Ünnepre békült ország

Várkonyi Balázs - 2017. december 17. 9:03

Várom a közelgő ünnepet. A nyugalmát. A csöndet. Az egymásnak tiszteletet adó figyelmet. Naiv ember álma lenne? Vagy a közélet zaja uralja majd a legmeghittebb napokat is? Remélem, nem. Tán sutba tudjuk dobni a harci jelvényeket, elnémulnak az ünnepet tisztelni nem tudó önérvényesítők. A többség méltóságában bízom.

Ráhangolásként itt egy koncert példája. A minap „lecsapott” a Misztrál. Az újvárosi koncertközönség előtt jól ismert frontemberük, Mika, Heinczinger Miklós lemezbemutatója zajlott. Torokszorító este: hangos és felkavaró, szenvedéllyel teli, nyugtalanító. És – igazi ellenmondás – megnyugtató is. Mert a feszültségteremtés Mikáék állandó hatáseszköze, a mondandójuk viszont békét hozó.

Ez a Misztrál nem a Rhône völgyét gyakorta végigszántó északi vihar, nem is olyan, mint a Kárpátokat uraló bukószél, a Nemere. A névrokonához csak abban hasonlít, hogy rendkívül erős, a Nemeréhez meg annyiban, hogy ugyancsak a Kárpátok karolta földhöz van köze. Határon innen és túl élőkről beszél – a közös nyelven, az ősi népzene modernitásba oltott változatával. És merészséggel; így fordulhat elő, hogy például Mike Oldfield dallamát moldvai népzenébe, egy „kecskésdalba” építik.

De vissza a mostani koncertre! Hömpölyög, olykor dübörög a zene. Széktámla feszül a hátadnak, idegeid is kipányvázva, rád telepszik Mika erőteljes, zengő hangja: mint a sámán éneke. A csönd hoz vissza a jelenbe, épp vége egy dalnak, a közönség hagyja elszállni az utolsó hangokat, kivár. Az énekes szeme bezárul, ölében a hároméves kisfia, Nimród, az ő szeme is csukva… az ifjú Zaicz Domokos misztikus fotóján magát a csöndet látod.

A némaságot aztán dörgő taps szaggatja darabokra. Folytatódik. Együtt a hajdani lázadó rocker és a virtigli népzenész; egy sor ismert művész Takáts Esztertől Soós Rékáig, Tolcsvay Bélától Ferenczi Györgyig, Vedres Csabától Kis Gergely Mártonig. Meg a teljes Misztrál-csapat, és az új nemzedék, a gyermekénekesek. Históriás ének hullámzik, szilaj népdal attakja jön, mai költő üzeni, hogy van miért itt lenni, akusztikus gitár felesel vonóssal, basszusfurulyát indián furulya vált, klarinét szava simul a koboz pengéséhez, három énekhang kapaszkodik egymásba, földöntúli hangzásban ötvöződik.

Észre se vetted, szépen, módszeresen körülkerített a Mika-hatás. Szeretetet hirdet. És kezded hinni: az ünnepre megbékül majd az ország.