A bejglimérgezés ideje
Ősi karácsonyi csemegénk: a bejgli. Vagyis nem! Pontosítok: nem egészen. Persze az „ősi” fogalom értelmezése elég tág lehet, de mégis: sok évszázadig csak a mákos guba, meg a kelt tésztából készült kalács a volt a valóban tradicionális karácsonyi édesség a magyar asztalon.
A gyúrt tésztából tekert, mákkal-dióval töltött, eredetileg patkó formájú bejgli – finomkodók beigliként írják – német földről származik, s csak a XIX. század derekán kezdett nálunk meghonosodni. Aztán olyan népszerűségre tett szert, hogy máig nem hiányozhat az ünnepi kínálatból. És valósággal eteti magát, faljuk is, olykor szinte rosszullétig, majd panaszkodunk: bejglimérgezést kaptam…
Szenteste a hagyományos menü része a halászlé és a töltött káposzta. Mármint – ma. Egykor magyar nyelvterületen a napnyugtával kezdődő lakoma, régi elnevezéssel „bővedeste” jobbára böjtös volt. Jellemzően hüvelyesek, bab vagy lencse, és persze főtt vagy kelt tészta került az asztalra, zárásként pedig alma és dió. A manapság újév napján szinte kötelező babot és lencsét a népi hiedelem a szerencsehozó, pénzt ígérő ételek közé sorolta.
Egykor sok helyütt lucabúzát tettek a vacsoraasztalra, mert a Luca-napkor elültetett és karácsonyra kihajtott növény a vélekedés szerint a jövőbeli bőséget garantálja, csakúgy, mint az asztal alá tett szalma, széna, gabona. A vacsora morzsájának gyógyító erőt tulajdonítottak, így azt összeszedték és betegség idejére félretették.
A rovat további hírei: Napraszóló
Lóháton, vaksötétben
2018. október 14. (vasárnap)Úgy hívták, Meglepetés Jani. Na jó, persze, hogy nem ez volt a rendes neve, a kiskölykök titulálták így, miután megvitatták, hogy szerintük a Jack a John becézett alakja. És az eredeti név így hangzott: Surprise Jack.
A lóban ló van
2018. október 07. (vasárnap)Patkányok, sorakozó! Jön a Messiás.
Nem felejtem ezt a két mondatot, hogy is felejthetném, hisz egészen kivételes, hogy valaki sorakozót rendel a patkányoknak, s magát Messiásnak nevezi. Pedig a felkentség szikráját se lehetett felfedezni benne, vagyis Pityuban, aki mindig ezt kiáltotta, amikor szénért indult a pincébe.
Gyógyszertár, betegek kórusa
2018. szeptember 30. (vasárnap)No lám, nem vagyok egyedül, de mennyire nem, a gyógyszertár tele van lázas tekintetű, szipákoló, köhécselő emberekkel. Ha a várakozók közül valaki még nem kapta el ezt a mostanában aratni kezdett kórt, soha jobb alkalom, ennyi beteg között ő is könnyen beleesik.
Szántani, hegynek fölfele
2018. szeptember 23. (vasárnap)Hófehér fal, nagy, tiszta felületek, kevés fölaggatott dísz. Feszület – hát persze, egy szerzetes szobájában vagyunk –, aztán két szakrális jelkép, egy festmény, Madonna a kisdeddel. És még valami: fekete-fehér fotó, dombhajlatot látni, a domb élén szántó parasztember. Hegynek fölfelé szánt. Jelkép ez, tán hivatásának jelképe is? – kérdezem a pátert.
Egy korszak mintaembere
2018. szeptember 16. (vasárnap)Könyvet lapozok. Önvallomás. Életútkrónika. Egy emlék a gyermekkorból: „Apám szabósegéd volt a Neumann cégnél, édesanyám varrónő. Szoba-konyhás lakásban laktunk a Józsefváros szívében, a Mária Terézia téren. Első emlékképeimen anyámat látom. Hallom a varrógép finom zúgását, amelynek a hangjára reggel felébredtünk, este pedig álomba duruzsolt bennünket. A poros térre is emlékszem, ott még az akácfák is fulladoztak a porban. Magas templomtornyot is látok, aminek hegye az égig ért.”
Olvasás, életre-halálra
2018. szeptember 08. (szombat)Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.
Emberi erőforrás
2018. szeptember 01. (szombat)Vándoriskola. Vajon mond-e még valakinek ez a szó bármi is? Tán azoknak, akik Földvárypusztán tanultak ilyenben. De ők, ha még meg is vannak, nyolcvan év fölött lehetnek. Mert hetvenkét éve, 1946-ban nyílott meg a vándoriskola. Kényszerből.