1849. október 6-át írtak. Szombati nap volt. Hajnal, a várbörtön rabjai méltósággal várják sorsuk beteljesülését. Aulich Lajos Horatiust olvasgat. Damjanich János az osztrák hóhért szivarral kínálja. Láhner György Donizetti-operarészletet játszik fuvolán: a haldokló Edgar dalát.
Hamarosan az ő végzetük ideje is eljön. Fél hatkor kivezetik az első négy főtisztet. A bentiek hallják, ahogy a várárokban sortűz dördül. „Még visszhangzanak a lövések szívemben” – írja utolsó soraiban gróf Leiningen-Westerburg tábornok. Aztán ők kerülnek sorra. A bitófa alatt búcsúznak. Egymástól. A hazától. Az élettől. Este a fővárosban Batthyány Lajos miniszterelnök szívét üti át a golyó. Bevégeztetett. Rájuk, és szabadságharcunk valamennyi mártírjára emlékezünk ma.
