Ötezer éves ükapánk – és a halálos átok

2017. szeptember 19. (kedd) 17:11 - Várkonyi Balázs

Csütörtöki nap volt, az 1991-es év szeptember 19-e délutánja. Egy bajorországi házaspár, Erika és Helmut Simon az Ötz-völgyi-Alpokban többnapos túrájuk utolsó szakaszát tették meg.

Az olasz-osztrák határon lévő Finailspitze három és fél ezres csúcsáról ereszkedtek lefelé. A menedékháztól menet a jelzett ösvényről véletlenül letévedtek. Egy olvadó jéggel teli bevágásban különös látvány fogadta őket. Először azt hitték, valami ott felejtett tárgy, de közelebb érve döbbenten látták: egy megfagyott ember tetemét fedezték fel. Nem bolygatták. Sietve irányt vettek az alsó tábor felé.

Útmutatásuk alapján másnap két alpinista indult a hegyre. A tetemet föllelve értesítették a rendőrséget. Az időjárás nem kedvezett, így négy napba telt, mire Innsbrucki Egyetem törvényszéki-orvostani intézetének szakemberei segítségével ki tudták szabadítani a még félig a jég fogságában lévő testet. A hatóság a környéken korábban eltűnt hegymászók adataiból arra a következtetésre jutott, hogy egy velencei zenetanár, Carlo Capsoni holttestét találták meg. A férfinak 1941-ben veszett nyoma.

Mint később kiderült, tévedtek, nem is keveset: több mint öt évezredet. A „jégember” közelében meglelt kezdetlenes jégcsákány és más tárgyak fölkeltették a tudósok érdeklődését. Hamarosan régészek, antropológusok és más kutatók, a világ különböző tájairól érkezett hatvannégy csoport kapcsolódott be a munkába. Már az elején sejtették, hogy a tetem kora ezer években mérhető. És a hosszú vizsgálat végül kimutatta: a történelem előtti időkből származó ember maradványait találták meg. Korát 5300 évben határozták meg. A lelőhely, az Ötz-völgy nevéről elkeresztelt Ötzi azóta is a világrekorder: az övé a legrégibb, teljes épségben megmaradt emberi tetem.

Bármilyen hihetetlen, szinte mindent megtudtak a mumifikálódott test vizsgálata során: azt is, hogy a negyvenöt éves, 165 centiméter magas férfinak milyen betegségei voltak, mit evett élete utolsó napjaiban, és hogy mi vezetett a halálához. Igaz, e dologban két teória képviselői csaptak össze – így lehet, hogy a vállában megtalált nyílhegy artériát sértett, s emiatt elvérzett, de az sem kizárt, hogy a nyílvessző csak védtelenné tette, majd a fejére mért ütés agyi traumát okozott, s élete így ért véget.

A testen lévő félszáz tetoválásból és a föllelt tárgyakból arra lehet következtetni, hogy a férfi tekintélyes ember, sámán vagy érckereső lehetett. Baltájának feje 99 százalékban tiszta rézből készült, fa nyele is megmaradt – az egyetlen épségben föllelt nyeles fejsze az ősi időkből! Kabátja kecskeszőrből, lábbelijének talpa medve-, felső része pedig szarvasbőrből készült. Medveszőr sapkát viselt. Fegyvere fanyelű, tűzkőhegyű tőr, valamint egy száznyolcvan centis tiszafa íj volt. Faszén és nyírfakátrány keverékével ragaszthatta tűzkő nyílhegyeit a vesszőre. Favázas hátizsákjában nyírfakéreg parázstartó edényt és gyújtótaplót leltek, valamint egy lyukas követ. Ez utóbbi tán amulettként szolgált. Nem védte meg…

Az évek során több furcsa haláleset történt. Ezt az arra fogékonyak annak tulajdonították, hogy a havasi ember megbosszulta, amiért megzavarták az örök álmát, és átkát minden közreműködő viseli. Ennek persze aligha lehet valóságalapja; azonban tény, hogy a fölfedezést különös véletlenek követték. Ötzi egyik megtalálója, Helmut Simon egy alpesi hegyi túrán zuhant szakadékba. Órákkal a temetése után szívinfarktusban meghalt a holttest felkutatásában részt vett egyik hegyi vezető. Társát, aki a testet a jégből kiszabadította, lavina ölte meg. A világhírű osztrák patológus, aki a tetem kiemelését vezette, egy év múlva éppen egy Ötziről szóló konferenciára menet szenvedett halálos közúti balesetet. Egy másik, a vizsgálatokról könyvet író neves kutató befejezte műve kéziratát – majd hamarosan meghalt. A múmia megtalálásakor az első felvételeket készítő riporter ugyancsak fiatalon ment el. Az Ötzi-kutatás egyik fontos résztvevője, az osztrák igazságügyi orvosszakértő, Konrad Spindler az átokról szóló legendát évekig ostoba babonának nevezte – aztán ő is meghalt…

A több mint ötezer éves Ötzi abba az európai népcsoportba tartozott, amely leányágon kihalt, tehát ma már nem létezik. Az ősapa múmiája és rekonstruált figurája a bolzanói múzeumban található.

A rovat további hírei: Napraszóló

Hamis Luca

Hamis Luca

2017. december 13. (szerda)

„Gonoszjáró” napra ébredtünk! A Siracusában született ókori vértanú, a szembetegek védőszentje, Lucia-Luca neve napján a rémek, boszorkányok kedvükre garázdálkodnak. Aki jót akar, kövesse a szigorú hagyományrendet! Rontás ellen kenjük be fokhagymával az ajtók, ablakok sarkait. Aki jószágot tart, a hajdani délszlávok – így az egykori pentelei szerbek – mintájára az istálló bejáratát is fokhagymával kenje, hogy az állatait megóvja.

A levéltitok becsülete

A levéltitok becsülete

2017. december 10. (vasárnap)

A véletlen sodort Z. úr mellé. Úgy alakult, hogy egy időt kényszerűen egy helyen kellett töltenünk. Közben többször is alkalom adódott, hogy beszélgessünk, s úgy-ahogy megismerjük egymást. Vagyis hát, megismerni… ez azért egy kicsit túlzás. De az ember röpke ismeretség nyomán is szerezhet valamiféle benyomást. Nekem ez viszonylag hamar sikerült.

Adventbe érve

Adventbe érve

2017. december 03. (vasárnap)

Nézd, ott ballag két ember, már nem vagyunk egyedül. Fotoriporter kolléganőm, Márta derült fel így az idegenek látványán. Hát persze, vasárnap reggel a kihalt, havas mellékúton, ahol sok-sok kilométeren át egy lélek se tűnik föl, szívderítő ez a „nem vagyunk egyedül” érzés. Riportra mentünk: adventnyitó mise, az első gyertyagyújtás a kis pusztai kápolnában. Mint kiderült, az átfagyott emberpár is oda tart. Hiába invitáltuk őket az autóba, köszönettel elhárították: „Megszoktuk mi így…”

Örömutazás

Örömutazás

2017. november 29. (szerda)

Cegléd, Budai út, megálló az 1896-os évszámot viselő 226. jelű őrháznál. Itt szállt vonatra kora reggel huszonkét kis óvodás és négy nevelő. Bevonatoztak a szépen gondozott, hangulatos-platánfás törzsállomásra, leszálltak. A gyerekek izgatottan lesték, mikor jön a Hírös Intercity. Az ő vonatuk.

A vendéglőskirály

A vendéglőskirály

2017. november 28. (kedd)

New York, 1939, Világkiállítás. Zsibongás a csarnokokban, hatalmas tömeg – és az egyik legforgalmasabb pont: egy vendéglő a magyar pavilonban. De nem is csupán „egy” volt ez a hatalmas nemzetközi seregszemle éttermei közül, hanem a legjobb: a Gundel. A híres újság, a New York Herald írta a nap mint nap zsúfolt vendégfogadóról, hogy többet tett Magyarország jó híréért, mint egy hajórakomány turisztikai prospektus.

... de hol van a nagyfater bringája?

... de hol van a nagyfater bringája?

2017. november 26. (vasárnap)

Hetvenes évek: Moszkvába utazik a Magyar Rádió küldöttsége. Sűrű program, „baráti” találkozó vadidegenekkel, veteránokkal, ifjúkommunistákkal, munkásmozgalmi kiállítás, komszomoltörténeti tárlat, a Vörös Hadsereg múzeuma. A delegátusok egyike, őszes hajú férfi már unta sokadszor megnézni szinte ugyanazt. Amikor a háborúban zsákmányolt német fegyvereket mutogatták, jelentkezett, kérdezett: Tessék mondani, a fater bringáját hol találom?

Cihika és az ideges elfajzás

Cihika és az ideges elfajzás

2017. november 19. (vasárnap)

Úgy hívták: Cihika Mihály. A Toldy Gimnázium diákjai már a furcsa név hallatán hangos röhögésben törtek ki, legalábbis az elején. A nevéről persze senki sem tehet, Mihály tanár se, hogy ezt örökölte szüleitől. A gyerekek később alaposan megtanulták, hogy nevetni semmi okuk, félni annál inkább.