Hosszú és rögös utat tett meg Pecsét István, ám egyszer sem adta fel, végül legyőzte a gyilkos kórt, és a rákbetegségből meggyógyulva tért haza vasárnap este Kínából, Guangzhu-ból. Mi sem lehetne ennél szebb karácsonyi ajándék Istán családjának, mit hogy fél év távollét után szentestére hazatért a fiúk. A több éve tartó küzdelme pedig reményt és örömöt ad mindazoknak, akik támogatták, segítették őt a gyógyulása során.
István gépe december 23-án este 21:45-kor szállt le a Liszt Ferenc repülőtéren. A polgármesteri hivatal szolgálati autója ment el érte, és hozta haza édesanyjával, Icával együtt. István, a több mint 13 órás kimerítő repülőút után természetesen fáradt volt, de hazafelé szívesen mesélt lapunknak a gyógyulásáról.
- Október 23-án mondták ki az orvosok, hogy tünetmentes vagyok, nincsen rák a szervezetemben. Ebben a stádiumban még nagy az esélye a betegség kiújulásnak, ezért ezt követően az volt a cél és a feladat, hogy megakadályozzák ezt, így folytatták azt a gyógykezelést, amit nyáron is kaptam. Az orvosok azt is elmondták, hogy a májtranszplantáció miatt gyakorlatilag nincsen immunrendszerem, tehát a szervezetem nem tud hatékonyan védekezni a rák ellen, ezért négy infúziót kaptam még. Most ezzel stabilizálták az állapotomat.
Hogy érzed magad?
- Jól vagyok. Úgy érzem, hogy visszajött az erőm, már nem fáradok annyira, egyre jobban bírom a terhelést is.
Nyilván szükség lesz kontrollvizsgálatokra. Ezt itthon is el tudják végezni? Mikor lesz a következő vizsgálat?
- A két ünnep között megyek majd egy doktorhoz, aztán januárban Pestre, a Tömő utcai onkológiára, ahhoz az orvoshoz, akivel már korábban is konzultáltam, vele fogom a kontrollvizsgálatokat végezni.
Mire kell figyelned a továbbiakban? Mit tanácsoltak az orvosok?
- Egy évig még sok mindent be kell tartani, főleg a cukormentes diétát. Nem ehetek húst sem és kerülnöm kell az erős fűszerezésű ételeket is. Azt mondták, a zöldség és a gyümölcs a legjobb,a zöldség különösen hasznos ilyenkor, mert az a legjobb természetes rákölő.
Ezúttal nem a kórházban, hanem albérletben laktál kint, így az étkezésről magadnak kellett gondoskodni.
- A nyáron kiújult a Chron-betegségem, úgyhogy az első pár hét nagyon nehéz és rossz volt, ráadásul kaptam a gyógykezeléseket is. Nagyon fáradt voltam, lefogytam, 59 kiló voltam csak. Aztán augusztusra megállították a gyulladást, akkor már nem ment a hasam sem, és akkor össze tudtam szedni magam. Onnnantól kezdve főztem magamra.
Mit főztél?
- Végig csak egyfajta ételt főztem, zöldséges krumplit. Lábasban egyben puhára főztem a brokkolit, a sárgarépát és a cukkinit, közben külön megfőztem a krumplit. A serpenyőben lepirítottam a hagymát, az uborkát, a fokhagymát, a paradicsomot, a paprikát és a spenótot, aztán összekevertem az egészet. Ezt ettem a legtöbbször, de volt, hogy zabot és lencsét is főztem magamnak.
Mivel töltötted a szabadidődet?
- Leginkább a gyógykezelést intéztük, a vér-donáció miatt sokszor kellett bejárnom a kórházba. Amikor kimentem Kínába, az első pár hét nagyon nehéz volt, akkor nem is nagyon tudtam mit csinálni. Megismertem néhány ott élő magyart, és amikor jobban lettem, akkor velük találkoztam, elmentünk egy-két helyre sétálni, így jobban teltek a napok. A hazautazás előtt Guangzhu-ban volt egy búcsú buli az ottani magyarokkal, hatan-heten voltunk, akik segítették a gyógykezelésem. Sajnos ezen a bulin nem tudott ott lenni Józsi, a lelkipásztor, akihez minden vasárnap istentiszteletre jártam.
Gyógyultan tértél haza, éppen karácsonykor…
- Az orvosokkal sokat számolgattuk, hogy mikor tudok hazajönni. Szűkös volt ez az utolsó négy terápia. Igazából, ha mindent a protokoll szerint csináltuk volna, akkor csak a jövő héten jöhettem volna haza. Szerencsére a harmadik kezelésénél egy kicsit tudtunk csalni az idővel. Egy infúziós kezelés után két hét, mire megcsinálják a vizsgálatot laboratóriumi körülmények között. Úgy trükköztünk, hogy a harmadik kezelésnél előbb adtuk le a vért, így ők korábban tudtak kezdeni. Az utolsót pedig december 22-én fejezték be. Így sikerült megoldani, hogy karácsonyra itthon legyek.
Biztos voltak nehéz pillanatok. Mi az, ami motivált, ami erőt adott neked a küzdelemben?
- Az adott erőt, amit a zászlómra tűztem már a kezdetekkor, hogy meggyógyuljak, hogy visszajöhessek a családomhoz. Csak ez lebegett előttem! Egy jövőképet vizionáltam, egy olyat, amiben teljes életet élhetek, újra dolgozhatok a szakmámban. Ez tartotta bennem az erőt, ezért küzdöttem.
