jókedvet, felvillanó mosolyt, kedves titkot magával. Aztán miért is van ez a bújdosó élet, amelyet születésétől kezdve folytat? Bizony, semmi másért, minthogy füst váljon belőle, amely kioson az ablakon, az ajtón – de míg a szobában van, úgy elmulattatja az embert, mint a legjobb szerető.” Krúdy mellesleg az Álmoskönyvben figyelmeztet: igyekezzünk álmunkban nem szivarozni, mert az veszekedést jelent, a pipázás meg csalódást ígér. A pipaszár álombéli látása viszont asszonynak jó jegy.
Fotó:Fortepan
Tömörkény István szerint – ahogy azt a Thurzó útja című novellában olvashatjuk – ha férfiembernek már a pipa sem kell, az szörnyű dolgot jelez:
„… ha valaki így van pipás ember létére, jól teszi, ha intézkedik az elmúlás iránt. Mert hogyha valakinek sajogatja a hátát az a bizonyos valami, meg hogy a fázástól reszket a szíve gyökere is, az mind semmi ahhoz képest, mikor elhagyatottan hever az ablakpárkányban a pipa, a dohányzacskó, meg az ágy derékaljában a szépen kisimított, féltve őrzött barna-sárga dohánylevelek. Az már nehéz dolog. Mert ha a pipa nem kell, nem kell a reggeli korty pálinka sem, a bor sem, étel dolgában pedig, ha minden tudományát összeszedi is az asszony, nem tud olyant főzni, ami kínáltassa magát a tálban.
Ez volt Thurzó Pál halálos betegségének is az előjele, hogy nem kellett a dohány.”
Szemelvényünket zárjuk egy Vajda János megfogalmazta intelemmel:
„Minden élvezetnek általános kulcsa:
Az ember fölöttébb hosszúra ne nyujtsa.”
