Ezüstpénzért soha!

2018. február 18. (vasárnap) 12:17 - Várkonyi Balázs

A címbe foglalt két szó ilyentájt, húsvéthoz közeledve, Pentelei Molnár Jánosról szólva különös felhangot kap. Mert túlmutat a konkrét tartalmán. Mert egy alkotói filozófiára utal. Egy jeles festő tisztességére.

Egyik legizgalmasabb festménye a Harminc ezüst pénz címet viseli – és az árulás természetrajzához szolgál fontos adalékkal: a pénzsóvárság képi felmutatásával. Nem véletlen, hogy a rangos folyóirat, a Művészet számára adott interjúban határozottan mondta: nem pénzért festette! „Ez se készült megrendelésre. Festem, mert szeretem, festem, mert enyém. Engem ezek a bibliai témák megfognak, magukhoz kötnek, s legbelsőbb érzéseimben foglalkoztatnak. Ilyenkor, higgye el, a gyermekkoromat élem. Ez teljesen elvág a külvilágtól, visszaad gyerekkoromnak, amikor minden szép, tiszta és zavartalan volt.”

Dunapentele hírneves szülöttének száznegyven esztendős jubileumát éljük. A nemesi család sarja 1878-ban látta meg a napvilágot. A kor nem kedvezett az új jövevényeknek: válságidők voltak, János születése évében pénztelenség híján még a mezőváros önsegélyező egylete is kénytelen volt beszüntetni működését. Pentele lakói szegénységben éltek. Hát még a nyolcgyerekes Molnár-család!

Az ifjú Jánoska nem lett az iskola éltanulója, sőt! Bukott, nem is egyszer – pedig megvolt a magához való esze. Csak épp a tanulás helyett mindig a rajztábla fölött görnyedt. Két hitoktatója, Komjáthy és Büttel atya is meglátta benne a tehetséget, igyekeztek a művészet felé terelni. Ez egy kis kitérővel sikerült.  Apja is hajóskapitányként kereste kenyerét, így ő is a biztos megélhetést ígérő tengerészeti akadémiára ment. De rájött, nem az ő útja. Újabb kitérő – az építő felső ipariskola – után jött a festő tanoda. És innét már az ősi szenvedélyének élt.

Megjárta Európa nagyvárosait. Tanítómestere, Hollósy Simon Münchenben azzal bíztatta: négy év alatt tán valamit farag belőle. Aztán hónapok múlva elengedte tanítványa kezét, de nem, mert kevesellte a tudását. Ellenkezőleg! Úgy látta, már mindent tud. És Pentelei Molnár János végleg beérkezett. Egykori kritikusa írja: „Fiatal művészek közt ily gyors egymásutánja a sikereknek nem megszokott, s kétségtelen, hogy ennek okait kvalitásokban kell keresni.”

Európában is ünnepelt festő lett, de sosem kereste a fényt, a csillogást. Nem adta el magát csábító tallérokért, különösképp nem harminc ezüstpénzért. A festőiskolák divatjait kerülve alkotta meg remekműveit, elsőként a legfeltűnőbbet, a Piétát. Környezete szerint ettől fogva „az akadémiákban, nyilvános jellegű iskolákban nincs tovább keresnivalója.” Vagyis már mindent tud, ami a művészi átéléshez szükséges. A korabeli krónikás úgy látta, hogy a siker meglepte, de meg nem szédítette. „Fokozta energiáját, s még komolyabbnak rajzolt eléje feladatokat. Egy sikerrel a vállán ment ki a Műcsarnok termeiből Pentelei Molnár János, de nem úgy, hogy később aztán megfogyva, szegényebben térjen vissza.”

Maradt, akinek született: nemes eszményeknek hódoló, etikus ember. És nagy festő.

A rovat további hírei: Napraszóló

Egy ember szíve a szelencében

Egy ember szíve a szelencében

2018. június 17. (vasárnap)

1735-ben járunk. Április hó utóján postakocsi igyekszik francia földön a kisváros, Grosbois felé. Megérkezik, a kamalduli szerzetesek kolostoránál megáll. Követek szállnak ki a kocsiból, egyikük kezében faládikó. A házfőnök elébük jön. Beinvitálja őket.

Cinkoffer-klón a misén

Cinkoffer-klón a misén

2018. június 10. (vasárnap)

Állok a templom végiben, ott, ahol mindig is, soha nem ülök le, érdekes, rendre vannak itt, a hátsó traktusban is társaim, akik szintúgy nem leüldögélősek, de most ha akarnának se sikerülne. Szó szerint tömve az istenháza. Ezer gyerek bent, meg a szülők, tanárok. 

Az özörényi ember bánata

Az özörényi ember bánata

2018. június 04. (hétfő)

Alvajárók: így hívták azt a lapályt, amely a hajdani Gömör vármegyében, a Rima-völgy határán terül el. Réges-rég, a XIII. században Tivald gömöri várkatona birtoka volt, s ott templom is állt. Az istenháza aztán földre térdepelt, elpusztult, már az emléke is porladóban.

Csodákról, gyermeknapon

Csodákról, gyermeknapon

2018. május 27. (vasárnap)

Ki nem állhatta a közhelyes idézeteket, kerülte a naiv intelmeket, de mindig belebotlott azokba a neten. Ilyenkor sietve lapozott. Azért volt, hogy megadta magát.

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

2018. május 21. (hétfő)

Na, hogy? Kezdjük a legrosszabbal: sehogy. Ma már, legalábbis. Pedig a daliás időkben mennyire másképp volt! Az ingyen iváshoz csak el kellett nyerni a pünkösdikirály-címet. Ez persze nem volt könnyű.

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

2018. május 21. (hétfő)

1867. március 30-a: az országgyűlés elfogadja a Habsburg-uralkodóházzal kötött úgynevezett kiegyezési törvényt. Ez az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság közötti politikai, jogi és gazdasági kapcsolatokat volt hivatva rendezni. Szentesítéséhez azonban szükség volt I. Ferenc József császár jóváhagyására.

Zúgó szélnek zendülése…

Zúgó szélnek zendülése…

2018. május 21. (hétfő)

Ígéret hava. A régiek szavával ez – május. A hónap, amely leggyakrabban magába foglalja a „vándorünnepet”, pünkösdöt, a megújulás ígéretét. Azt, amikor – a népdal mondja – „Piros pünkösd napján mindenek újulnak”. És rá is fér ez a „mindenekre”. Ránk is. Meg az időjárásra.