Manapság egyre ritkábban találni jó szakembert, legyen szó csupán egy zárcseréről, vagy egy eldugult lefolyóról. Viszont Novák Sándor igazi szaki, aki szakmai életútja során rengeteg tapasztalattal, tudással vérteződött fel.
Sándor Dunaújvárosban született 1972-ben. Általános iskolai tanulmányait a Kőrisben végezte, majd a 316-os számú szakmunkásképzőbe járt. Már akkor is nagy figyelemmel és alázattal fordult leendő szakmája felé. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szakmai tudásával iskolai szinten első, megyei szinten második, az országos versenyen pedig negyedik lett, így szabadult fel szerkezetlakatosként és hegesztőként. Elhivatottsága később sem hagyott alább. Először AWI-hegesztői vizsgát tett, majd hidraulikus lakatosként képezte tovább magát, aztán megszerezte az üzemeltető karbantartó OKJ-s képesítést. Jelenleg pedig a gépi forgácsolói végzettség megszerzésén fáradozik.
- Édesapámtól és nagyapámtól sok-sok szakmai segítséget kaptam. Természetesen az emberi értékekre is megtanítottak. Ezeket a mai napig vallom.
S bizony kellett is a tartás. Újonnan végzett szakemberként szerelőüzemben kezdett dolgozni. Mint azt Sándor elmesélte, sokat utaztak, mert Veszprémtől Nyíregyházáig, Debrecentől Sopronig mindenhol munkát vállalt a cégvezetés. Nagyon jó szakemberek alkották a gárdát, akiktől sokat tanulhatott. sokat lehetett tőlük tanulni.
- Miután szétesett a cég, a Hideghengerműben dolgoztam négy évig. Közben leérettségiztem, majd elkezdtem a főiskolán a gépészmérnöki képzést. Ám rájöttem, hogy a jó lakatosra sokkal nagyobb szükség van.
Ezután kilenc embert próbáló év következett. Sándor egyéni vállalkozóként belekóstolt a maszekok világába.
- Szakmailag rengeteget fejlődtem, ez tagadhatatlan, de közel húsz évet kivett belőlem. Folyamatosan sok munkánk volt, szerte az országban. Alvállalkozóként nyolc-tíz főt foglalkoztattam, napi tíz-tizenkét órát dolgoztunk. Közben rátaláltam Simon Istvánra, akivel azóta is gyakran dolgozunk együtt. Bár nem hoztunk létre közös vállalkozást, de egyfajta szakmai szimbiózisban vagyunk, mert remek szakember és megértjük egymást. Anyagi szempontból jó évek voltak ezek, és közben rengeteget tanultam, mert nem voltam rest kérdezni. Szinte minden szakmát csak úgy tanulhat meg az ember a gyakorlatban, ha kérdez, ha érdeklődik, ha csinálja. Az öregektől kell ellesni mindent, mert amit az iskolában tanítanak, az nagyon jó, de kevés. Az öreg szakiktól viszont meg lehet tanulni a szakma csínját-bínját, a fortélyokat. Manapság ez merül egyre inkább feledésbe. A fiatalabb kollégáknak is ezt magyarázom folyamatosan, hogy aki ma felismeri, hogy a szépen, igényesen elvégzett munkára szükség van, annak nem lesz gondja tíz év múlva. Nekem ehhez húsz-huszonöt év kellett, hogy rájöjjek, egy szakma mit és mennyit ér.
Aztán jött egy válság az ipari szektorban kialakult körbetartozások miatt, amely újabb fordulatot hozott Sándor életébe, és visszament a gyárba, a Hideghengermű gépészeti üzemében dolgozik. Jelenleg ügyeletes lakatos csoportvezető-helyettes, közben folytatja az egyéni vállalkozását is.
- A kollégámmal kidolgoztunk egy rendszert, nagyjából tíz éve, amely azóta is népszerű. Ezek lépcsőházi termékek, amelyeket nem kell már cserélni. Ablakok, ajtók, korlátrendszerek, duplex kivitelben, minden horganyzott, polírozott. Ezek lényegesen tartósabbak, mint a fa, vagy a műanyagok, nem vetemednek el, nem rohadnak el. Az első kapukat 7-8 éve szereltük fel, a mai napig kifogástalanul működnek, nem kell igazából karbantartani sem. Ezen túl büszke vagyok a díszműkovács kerítéseimre is, de szinte minden munkámra. Igyekszem mindig száz százalékon dolgozni, mert olyan nem fordulhat elő, hogy később nem veszem fel a telefont, ha keresnek.
A távlati célja, hogy gépi forgácsoló is legyen, szakmailag fejlődjön. Érdekli még a hidraulika, annak a bonyolultsága és kifinomultsága.
- Szeretnék pihenni is, egy kicsit csökkenteni a munkát. Ma már nem dolgozunk hétvégén, bevezettem, hogy a telefont sem veszem fel olyankor. Az elmúlt huszonöt évben heti hét napot dolgoztam, és ez így már elég volt. Igaz, hogy van egy házam és nincs hitelem, de ráment majdnem az egészségem és két hosszú, komoly kapcsolatom is, hiszen volt egy feleségem és egy élettársam. A házasságomból született a fiam, Bence, ő most 11 éves, az élettársamtól pedig Sanyika, aki 5 és fél éves, és a kislányom, Fruzsina, aki 4 éves. Sok időt töltünk együtt, nagyon szeretek velük lenni, gyakran viszem el őket ide-oda. Van egy nagy kertem is, azzal is szívesen foglalkozom szabadidőben. A hobbim az esztergálás. Szinte mindenféle fémmel dolgozom, illetve építgetem az öreg gépeket, a fúrógéptől elkezdve a köszörűkig. Ezeket felújítom, felcímkézem, csiszolgatom, polírozom. Különösen imádom a 40-50 éves gépeket, amelyekben még van szakmai igényesség és anyag.
Végezetül egy jó tanáccsal is szolgál a fiataloknak, akik a jövő szakemberei lehetnek.
- Nekem nagyon megérte az a törekvés, az a szakmai alázat, ami a mai napig megvan bennem, mert ez visz előre. Bele lehetne merülni az alkoholba, a drogba, a nőkbe, de nekem a hobbim a szakmám, mindig képzem magam, mindig tanulok. A fiataloknak is azt mondom: tanulni kell, fejlődni, olvasni, amíg élünk. Mindig akad újdonság, mindig lehet valami újat, valami új értéket tanulni, találni, hiszen a részletekben rejlik a lényeg, amely kimeríthetetlen. Az agyondigitalizált világ nem jó, a fiatalokat nagyon uralja, és ez veszélyes, mert a kor újdonságait használni kell és nem függni tőlük.
