Szülész, fogász, gyermekorvos volt, ha kellett hajnaltól éjszakáig

Szenvedélyesen szerette családját, barátait, kollégáit, betegeit, a penteleieket, és hivatását az orvoslást, valamint a színházat, zenét, humort, szóval az életet. Így jellemezte édesanyját Varjas Péter pénteken délután, mikor az óvárosi rendelő épületénél átadták emléktábláját.

Dr. Radnai Éva polgári család gyermekeként született Szarvason 1931-ben. A gondtalan gyermekéveknek a világháború és a vészkorszak szörnyűségei vetettek véget, amelyben édesapját és számos családtagját veszítette el. Tehetsége, szorgalma, kitartása, a gyógyításba vetett megingathatatlan hite segítette abban, hogy nélkülözések közepette is 1955-ben dicsérettel diplomázzon a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. Még abban az évben kismamaként kezdte munkáját a sztálinvárosi kórház gyermekosztályán.

Másfél év múlva Pentele és a környező falvak körzeti orvosa lett. Ezt a munkát több, mint fél évszázadon át végezte. Ezekre az időkre mindig büszkén emlékezett, pedig biciklivel, majd robogóval bukdácsolt a sáros földutakon, távoli tanyákon. Ma már elképzelhetetlen, hogy éjszaka bármikor becsengethettek az ügyeletes orvoshoz, ha baj volt. De akkoriban ez gyakran előfordult, sőt, néha hintón, vagy lovas szánon vitték a beteghez.

Szülész, fogász, gyermekorvos volt, ha kellett hajnaltól éjszakáig, és elképesztő munkabírással a Ruhagyár üzemorvosi munkáját is elvállalta. Több miniszteri elismerést és Vöröskeresztes kitüntetést is kapott, de mindig a betegek szeretetét és megbecsülését tartotta legnagyobbra. Munkásságát többek közt Pro Pentele és Pro Urbe kitüntetésekkel ismerte el szűkebb környezete.

Ötvenöt éven át, egészen nyolcvan éves koráig praktizált háziorvosként, végül nyolcvanöt évesen hunyt el, 2016-ban. Kiemelkedő és áldozatos munkásságáért Pentele városrész civil közössége, a Pentele Hagyományőrző Egyesület állított emléktáblát, melyet Tóth László készített.