Szellemúton, ingyenpiával

2017. szeptember 17. (vasárnap) 9:12 - Várkonyi Balázs

Céltalanul bolyong egy óceánjáró. A fedélzetén négyezer utas. Fogalmuk sincs arról, hogy mi az irány, hol a végső kikötő. S ami végképp ijesztő, a hajó kapitánya se tud többet, csak annyit, hogy „el innen”, menekülni valami elől, ami félelmetes.

Az utasokért éppen csak annyi tehetnek, hogy ellátják őket feszültségoldó itallal. Ingyen. Meg persze étellel is, és fizetni azért sem kell. Luxusjárat lévén, egy dúsgazdag cégtől, amely jókora összegért körutazásra viszi a fizetőképeseket, sok minden elvárható, de a grátisz pia azért mégsem. Csakhogy szükség törvényt bont.

A körutazás ezúttal igazi szellemúttá vált. A látszólag cél nélkül megtett sok száz tengeri mérföld célja: kikerülni Irmát! A ritka, szép női név – tudjuk az elmúlt napok híreiből – egy rettenetes hurrikánt takar, amely szinte mindent képes megsemmisíteni, ami az útjába kerül. Ez elől menekítette a négyezer utast a Norwegian Escape nevű hatalmas hajó. Szeptember másodikán indult a floridai kikötőből, hogy egy heti emlékezetes karib-tengeri hajókázásról biztonsággal visszatérjen. De a közelgő Irma lenullázta a remélt biztonságot, jövetelének híre felforgatta az útitervet, s a parancsok rendelkezett: két nappal a tervezett visszaérkezés előtt kikötött Miamiban, hogy az ott élő utasok megtérhessenek otthonaikba, és fölkészüljenek a soha nem látott erősségű viharra. Igen ám, de Miami akkor épp evakuálás előtt állt, a hatóság már kiadta az ukázt, és a városlakók szélsebesen pakolni kezdtek.

 

Fotó:MTI

A luxus óceánjáró utasai, vagyis a módosabb emberek sejthették, ekkora elemi erővel szemben az ő jobb házaik sem tudnak teljesen biztos védelmet nyújtani. Az olvasottabbja tán ismerte az ókori Róma költője, Horatius bölcs mondását: A sápadt halál ugyanúgy rugdossa a szegények kunyhóajtaját, mint a királyok palotáinak kapuját. Egy szó, mint száz, a többség amellett döntött, nem száll ki, folytatják az utat, akár ha bizonytalan lesz is a megérkezés ideje. És megpucoltak a veszély elől. A hajó ment erre, ment arra, csak hogy kikeveredjen a viharzónából. Az biztos, hogy az utasok tele voltak feszültséggel, aligha szabadultak a gondolattól, hogy mi van otthon – de nem tehettek mást, mint hogy igyák a nyugtató italokat. Vártak. Reménykedtek. A hajó pedig folytatta „szellemútját”.

Aztán Irma, miután kidühöngte magát, az elmúlt vasárnap továbbvonult, pusztulást hagyva Floridán. A rádióhíreket hallva az emberek azt hitték, végre hazamehetnek. Tévedtek. Miami kikötőjét a hurrikán olyannyira megrongálta, hogy a hajókolosszussal lehetetlen volt kikötni. A céltalan út tehát folytatódott. Egy időre lehorgonyzott, utasokat vett át testvérhajójáról, mert az parancsot kapott, hogy induljon St. Thomas szigetére, vigyen élelmet, és mentse ki az ott rekedt turistákat. Végül a hét derekán a kalandos utat megtett óceánjáró kiköthetett. Utasai hazatérhettek.

Mi a hurrikánjárástól messze vagyunk. A hívatlanok vonulási útját is blokkolni tudtuk. Nincs más biztonságos „kikötőnk”. Csak ez a 93 ezer négyzetkilométer.

A rovat további hírei: Napraszóló

Hamis Luca

Hamis Luca

2017. december 13. (szerda)

„Gonoszjáró” napra ébredtünk! A Siracusában született ókori vértanú, a szembetegek védőszentje, Lucia-Luca neve napján a rémek, boszorkányok kedvükre garázdálkodnak. Aki jót akar, kövesse a szigorú hagyományrendet! Rontás ellen kenjük be fokhagymával az ajtók, ablakok sarkait. Aki jószágot tart, a hajdani délszlávok – így az egykori pentelei szerbek – mintájára az istálló bejáratát is fokhagymával kenje, hogy az állatait megóvja.

A levéltitok becsülete

A levéltitok becsülete

2017. december 10. (vasárnap)

A véletlen sodort Z. úr mellé. Úgy alakult, hogy egy időt kényszerűen egy helyen kellett töltenünk. Közben többször is alkalom adódott, hogy beszélgessünk, s úgy-ahogy megismerjük egymást. Vagyis hát, megismerni… ez azért egy kicsit túlzás. De az ember röpke ismeretség nyomán is szerezhet valamiféle benyomást. Nekem ez viszonylag hamar sikerült.

Adventbe érve

Adventbe érve

2017. december 03. (vasárnap)

Nézd, ott ballag két ember, már nem vagyunk egyedül. Fotoriporter kolléganőm, Márta derült fel így az idegenek látványán. Hát persze, vasárnap reggel a kihalt, havas mellékúton, ahol sok-sok kilométeren át egy lélek se tűnik föl, szívderítő ez a „nem vagyunk egyedül” érzés. Riportra mentünk: adventnyitó mise, az első gyertyagyújtás a kis pusztai kápolnában. Mint kiderült, az átfagyott emberpár is oda tart. Hiába invitáltuk őket az autóba, köszönettel elhárították: „Megszoktuk mi így…”

Örömutazás

Örömutazás

2017. november 29. (szerda)

Cegléd, Budai út, megálló az 1896-os évszámot viselő 226. jelű őrháznál. Itt szállt vonatra kora reggel huszonkét kis óvodás és négy nevelő. Bevonatoztak a szépen gondozott, hangulatos-platánfás törzsállomásra, leszálltak. A gyerekek izgatottan lesték, mikor jön a Hírös Intercity. Az ő vonatuk.

A vendéglőskirály

A vendéglőskirály

2017. november 28. (kedd)

New York, 1939, Világkiállítás. Zsibongás a csarnokokban, hatalmas tömeg – és az egyik legforgalmasabb pont: egy vendéglő a magyar pavilonban. De nem is csupán „egy” volt ez a hatalmas nemzetközi seregszemle éttermei közül, hanem a legjobb: a Gundel. A híres újság, a New York Herald írta a nap mint nap zsúfolt vendégfogadóról, hogy többet tett Magyarország jó híréért, mint egy hajórakomány turisztikai prospektus.

... de hol van a nagyfater bringája?

... de hol van a nagyfater bringája?

2017. november 26. (vasárnap)

Hetvenes évek: Moszkvába utazik a Magyar Rádió küldöttsége. Sűrű program, „baráti” találkozó vadidegenekkel, veteránokkal, ifjúkommunistákkal, munkásmozgalmi kiállítás, komszomoltörténeti tárlat, a Vörös Hadsereg múzeuma. A delegátusok egyike, őszes hajú férfi már unta sokadszor megnézni szinte ugyanazt. Amikor a háborúban zsákmányolt német fegyvereket mutogatták, jelentkezett, kérdezett: Tessék mondani, a fater bringáját hol találom?

Cihika és az ideges elfajzás

Cihika és az ideges elfajzás

2017. november 19. (vasárnap)

Úgy hívták: Cihika Mihály. A Toldy Gimnázium diákjai már a furcsa név hallatán hangos röhögésben törtek ki, legalábbis az elején. A nevéről persze senki sem tehet, Mihály tanár se, hogy ezt örökölte szüleitől. A gyerekek később alaposan megtanulták, hogy nevetni semmi okuk, félni annál inkább.