A rejtélyes EVTK
Utazó személyzet feljelentkezései helye – olvasom a vidéki pályaudvar szolgálati helyiségének ajtaján. A MÁV fura szóhasználatán gyakori utazóként már megedződtem – lásd: a második vágányról szerelvény „jár” ki stb. –, de ez a „feljelentkezés” még engem is meglepett. A mondat kiagyalója a fölösleges igekötők nagy barátja lehet, az állomásfőnök dettó, vagy észre se vette, netán a szolgálati szabályzatban ez vagyon írva.
Nemrég egy jópofa kalauznő különös betűszóval ismertetett meg, így hangzik: EVTK. Magyarázatot nem fűzött hozzá, tán úgy vélte, tudom azt magamtól is, de nem, csak tippelek, ám mielőtt eljutok odáig, lássuk az előzményeket.
Szülővárosomból indulok, távol az úti cél, és előtte még fel kell érnem Pestre. Zötyög a vonat, késésben vagyunk, de a sebesség mérsékelt. A masiniszta nyilván ráér. Én nem, ahogy sokan mások, akik emiatt lekéshetik a csatlakozást. Lekéstem. Pedig csak hat percen múlott. Mit tegyünk, ez nem japán tempó – keresem a fölmentést, de hiába, ha a japánok percre (mit percre, szinte másodpercre) tudják indítani a vonatokat, és késés csak katasztrófa okán lehetséges, legalább meg kéne próbálnunk, hogy egy félórás menetnél ne csússzon hat percet az érkezés. Mert ez a harminc perc egyötöde!
Szóval ballag a vonat, a szomszédos vágányon beéri egy másik, az a veresegyházi, a miénk meg a szobi zónázó (Váctól nem egész félóra az út), most épp az ellenfél lódul meg kicsit, elhúz, de nem sokáig tartja a győztes pozíciót, beérjük, elhagyjuk, siker! Dehogy az... mert hamarosan megint „ő” előz, kecses vagonok, az újabb fajtából valók szaladnak el mellettünk, a mi kopottas kocsink csak irigykedhet. A Nyugatiig tart a párharc, nagyjából azonos a befutó, döntetlen.
De, mint mondtam, az én Intercitym már messze jár, majdnem egy órát ellébecolok a pályaudvaron, csak a büfésnek jó ez, kávé, ásványvíz, ezzel is telik az idő. Végre betolnak egy szerelvényt, az visz majd a végcélig, a takarítók még ügyködnek, az utasok már türelmetlenül keresik a helyüket, leülnek, várnak. Eljön az idő. A szerelvény mozdulatlan. Tíz perc, tizenöt, még mindig semmi. Leszállás, tapintatos érdeklődés, a kalauznő kedves, de csak a karját tárja szét, és mondja: nincs kész az EVTK. Okos képet próbálok vágni, de annál rosszabb.
Nemsokára a kalauz is fölszáll, papírokat terít maga elé, adminisztrál. Tán csak nem a titokzatos EVTK készül? Nyertem. De hogy mi is az, nem tudom meg, csak az biztos, hogy e nélkül nincs startengedély. Közben a hangosbemondó tudatja, hogy járatunk tizenöt perces késéssel indul. De a géphang is késésben van, mert ekkor már huszonegynél tartunk! Aztán végre elkészül a rejtélyes EVTK. Indulás. Érkezés félórás csúszással. Az első tennivalóm emiatt már okafogyott.
Hogy ne maradjunk happy end nélkül: a tegnapi utam kedélyesen telt, a megtermett kalauz precízen konferálta a köztes állomásokat és minden tudnivalót, s úgy kívánt derűs napot, mint egy színész, harsányan, de nem tolakodóan, jó humorral, derűsen. Eredeti figura – mondták az utasok. És a vonat most csak két percet késett. Ezt is tán csak megszokásból, nehogy javítsanak a negatív statisztikán.
De marad a kérdés: mi a fene az az EVTK?
A rovat további hírei: Kultúra
DSTV: mesés karakterek
2025. aug. 07.
Az emberi fantázia határtalanságáról készített terjedelmes összeállítást a DSTV. A csodák birodalmában avatott szakember, Törökné Antal Mária gyermekkönyvtáros volt a kalauz – Marcsi néni arról is szót ejtett, milyen karakterek és milyen szereppel jelennek meg a mesékben. Hangkép.
Szélfestmények Dunaújvárosból – Velencéig
2025. aug. 06.
Különösebb csinnadratta nélkül, de annál fontosabb műtárgyakra hívja föl az intézmény mellett sétálók figyelmét a Kortárs Művészeti Intézet "kirakatkiállítása": Koronczi Endre két képét láthatják – az alkotások mintegy előhírnökei a Velencei Biennálé seregszemléjén szereplő műegyüttesnek.
Mesevarázs a Bartók színjátszótáborában
2025. aug. 05.
Feszített tempó és nagy-nagy lelkesedés, kreatív energiák és sok-sok ötlet – ugyan csak egy turnusban rendezték, de annál nagyobb sikert aratott a résztvevők körében a Bartók Kamaraszínház nyári színjátszótábora. És a végén, naná, a vastapsot érdemlő bemutató sem maradt el!
DSTV: papírszínház a gyerekkönyvtárban
2025. aug. 04.
Színes kínálattal, többek között papírszínházi bemutatóval csalogatott a József Attila Könyvár, derül ki a DSTV összegzéséből. A gyerekkönyvtárban hangos kacajok és kíváncsi szemek követték a diavetítéssel egybekötött produkciót. Hangkép.
Hirosima élő öröksége – ősbemutató az élet diadalának néma, makacs, büszke tanúiról
2025. aug. 02.
Különleges koncert, különleges szerzemény: a városunkból elszármazott kortárs zeneszerző, Nagy Ákos Hibaku Jumoku – The Trees of Hiroshima (Hirosima fái) című darabját a tokiói Liszt Intézetben mutatják be augusztus derekán, az atomtámadás 80. évfordulójának emléke előtt tisztelgő hangversenyen.
DSTV: sikeres volt a táborok sora
2025. aug. 02.
Öt héten át szervezett tematikus táborokat a vakációzó diákoknak az MMK csapata, derül ki a DSTV összegzéséből. A számvetés során kiderül, a táborlakók körében vonzó volt a kínálat, amely az intézmény árnyas ligetében várta őket. Hangkép.
Irány Intercisa! – interaktív időutazással
2025. júl. 31.
A Múzeumok éjszakája országos programja keretében debütált, a sikeres start után a közelmúltban újra megrendezték a római kőtárban az időutazásnak is beillő római kori interaktív játékot. Ezúttal természetesen Intercisa, és vele Pannónia provincia római kori világa volt a célállomás.