A fiú, Halassy Olivér Európa-bajnokságon is szerzett aranyérmet: 1931-ben, Párizsban, ahol öt győzelemmel leiskoláztuk a kontinenst. Az volt az úszástörténelem harmadik európai viadala. „Csak a rend kedvéért” – mondhatnánk egyik szpíkerünk ezerszer elkoptatott fordulatával – az első eb épp Budapesten zajlott, 1926-ban.

Olivér már tizenhét évesen is bajnok volt, s egy bő évtized alatt harmincszor szintúgy, medencében és folyamúszásban. Nem ismert lehetetlent. Vitéz Halassy Olivér áldozatkészségéről, emberségéről is legendák szólnak. A német megszállás alatt üldözötteket bújtatott. Egy orvos életét édesapjától örökölt gyűrűvel mentette meg, a féltett gyűrűt igazoló jelkép gyanánt adta oda a menekülőnek. A sors mégsem volt kegyes hozzá. 1946-ot írtak. Egy napon autóval haladt, amikor szovjet katonai járőr állította meg. Közölték, elkobozzák a járművet. Az autó az apósáé volt, nem engedhette. Ellenállt. Egyszerűen lelőtték őt a sofőrrel együtt. A rablógyilkosság nagy felháborodást váltott ki. A sajtó a ruszkikat egy szóval sem említette, útonállókról írt. Tanú nem volt, a rémtett tisztázatlan…

Az úszóbajnok vízipólósként még többre vitte: kétszeres olimpiai bajnoki címig. A magyar csapatnak 1928-ban még „csak” az ezüst sikerült, de négy meg nyolc év múlva már arannyal tértek haza. Világverők lettek. De most idézzük fel a már említett eb-sikerét, amely kitartáspéldával szolgál a Skóciában helytállt utódoknak is. 1931, Párizs. Pólócsapatunk a belgák ellen küzd, hogy megvédje Európa-bajnoki címét. Siker! A társaság a győzelmet ünnepli, amikor Olivér szól, engedelmet, de mennie kell, „még van egy kis dolga”. És ment, hogy ússzon az 1500 méteres gyors döntőjében. Mindenki a két nagy esélyes, a francia vagy az olasz sikerére fogadott. De jött Halassy! A verseny alatt hatalmas jégeső verte végig a vizet. Az úszók halálküzdelmet vívtak. És a versenybírók a szemüket dörzsölték: a magyar fiú csodát művelt. A fordulóknál mindig befogták, de aztán rendre visszaelőzött. És győzött! A végsőkig kimerült fiút Bárány István úszóbajnok úgy húzta ki a vízből. Ölben vitték az öltőzőbe, járni már a mankójával se tudott.

Micsoda? Mankó? Bizony, az. Gyermekkorában egyik lába felét balesetben elveszítette. És így lett az ép, életerős versenytársak között is a vizek legendája. Amikor a párizsi öltőzőben erőre kapott, megköszönte a segítséget, majd indult a medencéhez. Ott a vízipóló bronzmérkőzés zajlott, látni akarta. A közönség a mankós bajnokot meglátva üdvrivalgásban tört ki. A meccs félbeszakadt, a nézőtéren a neve zúgott, a pólósok is rá figyeltek, a bíró és a zsűri tagjai is neki tapsoltak. Mindenki őt ünnepelte, a csonka lábú, de akaraterőben óriás Halassy Olivért.