Garfield gyűlöletnapja

2017. június 19. (hétfő) 15:27 - Várkonyi Balázs

Hétfő van. Utálatos egy nap. Hiába biztatom magam, hogy nem oly rossz ez, hisz esélyt az előzőnél jobb időszakra. Valami újnak a kezdete mindig tartogat meglepetést, jó esetben örömöt. De nem, nekem a hétkezdő nap inkább csak küzdelmet hoz.

Küzdelmet azzal, hogy kényszerűen búcsút intsek a hétvégi semmittevés örömeinek.

Tán csak Garfield utálhatja nálam jobban a hétfőt. Ma épp harminckilenc éve annak, hogy hétfőundorát először tudatta a világgal. 1978. június 19-én jelent meg az első lustamacskás képregény. Az ötletgazda, Jim Davis aligha hitte, hogy dagadt szüleménye milyen kivételes pályát fut be: a Guinnes világrekordere lett. Nincs ugyanis egyetlen képregény, amely annyi újságban jelent volna meg, mint a Garfield-kalandsorozat.

A semmittevésbajnok rajongói pontosan számon tartják legfontosabb tulajdonságait. Azt, hogy utálja a spenótot – mint a legtöbb gyerekbarátja –, ezzel szemben a lasagne iránti vágya olthatatlan. Hát persze, a történet szerint egy olasz étteremben született. Az eredendően lustákhoz hasonlóan gyűlöli a sportot, és inkább elviseli az egereket, mintsem hogy két lépés áldozna az elfogásukért. Kedvét leli gazdája, Jon bosszantásában, de a leggyakoribb céltáblája a nagy fülű kutya, Odie. Egyvalakivel jön ki mindenkor: önmagával.

Garfield három fő jellemzője: a hétfőutálat, a falánkság és a tunyaság. Ez utóbbi tulajdonság filozofikus megközelítésével Micimackó szülőatyja, Milne próbálkozott, és nem is sikertelenül! A Már túl késő című önéletrajzi művében így fogalmaz: „Az elegáns semmittevés finom dolog, de a semmittevés elegancia nélkül az ördög találmánya.” Lám, gyengeségéből mindenki erényt kovácsolhat, aki képes elegánsan semmit tenni. Ebben Garfield verhetetlen. Ezt a boldogító időtöltést nála lelkesebben és elegánsabban senki sem tudja művelni.

A rovat további hírei: Napraszóló

A műveltség szolgálatosai

A műveltség szolgálatosai

2018. január 22. (hétfő)

Ősi axióma: kultúrája megőrzésén áll vagy bukik egy nemzet léte. És a kultúra tartalmát a történelem által hitelesített értékhalmaz, az irodalom, s tán leginkább a nyelvi minőség határozza meg. A magyar nyelv értékőrei számosan voltak: írók, színészek, a retorika művelői, népi mesemondók etc. Közülük is kiemelkedik Sződemeter szülötte, a XIX. századi nyelvújító, költő, politikus.

Télkóstoló – és emlékezés

Télkóstoló – és emlékezés

2018. január 14. (vasárnap)

Fekete karácsonyunk után három héttel megjött a hó. Nem „alkotott” maradandót… de mégis, a januári tavaszból télbe fordultunk, s a hidegből utánpótlást is ígérnek a meteorológusok.

A jövő múltja

A jövő múltja

2018. január 14. (vasárnap)

Dolgozz, macska, mert megverődöl! Fiamat fenyegettem így, látván, hogy minden sürgetőbb neki, mintsem hogy a vizsgájára készüljön. Csak kajlán vigyorgott. Persze kiskorában is ritkán „verődött”, most meg, egyetemistaként… jól néznénk ki! De hogy miféle macska, akinek dolgoznia kellene, módfelett érdekelte, mintha nem emlékezne rá, pedig sokszor elolvastatta esti meseként.

Kiátkozott szilveszterezők

Kiátkozott szilveszterezők

2017. december 31. (vasárnap)

Van egy nap az évben, amikor a csöndre, nyugalomra vágyó ember sem várja el, hogy szomszédai hang nélkül töltsék az éjszakát. Nem úgy Ligday plébános úr! Szerinte az évbúcsúztató igenis eltelhet némaságban.

Tamások egymás sarkában

Tamások egymás sarkában

2017. december 29. (péntek)

Jó egy hete, december 21-én, a téli napfordulat idején már ünnepeltek a Tamások, s ma újabb alkalom nyílik arra, hogy névnapjukon koccintsanak.

Jánosok napja, borivók ünnepe

Jánosok napja, borivók ünnepe

2017. december 27. (szerda)

Az első keresztény vértanú, István emlékünnepe után egy nappal már a Jánosokra emelhetjük poharunkat. És ez azért is különösképp illő, mert a név ókori viselőjének boros kehely a jelképe.

Öreg fiú, December

Öreg fiú, December

2017. december 26. (kedd)

Sajnáljuk, amikor elmegy. Pedig érkezésekor indulat fogadja, hiszen megjön nagy széllel, faggyal, olykor meg hatalmas hóval… kinek hiányzott? Van valami tragikus a létében; mert elhozza karácsonyt, a meghitt ünnepet, de a hétköznapokon a hajnali köd meg a metsző hideg beszél a rossz természetéről.