Garfield gyűlöletnapja

2017. június 19. (hétfő) 15:27 - Várkonyi Balázs

Hétfő van. Utálatos egy nap. Hiába biztatom magam, hogy nem oly rossz ez, hisz esélyt az előzőnél jobb időszakra. Valami újnak a kezdete mindig tartogat meglepetést, jó esetben örömöt. De nem, nekem a hétkezdő nap inkább csak küzdelmet hoz.

Küzdelmet azzal, hogy kényszerűen búcsút intsek a hétvégi semmittevés örömeinek.

Tán csak Garfield utálhatja nálam jobban a hétfőt. Ma épp harminckilenc éve annak, hogy hétfőundorát először tudatta a világgal. 1978. június 19-én jelent meg az első lustamacskás képregény. Az ötletgazda, Jim Davis aligha hitte, hogy dagadt szüleménye milyen kivételes pályát fut be: a Guinnes világrekordere lett. Nincs ugyanis egyetlen képregény, amely annyi újságban jelent volna meg, mint a Garfield-kalandsorozat.

A semmittevésbajnok rajongói pontosan számon tartják legfontosabb tulajdonságait. Azt, hogy utálja a spenótot – mint a legtöbb gyerekbarátja –, ezzel szemben a lasagne iránti vágya olthatatlan. Hát persze, a történet szerint egy olasz étteremben született. Az eredendően lustákhoz hasonlóan gyűlöli a sportot, és inkább elviseli az egereket, mintsem hogy két lépés áldozna az elfogásukért. Kedvét leli gazdája, Jon bosszantásában, de a leggyakoribb céltáblája a nagy fülű kutya, Odie. Egyvalakivel jön ki mindenkor: önmagával.

Garfield három fő jellemzője: a hétfőutálat, a falánkság és a tunyaság. Ez utóbbi tulajdonság filozofikus megközelítésével Micimackó szülőatyja, Milne próbálkozott, és nem is sikertelenül! A Már túl késő című önéletrajzi művében így fogalmaz: „Az elegáns semmittevés finom dolog, de a semmittevés elegancia nélkül az ördög találmánya.” Lám, gyengeségéből mindenki erényt kovácsolhat, aki képes elegánsan semmit tenni. Ebben Garfield verhetetlen. Ezt a boldogító időtöltést nála lelkesebben és elegánsabban senki sem tudja művelni.

A rovat további hírei: Napraszóló

A pentelei „borlázadás”

A pentelei „borlázadás”

2018. április 21. (szombat)

Szomorú évforduló előtt állunk. Legalábbis a borissza ősöknek volt az szomorú. S a régiek között ugyan ki volt az a különc, aki soha nem emelte meg a borospoharat? 1948-at írunk. Az utolsó rendi országgyűlés közös teherviselésről szóló döntését bizakodva fogadja Pentele javarészt földből élő népe. 

Tanuljunk magyarul!

Tanuljunk magyarul!

2018. április 15. (vasárnap)

Jó kis ház eladó – ugrik elém a neten a szokatlan hirdetés. Falusi portát ajánlanak eladásra. Ízlelgetem a rövidke mondatot, és egyre jobban tetszik. Lényegre törő, semmi fölösleges sallang, kirí az egy kaptafára készült szövegek közül. Amilyen egyszerű a hirdetés, olyan egyszerű az eladandó ház.

Jaj neked, lógós!

Jaj neked, lógós!

2018. április 08. (vasárnap)

A szaki csak állt a hatalmas moziteremben, úgy érezte, minden lámpa fénye rávetül, de valójában csak a szemek szegeződtek rá, az áldozatra. Vele szemben az ezerarcú tömeg. Délután fél kettő körül járt az idő. Április valahányadika volt. Ja, ez fontos, ne feledjem: 1952.

A nyuszi jött…

A nyuszi jött…

2018. április 02. (hétfő)

Igen, megérkezett, ez a hivatása húsvétkor. Mindig kiszámíthatóan pontos. Hozott ajándékot annak is, aki már nem hisz a mesében, s annak is, aki hisz. Neki még inkább.

És eljön az ég felhőin…

És eljön az ég felhőin…

2018. április 01. (vasárnap)

A szabadságharc idején – amiképp Bálint Sándor feljegyzéséből ismerjük – a bácskai Boldogasszonyfalva, Gospodince 1849 nagyszombatján zajló ostrománál a szegedi honvédzászlóalj azt kívánta, hogy a támadásban a legelső legyen. Úgy is történt. 

Égzengés a templomban

Égzengés a templomban

2018. március 31. (szombat)

Ma este a hívőket az egyházi év leggazdagabb szertartása szólítja a feltámadási misére. Jézus kereszthalála után kegyeletes csöndbe burkolóztak a templomok, ma megélednek. Belépünk húsvét vigíliájába.

Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

2018. március 30. (péntek)

Jézus kereszthalála estéjében járunk. Közhasználatú nevén e nap a nagypéntek. A templomok harangjai némák, nem szól az orgona sem. Ezen a napon nincs mise, ám az evangélium alapján felidézik a szenvedéstörténetet.