Az ezeréves túlélő

2017. augusztus 20. (vasárnap) 13:45 - Várkonyi Balázs

Nem vagyok vallásos, mit ünnepeljek? Róka Gizi mondta ezt egykor, augusztus huszadika előtt, legalábbis anyám emlékezete szerint. Bárki más lehetett volna, nem csak a rég elment Gizella asszony gondolkodhatott ilyen sarkosan. Különben is, volt ez a nap alkotmányünnep is… Igaz, sosem hittem, hogy bárki közülünk valódi ünnepi tartalmat képzelne az alkotmánynap mögé, nem csupán politikai hívó szót.

Volt aztán az új kenyér ünnepe. Igen, ez vállalható volt, de mennyire! Az élettisztelet fejezi ki, ahogy majd’ egy év eredményét megbecsüljük a gazdaember, a malmos mester meg a péktudomány avatottjainak munkájában. Rájuk van szükség, hogy Szent István-napon megszegjük az új kenyeret; a hagyománytisztelő az ősi rítus szerint, amit Tömörkény István is leírt: „A gazda bicskáját előveszi s kicsattantja. Balkézzel a kenyeret fogja meg. Jobbjával a bicskát, annak hegyével kétszer keresztet vet. S megszegi.”

Mármost lehet, hogy van, akinek végképp megmarad alkotmánynapnak vagy kenyérünnepnek ez a nap, nem baj, az értékkövetés megannyi módja lehetséges. De az biztos, hogy a többségnek Szent Istvánt és az államiság ezer évét idézi. A nemzetté válás kezdőpontján ott az őrálló: az első királyunk. Kultusza egyetemes nemzeti érzésen alapszik. Azonosságjelző, mint egy építmény legfontosabbja – a zárókő; ami, különös paradoxon, az épület életkezdetét szimbolizálja. És jelképesen az ország maga is egy monumentális építmény.

István király legendák hőse: vesztett csatája soha nem volt, egyetlen hadi kudarcát se őrzi a történetírás. Olyan korszak jelképe, amelyben a magyarság sosem került hódoltságba, alávetettségbe. Bárhogy igyekeznek a róla alkotott képet némely történetmagyarázók sajátos szempontjaik szerint formálni, Szent István a népi emlékezetben örök. Ezeréves túlélő.

Harminchét év, hét hónap és tizennégy nap: ennyi ideje volt a koronázástól az életútja végeztéig. Hogy mekkora jelentőségű az a mű, amelyet ennyi idő alatt épített, azt az utókor főképp abból szűrhette le, ha összevetette azzal: mire jutott az örökséggel a nem túl méltó utód, Péter király… amit aztán az őt követők csak nehezen tudtak helyrehozni.

Szóval – mit is ünnepeljen, aki nem vallásos? Leginkább azt, ami a múlttiszteletből fakad, ami áttör egyházi regulát, de őriz egy fontos szokásrendet: a tradíciók megbecsülését. István király koronázási palástján a negyedik, alsó mezőben az egyik keretbe foglalt férfiportré az újvárosi embernek különösképp fontos lehet: az, amelyik Pantaleon vértanút ábrázolja. A település névadójának kultusza lehet egyféle közös többszörös, jelképezve azt, hogy amiképp a hétköznapi emlékezet, akként az ünnepi emlékezés is sokféle – de a tisztelet közös.

Az európai szellemiségben egy évezreden át a kereszténység volt az erősítő kovász. Ez a szellemiség az idők során sok sebet kapott. Nincs egység, de tán egy kérdésben még igen: ha nem is feltétlenül csak a valláshoz, de az egy évezrednyi hagyományrendhez való ragaszkodás – a mai idők kulcskérdése. És a jövő tétje.

A rovat további hírei: Napraszóló

Egy ember szíve a szelencében

Egy ember szíve a szelencében

2018. június 17. (vasárnap)

1735-ben járunk. Április hó utóján postakocsi igyekszik francia földön a kisváros, Grosbois felé. Megérkezik, a kamalduli szerzetesek kolostoránál megáll. Követek szállnak ki a kocsiból, egyikük kezében faládikó. A házfőnök elébük jön. Beinvitálja őket.

Cinkoffer-klón a misén

Cinkoffer-klón a misén

2018. június 10. (vasárnap)

Állok a templom végiben, ott, ahol mindig is, soha nem ülök le, érdekes, rendre vannak itt, a hátsó traktusban is társaim, akik szintúgy nem leüldögélősek, de most ha akarnának se sikerülne. Szó szerint tömve az istenháza. Ezer gyerek bent, meg a szülők, tanárok. 

Az özörényi ember bánata

Az özörényi ember bánata

2018. június 04. (hétfő)

Alvajárók: így hívták azt a lapályt, amely a hajdani Gömör vármegyében, a Rima-völgy határán terül el. Réges-rég, a XIII. században Tivald gömöri várkatona birtoka volt, s ott templom is állt. Az istenháza aztán földre térdepelt, elpusztult, már az emléke is porladóban.

Csodákról, gyermeknapon

Csodákról, gyermeknapon

2018. május 27. (vasárnap)

Ki nem állhatta a közhelyes idézeteket, kerülte a naiv intelmeket, de mindig belebotlott azokba a neten. Ilyenkor sietve lapozott. Azért volt, hogy megadta magát.

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

2018. május 21. (hétfő)

Na, hogy? Kezdjük a legrosszabbal: sehogy. Ma már, legalábbis. Pedig a daliás időkben mennyire másképp volt! Az ingyen iváshoz csak el kellett nyerni a pünkösdikirály-címet. Ez persze nem volt könnyű.

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

2018. május 21. (hétfő)

1867. március 30-a: az országgyűlés elfogadja a Habsburg-uralkodóházzal kötött úgynevezett kiegyezési törvényt. Ez az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság közötti politikai, jogi és gazdasági kapcsolatokat volt hivatva rendezni. Szentesítéséhez azonban szükség volt I. Ferenc József császár jóváhagyására.

Zúgó szélnek zendülése…

Zúgó szélnek zendülése…

2018. május 21. (hétfő)

Ígéret hava. A régiek szavával ez – május. A hónap, amely leggyakrabban magába foglalja a „vándorünnepet”, pünkösdöt, a megújulás ígéretét. Azt, amikor – a népdal mondja – „Piros pünkösd napján mindenek újulnak”. És rá is fér ez a „mindenekre”. Ránk is. Meg az időjárásra.