Öreg fiú, December

2017. december 26. (kedd) 8:55 - Várkonyi Balázs

Sajnáljuk, amikor elmegy. Pedig érkezésekor indulat fogadja, hiszen megjön nagy széllel, faggyal, olykor meg hatalmas hóval… kinek hiányzott? Van valami tragikus a létében; mert elhozza karácsonyt, a meghitt ünnepet, de a hétköznapokon a hajnali köd meg a metsző hideg beszél a rossz természetéről.

Íróink némelyike sem kíméli. Krúdy például szinte megvetően leöregemberezi – lásd a fergeteges kis abszurdot, a December, öregember című novellát.

Még a bolondját is járatja az író szegény Decemberrel, amikor efféle képtelen jelenésekhez hívja tanúként, olvassuk csak: „… midőn Londri kisasszony reggeli fürdését végezte a behavazott kertben, az egyik gyümölcsfáról egy ősz hajú, mezítelen ember ugrott le, és üldözőbe vette a tanítónőt. Vad hajsza kerekedett a gyermekjátékdoboz nagyságú udvarban. A habfehér leány eleinte lepkekönnyedséggel, mint a cinke ugrik egyik ágról a másikra, repült a pergamentszínű öreg elől. Láthatólag tetszett neki a játék, egyik fától a másikhoz osont, és tán kacagott is, amikor az öreg elbotlott a hókupacban, s bukfencet vetett, mint a nyúl, mikor meglövik.”

De ez még mind nem elég! Krúdy Gyula bácsi a történet végén a szánandó hónapnévadót még cinikus vénségként is ábrázolja, tessék: „Olyan hideg nap volt akkor, hogy a verebek megfagytak a fákon. Az iskolaszolga elfűrészelte egyik ujját. A varjak már délben a torony körül helyezkedtek el. … A fagyos porral behintett szakállú December halkan nevetgélt az erdők, hegyek és bástyák felé boruló csendben, mint egy vörösborarcú öregember….”

Még szerencse, hogy vigasztalódhatunk Tamási Áronnal: ő barátsággal szól az esztendő – a halhatatlan öreg – tizenkét fia közül a legidősebbről. Öreg fiú, December – így nevezi a tizenkettediket, és leírja, hogyan fogadta novellája gyermek hőse az érkező hónapot: „Leültettem közel a kályhához, s ami jó falat és üdítőital volt a házamnál, azt mind odahordtam neki. Jónéven is vette ezt a figyelmet, mert a vonásai hamarosan és láthatólag enyhülni kezdtek, s a szemében a fény is nemsokára rokon lett a csillagok fényével.” A Gyermek aztán hallgatja. Az Öreg fiú pedig beszél.

„… mindenkinek kiosztom a hideg igazságait, és különösen megdidergetem azt, aki békétlen dologban járja az utakat. A városokban felvirágoztatom a színházakat, s a falvakban is az éneket és a táncot, adván azonban elegendő pihenést is a föld munkásainak. A fákat fehérbe gyöngyözöm, a madaraknak búvóhelyeket ajánlok, a medve álmait mézzel békenem, és a nyári bűnök miatt éheztetem a farkasokat. Néha ropogósra készítem a havat, s máskor megpuhítom, hogy ne unja magát. S amit legjobban szeretek, mesét mondok az embereknek, de azok között is legfőképpen a gyermekeknek és a szegényeknek.”

Igen, ez a mesék ideje. S a mesék közt legvalóságosabb, a betlehemi még hátravan, amelyről az Öreg fiú mondja: „November meggyászolja a bajba jutott világot, melyet én már csak mesével tudok hitben megtartani, de én megtartom őt a hitben, egészen addig a napig, amíg eljön a Messiás a földre.”

A rovat további hírei: Napraszóló

Télkóstoló – és emlékezés

Télkóstoló – és emlékezés

2018. január 14. (vasárnap)

Fekete karácsonyunk után három héttel megjött a hó. Nem „alkotott” maradandót… de mégis, a januári tavaszból télbe fordultunk, s a hidegből utánpótlást is ígérnek a meteorológusok.

A jövő múltja

A jövő múltja

2018. január 14. (vasárnap)

Dolgozz, macska, mert megverődöl! Fiamat fenyegettem így, látván, hogy minden sürgetőbb neki, mintsem hogy a vizsgájára készüljön. Csak kajlán vigyorgott. Persze kiskorában is ritkán „verődött”, most meg, egyetemistaként… jól néznénk ki! De hogy miféle macska, akinek dolgoznia kellene, módfelett érdekelte, mintha nem emlékezne rá, pedig sokszor elolvastatta esti meseként.

Kiátkozott szilveszterezők

Kiátkozott szilveszterezők

2017. december 31. (vasárnap)

Van egy nap az évben, amikor a csöndre, nyugalomra vágyó ember sem várja el, hogy szomszédai hang nélkül töltsék az éjszakát. Nem úgy Ligday plébános úr! Szerinte az évbúcsúztató igenis eltelhet némaságban.

Tamások egymás sarkában

Tamások egymás sarkában

2017. december 29. (péntek)

Jó egy hete, december 21-én, a téli napfordulat idején már ünnepeltek a Tamások, s ma újabb alkalom nyílik arra, hogy névnapjukon koccintsanak.

Jánosok napja, borivók ünnepe

Jánosok napja, borivók ünnepe

2017. december 27. (szerda)

Az első keresztény vértanú, István emlékünnepe után egy nappal már a Jánosokra emelhetjük poharunkat. És ez azért is különösképp illő, mert a név ókori viselőjének boros kehely a jelképe.

A bejglimérgezés ideje

A bejglimérgezés ideje

2017. december 25. (hétfő)

Ősi karácsonyi csemegénk: a bejgli. Vagyis nem! Pontosítok: nem egészen. Persze az „ősi” fogalom értelmezése elég tág lehet, de mégis: sok évszázadig csak a mákos guba, meg a kelt tésztából készült kalács a volt a valóban tradicionális karácsonyi édesség a magyar asztalon.

Különös pentelei decemberek

Különös pentelei decemberek

2017. december 23. (szombat)

Ünnephozó hónapunk a mezőváros életében sokszor szomorú ajándékkal érkezett. Itt van mindjárt az 1945-ös év: a háború veszteségeit még felmérni sem tudó gazdatársadalom képtelen volt felvenni a korábbi munkaritmust.