Kovács Zsófia a torna hercegnője

A magyar szövetség beszámolója szerint a nemzetközi szövetség hétfőn küldte el a hivatalos értesítést, miszerint a challenge világkupákon elért helyezések alapján Kovács Zsófia nyerte felemáskorláton a szériát.

- Nagyon boldog vagyok, de meg is lepett a dolog, mert nem számítottam rá, hogy én lehetek az első felemáskorláton, nem is számolgattuk a pontokat - nyilatkozta Zsófi.

Az egy hét múlva kezdődő montreali világbajnokságra készülő tehetség másfél év alatt beírta magát a tornászok történelem könyvébe, így mára joggal vált példaképpé. Mindezt kitartó, szorgalmas, megalkuvást nem tűrő, kiválóan felépített, tudatos munkával érte el, pedig a sikerig vezető út nem volt mindig zökkenőmentes.

- Nagycsoportos óvodás, igen mozgékony kislány voltam, amikor először jöttem ki a tornacsarnokba. Abból a csoportból már csak ketten maradtunk, Balogh Kíra és én. Az fogott meg a tornában, hogy a többi gyermekkel együtt rengeteget ugrálhattam. Azóta több év eltelt, de jó látni, hogy a csarnokban most is vannak olyan pici gyermekek, mint amekkora én voltam, így biztos vagyok abban, hogy van jövője a sportágnak. Első versenyeim emléke már a múltba vész, de én későn érő voltam, így igazából az eredmények sokáig elkerültek. Közben kipróbáltam más sportágat, például az atlétikát, de a csarnok levegője és a barátok mindig visszahúztak. Első sikerem egy Matolay Elek emlékverseny volt, ahol összetettben és mindhárom szeren is első lettem. Ezután megfordult velem a világ. Sorban jöttek a korosztályos sikerek, ettől nagyon motivált letten. Mivel gyermekként még csak három szeren versenyeztünk, nagy öröm volt, hogy később megismerkedtem a mára már kedvencemmé vált felemás korláttal. Ennek oka az, hogy ott értem el a legjobb eredményeimet. Ehhez azonban hetente hat napon keresztül, reggel és délután is edzettem. Nemcsak tornázunk, hanem a nőies mozdulatok széppé formázása miatt sokat balettoztunk is. Mindezt természetesen a tanulás mellett kellett elvégeznem. Nehéz feladat, de a tanáraim sokat segítenek abban, hogy minden rendben legyen.

Mint azt Zsófi elmondta, a felkészülésben sokat jelentett az, hogy felújították a tornacsarnokot.

- Teljesen kicserélték a talajt és új korlátot is kaptunk, így hasonló körülmények között tudtunk felkészülni a versenyekre, mint amilyenekkel a világ számos részén találkoztunk. Ettől kezdve nem okozott gondot az, hogy a versenyeken más, jobb minőségű szereken kellett versenyeznünk, hiszen itthon is ugyanolyan korláton, talajon, vagy gerendán gyakoroltunk.

Kovács Zsófia Linzben, az első nemzetközi felnőtt versenyén letette névjegyét azzal, hogy az aktuális Európa bajnokot, Giulia Steingrubert megelőzve megnyerte a tornászviadalt.

- Nagy öröm erre visszagondolni, hiszen ez volt az első felnőtt versenyem. A szakmabeliek azt mondták, hogy Giulia gyengített gyakorlatokat mutatott be, de ez nem vesz el semmit a sikeremből.
Ez volt az a pont, ahol a nemzetközi szakemberek és a bírói gárda egyaránt felfigyelt rám. Ez a győzelem óriási lendületet adott számomra.

A következő állomás Bern, az Európa bajnokság volt, ahol először merült fel a riói olimpián való szereplés lehetősége. 

- Nagyon fontos volt minden állomás, minden verseny, hiszen ezeken tudtam olyan versenytapasztalatra, rutinra szert tenni, amelyek kiteljesedtek a riói tesztversenyen. Hatalmas öröm és óriási izgalom volt akkor és abban a csarnokban tornázni, melyet az olimpiára készítettek. Azon a versenyen Makra Noémivel együtt vettünk részt, de tudtuk, hogy az olimpián csak az egyikőnk lehet ott. Érdekes talán, hogy ezt mondom, de köztünk soha nem volt rivalizálás. Mindketten tudtuk, hogy az lesz az olimpiai induló, aki jobban teljesít. Nagyon szurkoltunk egymásnak, hiszen a cél azonos volt. A tesztversenyt az Európa bajnokság követte, ahol jól sikerült bemutatnom az ugrásomat, majd jött a korlát, ahol az ötödik lettem, ez a teljesítmény pedig az olimpiai indulást jelentette számomra. Szinte felfoghatatlan örömet okozott, melyet ezúton is nagyon köszönök mindenkinek, aki ehhez hozzásegített. Az olimpia természetesen életre szóló emlék, de a teljesítményemmel nem voltam maradéktalanul elégedett, hiszen nem sikerült döntőbe kerülnöm. Abban bízom, hogy a következő olimpián a magyar csapat tagjaként maradandót tudok alkotni.

Képek: DO-archív

Az olimpia után Zsófia szinte az egész világot beutazta vezetőedzőjével, Trenka Jánossal, részt vettek a világkupa sorozatban, amelyekkel a kolozsvári Európa bajnokságra készültek fel. Itt Zsófia történelmi sikert ért el, hiszen az összetett versenyben úgy lett ezüstérmes, hogy az utolsó pillanatig ő állt az élen.

- Nagyon készültünk az Európa bajnokságra, ahol szerettem volna minél szebb eredményt elérni, de legmerészebb álmaiban sem gondoltam, hogy az utolsó pillanatig versenyben lehetek az aranyéremért. A célom az volt, hogy bejussak a szerenkénti döntőkbe. Már az fantasztikus érzés volt, hogy a selejtezők után összetettben a második helyen kerültem a döntőbe. A finálé nagyon jól sikerült, hiszen három szer után én vezettem, de az angol Downie Elissa talajgyakorlata erősebb volt, így végül másodikként zártam. Ez soha nem okozott bennem csalódást, hiszen ez is mutatja, hogy van még hová fejlődnöm. Nagyszerű érzés, hogy az utcán sokan megismernek, gratulálnak, és a csarnokba lépve többen megölelnek, de ezek után a sikerek után is úgy érzem, ugyanaz a Zsófi tudtam maradni, mint előtte.

Kovács Zsófia tudatos, tisztelettudó sportoló, aki hosszú távú célokat tűz ki maga elé.

- Abban, hogy ezeket a sikereket elérjem, nagyon sokan segítettek. Első sorban edzőm, Trenka János, aki mindig mellettem van, mindig, mindenben számíthatok rá. Másodsorban szüleim, akik támogattak, segítettek, és lehetőségük szerint a versenyekre elkísértek. Rájuk támaszkodva tervezhetem meg céljaimat, hiszen úgy érzem, hogy megfelelő kitartással, rengeteg munkával még sok örömet szerezhetek országomnak. Elsődleges célom, hogy a világbajnokságon a legjobb 24-be kerüljek, majd jövőre Európa-bajnokság, ahol minél jobban szeretnék szerepelni, azt követően pedig az olimpiára történő kijutás az alapvető célkitűzés.