Az ezeréves túlélő

Volt aztán az új kenyér ünnepe. Igen, ez vállalható volt, de mennyire! Az élettisztelet fejezi ki, ahogy majd’ egy év eredményét megbecsüljük a gazdaember, a malmos mester meg a péktudomány avatottjainak munkájában. Rájuk van szükség, hogy Szent István-napon megszegjük az új kenyeret; a hagyománytisztelő az ősi rítus szerint, amit Tömörkény István is leírt: „A gazda bicskáját előveszi s kicsattantja. Balkézzel a kenyeret fogja meg. Jobbjával a bicskát, annak hegyével kétszer keresztet vet. S megszegi.”

Mármost lehet, hogy van, akinek végképp megmarad alkotmánynapnak vagy kenyérünnepnek ez a nap, nem baj, az értékkövetés megannyi módja lehetséges. De az biztos, hogy a többségnek Szent Istvánt és az államiság ezer évét idézi. A nemzetté válás kezdőpontján ott az őrálló: az első királyunk. Kultusza egyetemes nemzeti érzésen alapszik. Azonosságjelző, mint egy építmény legfontosabbja – a zárókő; ami, különös paradoxon, az épület életkezdetét szimbolizálja. És jelképesen az ország maga is egy monumentális építmény.

István király legendák hőse: vesztett csatája soha nem volt, egyetlen hadi kudarcát se őrzi a történetírás. Olyan korszak jelképe, amelyben a magyarság sosem került hódoltságba, alávetettségbe. Bárhogy igyekeznek a róla alkotott képet némely történetmagyarázók sajátos szempontjaik szerint formálni, Szent István a népi emlékezetben örök. Ezeréves túlélő.

Harminchét év, hét hónap és tizennégy nap: ennyi ideje volt a koronázástól az életútja végeztéig. Hogy mekkora jelentőségű az a mű, amelyet ennyi idő alatt épített, azt az utókor főképp abból szűrhette le, ha összevetette azzal: mire jutott az örökséggel a nem túl méltó utód, Péter király… amit aztán az őt követők csak nehezen tudtak helyrehozni.

Szóval – mit is ünnepeljen, aki nem vallásos? Leginkább azt, ami a múlttiszteletből fakad, ami áttör egyházi regulát, de őriz egy fontos szokásrendet: a tradíciók megbecsülését. István király koronázási palástján a negyedik, alsó mezőben az egyik keretbe foglalt férfiportré az újvárosi embernek különösképp fontos lehet: az, amelyik Pantaleon vértanút ábrázolja. A település névadójának kultusza lehet egyféle közös többszörös, jelképezve azt, hogy amiképp a hétköznapi emlékezet, akként az ünnepi emlékezés is sokféle – de a tisztelet közös.

Az európai szellemiségben egy évezreden át a kereszténység volt az erősítő kovász. Ez a szellemiség az idők során sok sebet kapott. Nincs egység, de tán egy kérdésben még igen: ha nem is feltétlenül csak a valláshoz, de az egy évezrednyi hagyományrendhez való ragaszkodás – a mai idők kulcskérdése. És a jövő tétje.