Télkóstoló – és emlékezés

2018. január 14. (vasárnap) 15:24 - Várkonyi Balázs

Fekete karácsonyunk után három héttel megjött a hó. Nem „alkotott” maradandót… de mégis, a januári tavaszból télbe fordultunk, s a hidegből utánpótlást is ígérnek a meteorológusok.

Messze vagyunk persze az egy évvel ezelőttitől, amikor igazi nagy fagyok nehezítették az életet. A Pest megyei Tésán például tavaly január 8-án hajnalban háromnegyed évszázados hidegrekord dőlt meg: mínusz 28,1 fokot mértek! Ilyen farkasordító hideggel a közeljövőben nem kell számolnunk, de az éjszakai mínuszok mellett olykor napközben is elér majd minket a fagy.

Az elmúlt pénteken sokfelé egy hetvenöt évvel ezelőtti rettenetes napra elékeztek: arra, amikor a Don mentén, az urivi hídfőnél megindult áttörésben megpecsételődött a 2. Magyar Hadsereg sorsa. Katonák tízezrei vesztek oda, s akik csodával határos módon megúszták a szovjet csapást, őket a fagy tizedelte, vagy később a munkatáborokban haltak meg. Kevesen térhettek haza. Százhuszonnyolcezer ember sorsával nem számolt el a történelem.

Emléktűz (Fotó: Bácskai Gergely)

Huszonöt évvel ezelőtt a Roszkino falunál elesett ismeretlen magyar katona földi maradványait hazahozták, s Pákozd mellett, a Mészeg-hegyen temették el. A neki és sorstársainak állított emlékhelyen, a Doni Kápolnánál azóta is minden esztendőben koszorúzást tartanak és emléktüzet gyújtanak az urivi áttörés gyászos évfordulóján. Így volt ez most péntek este is. A Honvédség, a Doni Bajtársi Szövetség, a fehérvári és a pákozdi önkormányzat vezetői és a polgárok jelenlétében a történelmi egyházak képviselői, köztük Spányi Antal megyéspüspök mondott fohászt az áldozatokért, majd Székesfehérvár országgyűlési képviselője, Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes mondott emlékbeszédet, kiemelve: „Tanulságul szolgálhatott volna Európa népei számára az első világháború vérvesztesége, ha igazságtalan békerendszere nem készíti elő a folytatást. … A Don hőseire emlékezünk. Mert a méltatlan körülmények ellenére is hősök ők, parancsot teljesítő, hazájukat szolgáló katonák. A nemzet egészének múlhatatlan feladata méltónak lenni a doni hősökhöz; kötelessége megőrizni és megvalósítani a nemzeti önrendelkezés alapelvét, eszményét és gyakorlatát.”

A megemlékezés legidősebb résztvevője a Székesfehérvári Magyar Királyi Szent István Honvéd Gyalogezred hajdani katonája volt – egyike a doni poklot megjárt szerencsés túlélőknek: a 95 éves vitéz Smohay Ferenc.

A rovat további hírei: Napraszóló

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra. 

Hogyan kell embert lopni?

Hogyan kell embert lopni?

2018. november 25. (vasárnap)

Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.