Rajt, cél

A közönség úgy ünnepelte, mintha ő győzött volna. Persze, hisz’ tudták: neki az olimpiai kudarc terhével főként önmagát, önmaga kétségeit kellett legyőznie. A biztos esélyes az amerikai ellenfél volt. És Verrasztó remekül helytállt. Ezüstérmet szerzett.

Fotó:MTI

„Aki már többször megjárta a legmagasabb csúcsokat, az az árnyas völgyből nézve sem irigykedik a hegyre mászó új titánokra” – ezek már Gyurta Dániel búcsúszavai a számára sikertelen világversenyt követően. Erőt és sikert kívánt minden magyar sportolónak, majd a közönségnek megköszönte a biztatást; annak a közönségnek, amely a vereségét látva sem szitkozódott, sőt! Rokonszenvtapssal bátorította. Ahogy a világbajnokságot záró esti futamban az országos csúccsal a hetedik helyen végzett férfi váltót is. A nézők tudták: a fiatal csapatnak ma még az érem – álom.

Fotó:MTI

Nem volt az Hosszú Katinkának! Fantasztikus vasárnapi úszását a közönség tombolása kísérte. Elképesztő magabiztossággal verte végig ellenfeleit – köztük a hozzá hasonló világnagyságokat. És a fennhéjázásnak nyoma sem volt a fölényes győzelem utáni első nyilatkozatában. Boldog volt, de szerény maradt. Pedig a vegyes úszás királynője. A későbbi hosszabb, elemző interjúban is önkritikusan beszélt – és elismeréssel a többi magyarról, éremszerzőkről, helytállókról, tehetségekről. A jövőről. Arról, ami a „zsinórban” junior világcsúcsokat úszó ezüstérmesünk, a kirobbanó tehetségű Milák Kristóf és a többiek fiatalságában rejtezik. Ez a legfontosabb üzenet egy világbajnokság után, amely bár nem a legtöbb érmet hozó lett az úszósportunk történetében, de a leginkább a miénk. Hiszen mi láthattuk vendégül a világot.