Üzenet a múltból

2017. november 12. (vasárnap) 8:32 - Várkonyi Balázs

Rég volt. Egy barát házaspár nekivágott Ausztriának. Építészként egy nemes feladat jutott nekik, nem állhattak ellen a kísértésnek. Mentek, terveztek, aztán odakint ragadtak. Kisfiuk akkor hat-hétéves lehetett. Rajzkészségét az óvoda csodálta, megkönnyezték, amikor a szeretnivaló kissrác elment. Ritkán jöttek haza, szülei egyvégtében az új kihívásokat keresték.

Az egyik tragédiát hozott. Avatóra mentek, új munkájuk megdicsőülésére… és sosem értek oda. Autójuk fának csapódott. Az elárvult fiúcskát kint élő rokona vette gondjaiba. Azóta tán kétszer volt idehaza.

Most üzenetet kaptam tőle. Karácsonyra hazajön. Segítségemet kéri: el kell jutnia sokfelé, de gyermekemlékei már szétfoszlottak, jó lenne, ha gardíroznám. Készséggel. Mi lenne kíváncsisága tárgya? Sorolja. A bakancslista nem hosszú: a főváros, ott is különösképp a budai várhegy, történelmi emlékek, aztán a Sissi-kastély… Itt megtorpanok, aztán leesik, hogy a gödöllői királyi kastélyról lenne szó, ám egy már félig osztrákká lett fiúnak a császári fenség, Wittelsbach Erzsébet magyar királyné persze hogy egyszerűen csak Sissi.

Megyünk tovább, alakul az útiterv, Esztergom, Visegrád, aztán Fehérvár, érdekli a barokk, meg egy kicsit a szocreál, amiről csak képeket látott eddig, tudni kell erről is, mert szülei példájára ő is építésznek készül. Ez a kívánság is teljesíthető, az útitervbe bekerül Újváros. Még valami? És jön a meglepetés: Balatonfűzfő, mámai romtemplom… Kezem megtorpan, a csetelés egy pillanatra megszakad – honnan hallott ez a fiú Mámáról, meg az ottani varázslatos templommaradványról? Mire ő: Robert Julian Horkytól – írja. Hát persze, mi sem természetesebb, egy magyar gyerek Bécsben összefut a világhírű fuvolista-zeneszerzővel, aki azt mondja neki: Ungarn, Máma… Valahogy így – replikázik a srác. Elmondja, gimnáziuma Horky-sorozatot rendezett, váratlanul betoppant a mester, velük volt késő estig, mesélt, még az országunkról is.

Igen, Robert Julian szereti Magyarországot.

Emléket idéz az agy. Egy régi nyári estét. Lassan besötétedik Csopakon. A strand kiürült, előtte a széles út megtelt. Korzózik a vendégsereg. A borhetek közönsége a szabadtéri kimérésekben kóstolgat, de nekünk idő van, indulunk Fűzfőre. A mámai templomhoz. Ott ismét csak tömeg.

Sötét, csak a holdvilág derít némi fényt a túlvilágian szép látványra: a sok évszázados templom romjaira. Aztán éles fénysugár, nyalábjában megjelenik egy beszédes tekintetű, szakállas férfi, kezében fuvola villan, színezüst – mondja egy beavatott –, és a delejes kisugárzású ember játszani kezd. Amilyen hátborzongató a háttér homályában a rom, olyan hátborzongató a zene, a közönség dermedten hallgatja a Kristálybarlangok hangjait, aztán jön A hegy látomása, majd A belső csend – ekkor már tényleg félig néma fuvola, alig hallható, misztikus hangok jönnek elő belőle, de éppen az a félelmetesen szép… mint Jarre Oxoigene-trilógiája, csak más, noha rokon.

Hát így lesz, hogy egy osztrák művész fedezteti fel egy magyar fiúval az országát…

A rovat további hírei: Napraszóló

A féllábú óriás

A féllábú óriás

2018. augusztus 12. (vasárnap)

Azon a napon, amikor a skóciai Glasgowban az úszók kontinensviadala kezdődött, „csöndes” hazai évfordulóra emlékezhettünk: 1929. augusztus 3-án egy húszéves fiatalember négyszáz gyorson országos csúccsal nyerte a hazai bajnokságot. Mondhatnánk, a sikeres eb-k árnyékában ez nem volt nagy ügy. Nana!

Az út végén

Az út végén

2018. augusztus 05. (vasárnap)

Északra tartunk. A végcél egy üzem, útitársam műszaki prezentációra készül. Cége extra minőségű szerkentyűit kínálja majd az eddig még ismeretlen vállalatvezetőnek. Mesél a szerkentyűről, értek, amit értek, az nem sok, a műszaki dolgokban nem vagyok járatos, de ő lelkesen magyaráz. Könnyű neki, gépészeti ismeretére támaszkodhat, amit az egyetemen szívott magába.

Rég volt…

Rég volt…

2018. augusztus 02. (csütörtök)

Jött, csöngetett, meg kiabált, hogy „itt a fagylaltos”. A gyereksereg pedig mindent félretéve futott.

Hol vannak már a jampecek…

Hol vannak már a jampecek…

2018. július 29. (vasárnap)

Réges-régi nyarak az ősidőkből: Újvárosban akkortájt, úgy hatvan-egynéhány évvel ezelőtt sehol egy össznépi buli, sehol egy Rockmaraton vagy valami hasonló. Hogy is lett volna, hiszen még rock se volt, nem? Na ugye!

Kistemető: a megmentők és megújítók

Kistemető: a megmentők és megújítók

2018. július 25. (szerda)

Több ezer négyszögölnyi falutörténet. Régmúltidéző kőoszlopok. Hitről mesélő keresztek. Fák őrizte csöndvilág. Ez a Kistemető.

A normalitás kockázatai

A normalitás kockázatai

2018. július 22. (vasárnap)

Apa, mit jelent az, hogy mezü? Az apa csodálkozva néz fiára. Kérdi, hol láttad ezt? Hát ott – bök egy cégtáblára a gyermek. A táblán felirat, egy üzem azonosítója. Üzem vagy mezű, kis tévedés, gondolja a szülő, sebaj, elsős a srác, majd belejön az olvasásba.

Bukjunk, Maris?

Bukjunk, Maris?

2018. július 15. (vasárnap)

Juliska néni lebukott. Nem egészen úgy, mint a címbéli Maris, róla majd kicsit később, előtte essék szó a fölemlegetett Juliska néniről. Ő egykor sok érdekes történettel ajándékozott meg. Valamennyit úgy mesélte, mintha maga élte volna át.