Csak torokra menj!

2017. augusztus 12. (szombat) 9:24 - Várkonyi Balázs

Gyerekek játszanak a közös udvaron. Játékfegyverrel vadásznak egymásra, kis labdák repülnek, a megcélozott menekül, közben visszakiált: lábra ér, arcra nem! A szivacslabdák persze az arcon se okoznának sérülést, még a földre pottyanva se igen tudnak fölpattanni. De vigyáznak egymásra.

Mennyire más vezényszót olvasok a közösségi portálon! Csak torokra menj! – írja egy „névtelen”, hevesen biztatva a másikat, aki válogatott szidalmak és fenyegetések mérgezett nyilaival épp vitapartnerére ront. A vehemens fickó mindent belead, elképzelem, ahogy vérben forgó szemmel a monitorra mered, vadul püföli a klaviatúrát, van itt minden, amit az újságpapír már nem bírna el, a másik hozzászóló kedves mamáját sem kíméli, az ősi foglalkozással összefüggésben idéztetik meg a mutter, aki, szegény, bizonyára nem is internetezik, így szerencsére mit sem tud erről.

A verbális toroknak esés ugyan vérrel nem jár, nem is ez a lényeg; csak az a világ, ami itt szimbolikusan megjelenik. A kíméletlenség. Nemrég jó ismerősöm posztjára írtam: csodálom a türelmed! Azzal kezdődött, hogy ő földobott egy labdát – közreadta gondolatait valamiről, jött is néhány okos hozzászólás, de nemsoká elszabadult a pokol: valaki primitívre váltott, hetet-havat összehordott, a végén kierőszakolt figyelem gyümölcse megtermett. Káosz, anyázás – és hol voltunk már a témától…

Napi élményem ez, meg nem lepődöm, csak az időt sajnálom, amit efféle tapasztalásra fordítok. Inkább olvasok helyette; például egy réges-régi, kudarcba fulladt kísérletről. Idestova fél évszázada történt: augusztus volt, a diákoknak a nyári semmittevés ideje, amikor egy érdekes munkahirdetést olvashattak sokan, s azonnal jelentkeztek is. Fizikai és pszichológiai teszteknek vetették alá őket, kiválasztották közülük azokat, akik kellő lelkierővel bírnak, de nem erőszakosak, és a múltban nem követtek el semmilyen bűncselekményt. Huszonnégy kiválasztott költözhetett be a híres Standford Egyetem egyik épületének alagsorába. Két hetes kísérletre vállalkoztak napi tizenöt dollárért. Már csak odabent tudták meg, mi lesz a dolguk. Szerepjáték: az egyik csoportnak börtönőröket, a másiknak rabokat kellett alakítania. Mi sem könnyebb ennél, gondolták…

Az ötletgazda, Zimbardo professzor azt nyilatkozta: „Ezt egy egyszerű, drámai demonstrációnak szántam arra, hogy az emberi viselkedésre miként hat egy adott helyzetben a hatalom, vagy annak hiányérzete. Úgy gondoltunk, írunk róla pár tanulmány, és továbblépünk.” Hát nem így történt. A „játék” már az első éjszakán eldurvult. Egyre vadabb dolgok történtek. „Átlépték azt a pontot, amikor már nem a cellák, hanem a résztvevők elméje határozta meg a börtönt, a rabok mozgásterét” – mondta a professzor. A lelki terror, a kegyetlenkedés hihetetlen méreteket öltött. A rabok többsége szellemileg összetört, apátiába zuhant.

Hat nap múlva a dolognak véget vetettek. Soha többé nem engedtek ilyen emberkísérletet. Ma megteszi ezt a közösségi portál. A vitafórumok kitermelik a maguk „börtönőreit”.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

Dunaújváros mesél: a DISZ-táborok

Dunaújváros mesél: a DISZ-táborok

2020. szeptember 27. (vasárnap)

Nagyszerű tanulmánnyal örvendeztette meg a városépítés hőskora iránt érdeklődőket a DunaújvárosMesélPontHu blog. A Fejér Megyei Szemle hasábjain 1980-ban látott napvilágot Matuss Lászlóné írása A sztálinvárosi DISZ-táborok története címmel. Szemelvények itt – de az egész összegzést jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: "A fiatalok városát építik"

Dunaújváros mesél: "A fiatalok városát építik"

2020. szeptember 13. (vasárnap)

Újabb remek riporttal örvendeztette meg a városépítés hőskora iránt érdeklődőket a DunaújvárosMesélPontHu blog. A fiatalok városát építik címmel a Szabad Ifjúság 1952-es összegzése idézi fel a kezdetek kezdeteit – szokás szerint szemelvényekkel csinálok kedvet, de az egész írást jó szívvel ajánlom!

"Aztaaaa, tényleg! Ott vagyunk!" Helykereső a Földabroszon!

"Aztaaaa, tényleg! Ott vagyunk!" Helykereső a Földabroszon!

2020. augusztus 26. (szerda)

"Megtalálod Pentelét?" – egyszerű, de nagyszerű kérdéssel rántott ki a szerdából nem sokkal dél után M., azóta elvesztem. Régi térképeket böngészek, unhatatlan. És persze meg is lett, naná, mutatom!

Dunaújváros mesél: "Emberek és városuk"

Dunaújváros mesél: "Emberek és városuk"

2020. augusztus 21. (péntek)

Újabb remek riport előbányászásával elevenítette fel a városépítés hőskorát a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog. Az Esti Hírlap hasábjain megjelent összegzés 1960-ban látott napvilágot, a kezdetek kezdetének tíz éves jubileumára íródott. Szemelvények itt – de az egészet jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: A Déli-városban

Dunaújváros mesél: A Déli-városban

2020. augusztus 14. (péntek)

Ismét egy szépségdíjas találattal örvendeztette meg olvasóit a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: Kemény Dezső riportja a (valahai) Déli-városról 1960-ban látott napvilágot a Népszava hasábjain. A szemelvények csak kedvcsinálók – az összegzést jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: "Épül a vasmű kikötője"

Dunaújváros mesél: "Épül a vasmű kikötője"

2020. augusztus 09. (vasárnap)

Újabb szép tematikus találattal kényeztette olvasóit a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: 1951-es riportot közöl az Élet és Tudomány lapjából. A téma a dunaújvárosi kikötő építése – szemelvények következnek itt, de az egész írást jó szívvel ajánlom!

DunaújvárosMesélPontHu: Sztálinváros, Dózsa-filmszínház [sic!]

DunaújvárosMesélPontHu: Sztálinváros, Dózsa-filmszínház [sic!]

2020. július 21. (kedd)

Aktuális telitalálattal ünnepelte "Dózsa" újranyitását a DunaújvárosMesélPontHu blog is – a gazdag várostörténeti gyűjtemény egy "hőskor" riporttal eleveníti fel az intézmény történetének kezdeteit. Szemelvények itt – de ajánlom a teljes állományt!