Ötezer kilométer biciklivel

A város egyetlen kisállatkereskedésének tulajdonosa, a 63 éves Matulai György, valamint a 64 éves nyugdíjas, szintén életvitelszerűen bicikliző Mihalnidecz László szerda reggel indultak el a város főteréről egyenes Iránba, biciklivel. Indulásuk előtt Matulai György elmondta, nem ez a leghosszabb útja kerékpárral.

- Részemről nem ez a legnagyobb vállalás, mert volt ennél nagyobb utam is, 2011-ben Darjeeling-be (Nepál) érkeztünk bringával, ahol megkoszorúztuk Kőrösi Csoma Sándor sírhelyét, és onnan repültünk haza, ez olyan nyolc és fél ezer kilométer volt. Ennek az iráni útnak a gondolata viszont másfél-két éve született meg. 2010-ben egyszer már voltam Iránban, de csak átutazóban, most azonban szeretnék egy kicsit jobban körülnézni. A cél a főváros, Teherán, majd onnan délre a négyszáz kilométerre fekvő Iszfahán, ami egy gyönyörű perzsa város, ahol ha minden igaz, őriznek egy hun kódexet valamelyik múzeumban, vagy templomban, ezt próbáljuk majd megkeresni. Erre lesz három vagy négy napunk, ennyit fogunk ott eltölteni.

Arról, hogy honnan ez a folytonos utazási kényszer és kalandvágy elmondta, az egész öt éves korában kezdődött, mikor megkapta az első biciklijét.

- A régi Corvin Áruházban vettük, ahonnan egyedül mentem haza Albertfalvára, ahol akkor laktunk. Utána tizenkét évig voltam kerékpárversenyző és azóta se szívesen szállok le róla. Ezért nem is volt szükség különösebb felkészülésre az út előtt. Örökösen edzésben vagyok, januártól decemberig bringázok, fizikailag, szellemileg ott vagyok, anyagilag pedig nem kerül sokba. Az iráni vízum és a visszafelé tartó repülőjegyen kívül szinte semmi másra nem kellett költeni. A felszerelés nagyjából huszonöt kiló, amiben benne van a pótkerék, a tisztálkodószerek, hálózsák, matrac, utcai ruha, minden ami kell.

Ha csak egyszerűen a Dunaújváros-Iszfahán távolságot néznénk, az alig lenne több négyezer kilométernél, de ők mégis a hosszabb utat választották, hogy elkerüljék a bulgáriai aszfaltokat és az ismerősebb Albánián át menjenek. Ezzel együtt 53 napot töltenek két keréken, egészen július 15-ig, amikor felszállnak a hazafelé tartó repülőgépre.

- Kis kerülővel megyünk, Albánián és Görögországon keresztül Törökországból közelítjük meg Iránt. Ez az út nagyjából 4800-5000 kilométer lesz majd. Naponta 130-150 kilométert teszünk majd meg, közben eltöltünk egy napot Dél-Albániában, Isztambulban kettőt, de utána is tartunk majd pihenőket nekünk tetsző kisvárosokban, valamint Teheránban is. Sokan azt hiszik veszélyes hely, de egyáltalán nem az, az emberek nagyon barátságosak, rendkívül vendégszeretőek, segítőkészek, legyen szó akár vízről, ételről, vagy útbaigazításról, ezért is vágyok oda még egyszer vissza. 

A következő uticél is ki van már jelölve, ugyanis jövőre a dél-olaszországi Calabria felé veszi az irányt, ahol az unokahúga lányának keresztelőjére hivatalos. Mint mondta, az út csak nagyjából 1600 kilométer, ami nem sok, de visszafelé már lehet kocsival jön, mivel hatvannégy évesen ideje kicsit visszavenni a tempóból.