Szellemúton, ingyenpiával

2017. szeptember 17. (vasárnap) 9:12 - Várkonyi Balázs

Céltalanul bolyong egy óceánjáró. A fedélzetén négyezer utas. Fogalmuk sincs arról, hogy mi az irány, hol a végső kikötő. S ami végképp ijesztő, a hajó kapitánya se tud többet, csak annyit, hogy „el innen”, menekülni valami elől, ami félelmetes.

Az utasokért éppen csak annyi tehetnek, hogy ellátják őket feszültségoldó itallal. Ingyen. Meg persze étellel is, és fizetni azért sem kell. Luxusjárat lévén, egy dúsgazdag cégtől, amely jókora összegért körutazásra viszi a fizetőképeseket, sok minden elvárható, de a grátisz pia azért mégsem. Csakhogy szükség törvényt bont.

A körutazás ezúttal igazi szellemúttá vált. A látszólag cél nélkül megtett sok száz tengeri mérföld célja: kikerülni Irmát! A ritka, szép női név – tudjuk az elmúlt napok híreiből – egy rettenetes hurrikánt takar, amely szinte mindent képes megsemmisíteni, ami az útjába kerül. Ez elől menekítette a négyezer utast a Norwegian Escape nevű hatalmas hajó. Szeptember másodikán indult a floridai kikötőből, hogy egy heti emlékezetes karib-tengeri hajókázásról biztonsággal visszatérjen. De a közelgő Irma lenullázta a remélt biztonságot, jövetelének híre felforgatta az útitervet, s a parancsok rendelkezett: két nappal a tervezett visszaérkezés előtt kikötött Miamiban, hogy az ott élő utasok megtérhessenek otthonaikba, és fölkészüljenek a soha nem látott erősségű viharra. Igen ám, de Miami akkor épp evakuálás előtt állt, a hatóság már kiadta az ukázt, és a városlakók szélsebesen pakolni kezdtek.

 

Fotó:MTI

A luxus óceánjáró utasai, vagyis a módosabb emberek sejthették, ekkora elemi erővel szemben az ő jobb házaik sem tudnak teljesen biztos védelmet nyújtani. Az olvasottabbja tán ismerte az ókori Róma költője, Horatius bölcs mondását: A sápadt halál ugyanúgy rugdossa a szegények kunyhóajtaját, mint a királyok palotáinak kapuját. Egy szó, mint száz, a többség amellett döntött, nem száll ki, folytatják az utat, akár ha bizonytalan lesz is a megérkezés ideje. És megpucoltak a veszély elől. A hajó ment erre, ment arra, csak hogy kikeveredjen a viharzónából. Az biztos, hogy az utasok tele voltak feszültséggel, aligha szabadultak a gondolattól, hogy mi van otthon – de nem tehettek mást, mint hogy igyák a nyugtató italokat. Vártak. Reménykedtek. A hajó pedig folytatta „szellemútját”.

Aztán Irma, miután kidühöngte magát, az elmúlt vasárnap továbbvonult, pusztulást hagyva Floridán. A rádióhíreket hallva az emberek azt hitték, végre hazamehetnek. Tévedtek. Miami kikötőjét a hurrikán olyannyira megrongálta, hogy a hajókolosszussal lehetetlen volt kikötni. A céltalan út tehát folytatódott. Egy időre lehorgonyzott, utasokat vett át testvérhajójáról, mert az parancsot kapott, hogy induljon St. Thomas szigetére, vigyen élelmet, és mentse ki az ott rekedt turistákat. Végül a hét derekán a kalandos utat megtett óceánjáró kiköthetett. Utasai hazatérhettek.

Mi a hurrikánjárástól messze vagyunk. A hívatlanok vonulási útját is blokkolni tudtuk. Nincs más biztonságos „kikötőnk”. Csak ez a 93 ezer négyzetkilométer.

A rovat további hírei: Napraszóló

Bukjunk, Maris?

Bukjunk, Maris?

2018. július 15. (vasárnap)

Juliska néni lebukott. Nem egészen úgy, mint a címbéli Maris, róla majd kicsit később, előtte essék szó a fölemlegetett Juliska néniről. Ő egykor sok érdekes történettel ajándékozott meg. Valamennyit úgy mesélte, mintha maga élte volna át.

A szép Anna és a legendája

A szép Anna és a legendája

2018. július 08. (vasárnap)

Apa, látod? Mit kéne látnom, édes gyermekem? – kérdezek vissza a legkedvesebbnek vélt mosolyommal, amire csak képes vagyok, ha a munkában megakasztanak. Lányom a számítógép képernyőjére bök: Ott, ni! Látod, Anna-bál.

Énlaka, emlék és magatartás

Énlaka, emlék és magatartás

2018. június 30. (szombat)

"A vén torony kövei izzadtak a ködtől és sötét hajlataiban századok igézete nyugszik. Gyermekek meztelen lábanyoma látszik a hiányos lépcsők finom porában és szédülten meginog a rozoga torony, mikor a nehéz harang elcsattan benne.”

Csak hogy ma se maradjunk foci nélkül...

Csak hogy ma se maradjunk foci nélkül...

2018. június 29. (péntek)

Egy nap szünet a futball vébén. Elviselhetetlen kín ez a fociőrülteknek. Épp ezért, kárpótlásként megmutatunk nekik egy kis „hazait”: egy szép védést a régmúltból.

Magyar foci, nyerőben

Magyar foci, nyerőben

2018. június 24. (vasárnap)

Na nem, ezt azért mégsem! Mit hülyéskedek én itt, amikor amúgy is van elég bajunk a harminckét fokos gatyarohasztó hőségben, és még az oroszországi vébé meccseinek gyötrelmeit is ki kell állnunk. Mármint a felismerést: hol vagyunk mi ettől! Hol vagyunk – nemcsak a tudástól –, hanem attól a tűztől, az utolsó vérig küzdéstől, amit a kiscsapatok mutatnak, s ami olykor kétségbe ejti a világverő nagyokat.

Egy ember szíve a szelencében

Egy ember szíve a szelencében

2018. június 17. (vasárnap)

1735-ben járunk. Április hó utóján postakocsi igyekszik francia földön a kisváros, Grosbois felé. Megérkezik, a kamalduli szerzetesek kolostoránál megáll. Követek szállnak ki a kocsiból, egyikük kezében faládikó. A házfőnök elébük jön. Beinvitálja őket.

Cinkoffer-klón a misén

Cinkoffer-klón a misén

2018. június 10. (vasárnap)

Állok a templom végiben, ott, ahol mindig is, soha nem ülök le, érdekes, rendre vannak itt, a hátsó traktusban is társaim, akik szintúgy nem leüldögélősek, de most ha akarnának se sikerülne. Szó szerint tömve az istenháza. Ezer gyerek bent, meg a szülők, tanárok.