A vendéglőskirály

2017. november 28. (kedd) 16:52 - Várkonyi Balázs

New York, 1939, Világkiállítás. Zsibongás a csarnokokban, hatalmas tömeg – és az egyik legforgalmasabb pont: egy vendéglő a magyar pavilonban. De nem is csupán „egy” volt ez a hatalmas nemzetközi seregszemle éttermei közül, hanem a legjobb: a Gundel. A híres újság, a New York Herald írta a nap mint nap zsúfolt vendégfogadóról, hogy többet tett Magyarország jó híréért, mint egy hajórakomány turisztikai prospektus.

A kis időre Amerikába telepített étterem vezetője Gundel Károly volt – de nem a „nagy” Gundel, hanem a tizenhárom gyermeke közül az ő nevét viselő ifjabb Károly, aki szintúgy sokat tett a magyar konyhaművesség jó híréért. A legtöbbet persze az öreg, az 1883-ban született édesapa. A kereskedelmi iskola elvégzése után a legnevesebb német, francia, svájci és angol vendéglőkben tanulta ki a mesterséget. Hazatérve a híres Wampetich fogadót vette át, majd a Royal- és a Gellért szálló éttermét bérelte.

  

Több nyelven beszélt, művelt ember volt, aki nem elégedett meg azzal, hogy étellel-itallal traktálja a betérőt. Erről így vallott: „Nem is úgy érzem magam, mint vendéglős, aki pénzért ételt és italt árul, hanem mint vendéglátó magyar házigazda, akinek házát megtisztelik vendégei látogatásukkal.” A tradicionális magyar gasztronómiát idegen nyelven írott műveiben népszerűsítette, hirdetve, hogy konyhaművészetünk a nemzetközi összehasonlításban is kitűnik. A magyar vendéglős és szállodás szakma ikonikus alakja volt, tevékenysége kétségkívül hatással volt idegenforgalmunkra is.

A háború elvitte vagyona jó részét, majd 1949-ben megfosztották a szíve csücskét jelentő legkedvesebbtől is: a városligeti Gundel éttermet államosították. De a neve még mindig ott áll a patinás épület homlokzatán. Ma hatvanegy éve, hogy meghalt, 1956 november 28-án igazolt az „égi vendéglősök” társaságához. Könyvei, receptjei, hírneve ma is élővé teszi a legendát. És a felszolgálóknak iránymutatóként szánt szellemes mondása: „Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik.”

A rovat további hírei: Napraszóló

Télkóstoló – és emlékezés

Télkóstoló – és emlékezés

2018. január 14. (vasárnap)

Fekete karácsonyunk után három héttel megjött a hó. Nem „alkotott” maradandót… de mégis, a januári tavaszból télbe fordultunk, s a hidegből utánpótlást is ígérnek a meteorológusok.

A jövő múltja

A jövő múltja

2018. január 14. (vasárnap)

Dolgozz, macska, mert megverődöl! Fiamat fenyegettem így, látván, hogy minden sürgetőbb neki, mintsem hogy a vizsgájára készüljön. Csak kajlán vigyorgott. Persze kiskorában is ritkán „verődött”, most meg, egyetemistaként… jól néznénk ki! De hogy miféle macska, akinek dolgoznia kellene, módfelett érdekelte, mintha nem emlékezne rá, pedig sokszor elolvastatta esti meseként.

Kiátkozott szilveszterezők

Kiátkozott szilveszterezők

2017. december 31. (vasárnap)

Van egy nap az évben, amikor a csöndre, nyugalomra vágyó ember sem várja el, hogy szomszédai hang nélkül töltsék az éjszakát. Nem úgy Ligday plébános úr! Szerinte az évbúcsúztató igenis eltelhet némaságban.

Tamások egymás sarkában

Tamások egymás sarkában

2017. december 29. (péntek)

Jó egy hete, december 21-én, a téli napfordulat idején már ünnepeltek a Tamások, s ma újabb alkalom nyílik arra, hogy névnapjukon koccintsanak.

Jánosok napja, borivók ünnepe

Jánosok napja, borivók ünnepe

2017. december 27. (szerda)

Az első keresztény vértanú, István emlékünnepe után egy nappal már a Jánosokra emelhetjük poharunkat. És ez azért is különösképp illő, mert a név ókori viselőjének boros kehely a jelképe.

Öreg fiú, December

Öreg fiú, December

2017. december 26. (kedd)

Sajnáljuk, amikor elmegy. Pedig érkezésekor indulat fogadja, hiszen megjön nagy széllel, faggyal, olykor meg hatalmas hóval… kinek hiányzott? Van valami tragikus a létében; mert elhozza karácsonyt, a meghitt ünnepet, de a hétköznapokon a hajnali köd meg a metsző hideg beszél a rossz természetéről.

A bejglimérgezés ideje

A bejglimérgezés ideje

2017. december 25. (hétfő)

Ősi karácsonyi csemegénk: a bejgli. Vagyis nem! Pontosítok: nem egészen. Persze az „ősi” fogalom értelmezése elég tág lehet, de mégis: sok évszázadig csak a mákos guba, meg a kelt tésztából készült kalács a volt a valóban tradicionális karácsonyi édesség a magyar asztalon.