Csak torokra menj!

2017. augusztus 12. (szombat) 9:24 - Várkonyi Balázs

Gyerekek játszanak a közös udvaron. Játékfegyverrel vadásznak egymásra, kis labdák repülnek, a megcélozott menekül, közben visszakiált: lábra ér, arcra nem! A szivacslabdák persze az arcon se okoznának sérülést, még a földre pottyanva se igen tudnak fölpattanni. De vigyáznak egymásra.

Mennyire más vezényszót olvasok a közösségi portálon! Csak torokra menj! – írja egy „névtelen”, hevesen biztatva a másikat, aki válogatott szidalmak és fenyegetések mérgezett nyilaival épp vitapartnerére ront. A vehemens fickó mindent belead, elképzelem, ahogy vérben forgó szemmel a monitorra mered, vadul püföli a klaviatúrát, van itt minden, amit az újságpapír már nem bírna el, a másik hozzászóló kedves mamáját sem kíméli, az ősi foglalkozással összefüggésben idéztetik meg a mutter, aki, szegény, bizonyára nem is internetezik, így szerencsére mit sem tud erről.

A verbális toroknak esés ugyan vérrel nem jár, nem is ez a lényeg; csak az a világ, ami itt szimbolikusan megjelenik. A kíméletlenség. Nemrég jó ismerősöm posztjára írtam: csodálom a türelmed! Azzal kezdődött, hogy ő földobott egy labdát – közreadta gondolatait valamiről, jött is néhány okos hozzászólás, de nemsoká elszabadult a pokol: valaki primitívre váltott, hetet-havat összehordott, a végén kierőszakolt figyelem gyümölcse megtermett. Káosz, anyázás – és hol voltunk már a témától…

Napi élményem ez, meg nem lepődöm, csak az időt sajnálom, amit efféle tapasztalásra fordítok. Inkább olvasok helyette; például egy réges-régi, kudarcba fulladt kísérletről. Idestova fél évszázada történt: augusztus volt, a diákoknak a nyári semmittevés ideje, amikor egy érdekes munkahirdetést olvashattak sokan, s azonnal jelentkeztek is. Fizikai és pszichológiai teszteknek vetették alá őket, kiválasztották közülük azokat, akik kellő lelkierővel bírnak, de nem erőszakosak, és a múltban nem követtek el semmilyen bűncselekményt. Huszonnégy kiválasztott költözhetett be a híres Standford Egyetem egyik épületének alagsorába. Két hetes kísérletre vállalkoztak napi tizenöt dollárért. Már csak odabent tudták meg, mi lesz a dolguk. Szerepjáték: az egyik csoportnak börtönőröket, a másiknak rabokat kellett alakítania. Mi sem könnyebb ennél, gondolták…

Az ötletgazda, Zimbardo professzor azt nyilatkozta: „Ezt egy egyszerű, drámai demonstrációnak szántam arra, hogy az emberi viselkedésre miként hat egy adott helyzetben a hatalom, vagy annak hiányérzete. Úgy gondoltunk, írunk róla pár tanulmány, és továbblépünk.” Hát nem így történt. A „játék” már az első éjszakán eldurvult. Egyre vadabb dolgok történtek. „Átlépték azt a pontot, amikor már nem a cellák, hanem a résztvevők elméje határozta meg a börtönt, a rabok mozgásterét” – mondta a professzor. A lelki terror, a kegyetlenkedés hihetetlen méreteket öltött. A rabok többsége szellemileg összetört, apátiába zuhant.

Hat nap múlva a dolognak véget vetettek. Soha többé nem engedtek ilyen emberkísérletet. Ma megteszi ezt a közösségi portál. A vitafórumok kitermelik a maguk „börtönőreit”.

A rovat további hírei: Napraszóló

Pista néni és a péntek, 13.

Pista néni és a péntek, 13.

2017. október 14. (szombat)

Baljós jel: e héten ismét tizenharmadikával házasodott a péntek! Boszorkányidéző, bajt jósló nap. És amit előhozok a múltból, az elég félelmetes, de oly rég történt, hogy az olvasó tán nem is borzong belé.

Nyugat felől zebrafutás nem várható

Nyugat felől zebrafutás nem várható

2017. október 13. (péntek)

Derűs, napsütéses hétvége elé nézünk. Ez az idő nyilván sokakat csábít utazásra. Az autós-motoros társadalmat megnyugtathatjuk: ezen a hétzáró két napon nem kerül útjukba zebracsorda.

Bika, harangozz!

Bika, harangozz!

2017. október 07. (szombat)

Egy különös legenda máig kering arrafelé, a kis baranyai faluban, a Mecsek-Hegyháton megülő Mánfán. Az Árpád-kori község a törökdúlás idején elpusztult. Jó idő múlva kissé távolabb éledt újjá. De hátrahagyott valamit: a kilenc évszázada emelt, a pusztulást szerencsésen átvészelt templomot.

A nemzeti gyász napja

A nemzeti gyász napja

2017. október 06. (péntek)

1849. október 6-át írtak. Szombati nap volt. Hajnal, a várbörtön rabjai méltósággal várják sorsuk beteljesülését. Aulich Lajos Horatiust olvasgat. Damjanich János az osztrák hóhért szivarral kínálja. Láhner György Donizetti-operarészletet játszik fuvolán: a haldokló Edgar dalát.

Buktatóosztály

Buktatóosztály

2017. október 01. (vasárnap)

A címbéli fogalom aligha lehet ismerős a holnap reggel iskolába induló diákoknak. Ez hetvenegy éve honosodott meg Pentelén. A háború utáni szegénység, az eszközök, tankönyvek hiánya volt az oka.

Polgárfejés „önkéntes” alapon

Polgárfejés „önkéntes” alapon

2017. szeptember 30. (szombat)

Nagy nap volt 1949. szeptember 29-e a pentelei emberek életében: ekkortól adhatták forintjaikat a közösbe, hogy segítsék az iparfejlesztést. Hogy tényleg nagy napnak érezték-e, ahhoz némi irónia is kell…

Ősz. Csönd. Szemlélődés

Ősz. Csönd. Szemlélődés

2017. szeptember 30. (szombat)

Mindjárt itt a hétvége. Szeptember utóját meghazudtolóan derűs, szép idővel. Csípős reggelek, aztán kivirul minden, és bár csak tavaszt hamisít a gyenge nap, de legalább süt, jókedvet ragaszt rád. Ki a kertbe!