A nemzeti gyász napja
1849. október 6-át írtak. Szombati nap volt. Hajnal, a várbörtön rabjai méltósággal várják sorsuk beteljesülését. Aulich Lajos Horatiust olvasgat. Damjanich János az osztrák hóhért szivarral kínálja. Láhner György Donizetti-operarészletet játszik fuvolán: a haldokló Edgar dalát.
Hamarosan az ő végzetük ideje is eljön. Fél hatkor kivezetik az első négy főtisztet. A bentiek hallják, ahogy a várárokban sortűz dördül. „Még visszhangzanak a lövések szívemben” – írja utolsó soraiban gróf Leiningen-Westerburg tábornok. Aztán ők kerülnek sorra. A bitófa alatt búcsúznak. Egymástól. A hazától. Az élettől. Este a fővárosban Batthyány Lajos miniszterelnök szívét üti át a golyó. Bevégeztetett. Rájuk, és szabadságharcunk valamennyi mártírjára emlékezünk ma.
A rovat további hírei: Napraszóló
A „pentelei persely”
2018. december 09. (vasárnap)Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást.
A legszebb karácsonyi ajándék
2018. december 02. (vasárnap)A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra.
Hogyan kell embert lopni?
2018. november 25. (vasárnap)Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.
Pentelére Terencskének, Totyinak
2018. november 18. (vasárnap)Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.
Ledőlési határidő
2018. november 11. (vasárnap)Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.
Pentele az utolsókig kitartott…
2018. november 04. (vasárnap)„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”
Kiért gyúl a gyertyaláng?
2018. november 02. (péntek)1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.