Harcoljatok! Harcoljatok!

2017. október 23. (hétfő) 7:39 - Várkonyi Balázs

Szeptember vége. Florida, evezős világbajnokság. A kormányos kettesek döntője zajlik. Tévéközvetítés. Semmi izgalom. Egyelőre. De eltelik másfél perc, és a két amerikai szpíker belendül. Ahogy sűrűsödik az élmezőny, egyre inkább megemelik a hangjukat. Nemsokára már fönt bennük a pumpa, mind pörgőssé válik beszédük, és egyre hangosabbá, szinte kiabálnak, aztán a vége felé, mint a fába szorult féreg, valósággal ordítanak. Hihetetlen - harsogják. És: grandiózus. És: felfoghatatlan.

És az is mondják: csoda.

Mi az atyaúristen volt az az utolsó száz méter?! – kiáltja a szakértő, nem értve, hogyan történt ez. De megtörtént. És magyar csoda lett. Mert a Simon Béla, Juhász Adrián duó – a kormányos Kolláth Vandával – végigverte a sokkal esélyesebb világsztárokat, a brit, német, olasz, spanyol, meg a százszázalékos favorit ausztrálok alkotta nemzetközi mezőnyt a floridai világversenyen. Úgy ráadásul, hogy ezerötszáz méternél még olybá tűnt, legfeljebb a harmadik helyért küzdhet a magyar hajó legénysége.

Akkor még vagy negyven méteres hátrányban lapátoltak az éllovas ausztrálok mögött. De aztán az utolsó kétszázon begyújtották a motort. Robbantottak, beérték az előttük haladó két hajót. És a cél előtt száz méterrel még erre is rátettek egy lapáttal: elképesztő hajrával befogták az éllovasokat, átvették s többé már nem is engedték át másnak a vezetést. Szinte állva hagyták a megdöbbenéstől ledermedt ellenfeleiket.

Fotó: Czucz Bálint

Vanda, Béla, Adrián – kiáltozta a maroknyi magyar küldöttség. Másnap szalagcím az újságban: „Olyan brutális hajrával lettek aranyérmesek a magyar evezősök a vb-n, amilyet nem látott még a világ.” Tényleg nem látott. Vagy tán olyan régen, hogy nem is emlékezünk rá. A világot leckéztették a mieink, pedig nem is hallották a nagy versenyeken megszokott magyar kórust: Harcoljatok! Harcoljatok! A szép mesék csattanóval érnek véget. Ez a valóságmese is. Október derekán Juhász Adrián tengeren ismétel: ezúttal Pétervári-Molnár Bendegúzzal párban szerez aranyérmet francia felségvizeken, a tengeri evezős-világbajnokságon. Számos ország hatvannyolc egysége közül lesznek világelsők. Csoda? Akaratdiadal.

A Harcoljatok! kiáltás mára magyar védjeggyé vált. Békeidőben. Nemes versengésben. Hát akkor mennyire lehetett magyar azonosságjegy hatvanegy éve, azon a büszke októberen! Amikor az újvárosiak is készültségbe léptek. Amikor az emberek tanulni kezdték neveiket. Demeter Béla nemzetőrparancsnok. Papp Bálint önkéntes. Pados István nemzetibizottság-elnök. Fehér László kovács. Zecher János vasmű-felkelőparancsnok. Szabó Ferenc cipészsegéd. Novák Pál darukezelő. Kósa János hegesztő. Vetési Imre egyetemista. Kocsis Dénes Donát mérnök. Milisz Panajotisz gépkezelő. Gyulai Mihály tanuló. És a katonai ellenállás megszervezői, harcosai, a gyárőrségek önkéntesei, a nemzetőrök, a fegyvert fogott háromezer férfi, ipari munkások, földművesek – és velük egy tizennégy éves diákfiú. Szabadságharcosok. Pentele tigrisei. Az ünnepen rájuk emlékezünk. Fejet hajtva.

A rovat további hírei: Napraszóló

Lóháton, vaksötétben

Lóháton, vaksötétben

2018. október 14. (vasárnap)

Úgy hívták, Meglepetés Jani. Na jó, persze, hogy nem ez volt a rendes neve, a kiskölykök titulálták így, miután megvitatták, hogy szerintük a Jack a John becézett alakja. És az eredeti név így hangzott: Surprise Jack.

A lóban ló van

A lóban ló van

2018. október 07. (vasárnap)

Patkányok, sorakozó! Jön a Messiás.
Nem felejtem ezt a két mondatot, hogy is felejthetném, hisz egészen kivételes, hogy valaki sorakozót rendel a patkányoknak, s magát Messiásnak nevezi. Pedig a felkentség szikráját se lehetett felfedezni benne, vagyis Pityuban, aki mindig ezt kiáltotta, amikor szénért indult a pincébe.

Gyógyszertár, betegek kórusa

Gyógyszertár, betegek kórusa

2018. szeptember 30. (vasárnap)

No lám, nem vagyok egyedül, de mennyire nem, a gyógyszertár tele van lázas tekintetű, szipákoló, köhécselő emberekkel. Ha a várakozók közül valaki még nem kapta el ezt a mostanában aratni kezdett kórt, soha jobb alkalom, ennyi beteg között ő is könnyen beleesik.

Szántani, hegynek fölfele

Szántani, hegynek fölfele

2018. szeptember 23. (vasárnap)

Hófehér fal, nagy, tiszta felületek, kevés fölaggatott dísz. Feszület – hát persze, egy szerzetes szobájában vagyunk –, aztán két szakrális jelkép, egy festmény, Madonna a kisdeddel. És még valami: fekete-fehér fotó, dombhajlatot látni, a domb élén szántó parasztember. Hegynek fölfelé szánt. Jelkép ez, tán hivatásának jelképe is? – kérdezem a pátert.

Egy korszak mintaembere

Egy korszak mintaembere

2018. szeptember 16. (vasárnap)

Könyvet lapozok. Önvallomás. Életútkrónika. Egy emlék a gyermekkorból: „Apám szabósegéd volt a Neumann cégnél, édesanyám varrónő. Szoba-konyhás lakásban laktunk a Józsefváros szívében, a Mária Terézia téren. Első emlékképeimen anyámat látom. Hallom a varrógép finom zúgását, amelynek a hangjára reggel felébredtünk, este pedig álomba duruzsolt bennünket. A poros térre is emlékszem, ott még az akácfák is fulladoztak a porban. Magas templomtornyot is látok, aminek hegye az égig ért.”

Olvasás, életre-halálra

Olvasás, életre-halálra

2018. szeptember 08. (szombat)

Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.

Emberi erőforrás

Emberi erőforrás

2018. szeptember 01. (szombat)

Vándoriskola. Vajon mond-e még valakinek ez a szó bármi is? Tán azoknak, akik Földvárypusztán tanultak ilyenben. De ők, ha még meg is vannak, nyolcvan év fölött lehetnek. Mert hetvenkét éve, 1946-ban nyílott meg a vándoriskola. Kényszerből.