Harminc évvel ezelőtt, 1984 februárjában nyitott ki városunk egyik ikonikus vendéglátóegysége, a Legvidámabb Barakk. Akkoriban még ritkaságszámba ment, így kuriózum volt, hogy hamburgert, hotdogot, waffelt falatozhattak itt a betérő vendégek a sült hurka és kolbász mellett.
- A harmincnégy év alatt megváltozott a világ, az emberek szokásai. Sok jó élmény van magunk mögött, és bizony történtek tragédiák is az üzlet életében. Nehéz volt, de mindezek ellenére még mindig talpon vagyunk- meséli Tóthné Sáfrány Éva, a Barakk tulajdonosa, pultosa.
Az üzletet még néhai férje, Tóth László nyitotta. 1983 nyarán utánajárt, beszerezte a szükséges engedélyeket, és a saját tervei alapján felépítették az épületet. Akkoriban még ritkaságszámba ment, így kuriózum volt, hogy hamburgert, hotdogot, waffelt falatozhattak itt a betérő vendégek a sült hurka és kolbász mellett. 1990-ben megváltozott az üzlet profilja, italboltra kértek engedélyt, azóta pedig a Legvidámabb Barakk egy ikonikus vendéglátó-egységgé vált: a vendégek által hozott relikviák és a berendezések igazi, retro kocsmai miliőt teremtenek, a falon lévő fényképek pedig az üzlet történetének egy-egy emlékezetes eseményeiről mesélnek.
Egy hosszú lépést légy oly kedves, meg egy szilvát! – szólt az egyik vendég beszélgetésünk alatt, Éva pedig kimér, tölt, és közben mesél.
- 2000-ben kapcsolódtam be ebbe az üzletbe. Ekkor a legkisebb gyermekünk is iskoláskorú lett, innentől kezdve én viszem a boltot. Most már felnőttek a gyerekek, mindig mondják a jó ötleteiket az üzlet újításához, amiket Pesten összeszednek. Néha meg is kapom tőlük, hogy leragadtam a múltban, ám itt nem nagyon lehet ezeket hasznosítani, itt más a törzsközönség. Például felesleges a kapucsínóhoz különféle kis ernyőket, díszeket adni, nem ücsörögnek egy órát mellette. Az ide betérő vendégek megisszák a sörüket, beszélgetnek egy kicsit, aztán elmennek- magyarázza Éva, közben rámutat a pult mellett kifüggesztett meghívóra. Farsangi bulit szerveznek, erre lehet nevezni, füstölt csülkös bableves és fánk lesz a menü. No és persze jókedv, móka, kacagás.
- Rendszeresen szervezünk közös programokat, igénylik ezt a vendégek, így kicsit kikapcsolódhatnak a hétköznapok forgatagából, szórakozhatnak. Vannak például horgászos bulijaink is. Huszonöten-harmincan összegyűlünk, elmegyünk egy közeli egy halas tóhoz, és ott pecázunk, főzünk. Az a halastó mondjuk már megszűnt, úgyhogy most keressük az újabb helyszíneket.
Egy pultos ismer mindenkit és tud mindenről?- kérdezem Évától, aki kedvesen elmosolyodik.
- Sokszor volt olyan, hogy beszélgettünk valakiről a barátnőmmel, de névről nem tudtuk, hogy ki az. Ilyenkor az van, hogy megmondtuk mit iszik, és egyből tudtuk, hogy kiről van szó. De persze, a törzsvendégeket névről tudjuk, ismerjük a családjukat, a cipőméretüket, hogy melyik orvoshoz járnak, mekkora a cukruk. Azt szokták mondani rám, hogy olyan vagyok, mint egy tyúkanyó. Ismerjük a feleségeket is, és senkivel nem vagyunk haragban. Nincs féltékenykedés, hiszti, tudják, hogy itt jó helyen vannak, itt senkivel nincs probléma. Beszélgetünk, olykor vannak viták, de akkor bedobunk egy másik témát. A minap a katonaságról volt szó a tévében, így kiveséztük azt, hogy kinek milyen élményei voltak a katonaságban.
Évával a szakmáról is beszélgettünk, hogy milyen is a jó vendéglátós. Itt ugyanis nemcsak a felszolgálásról, vagy az italmérésről van szó, hanem tudni kell bánni az emberekkel is. Meglepő, de ha nincs festett üveg az Arany Csillagban, akkor talán nem is ezen a pályán indult volna el.
- Amikor nyolcadik osztályosok voltunk, sok helyre elvittek bennünket, hogy nézelődjünk, milyen szakmák vannak. Egyszer elmentünk az Arany Csillagba is. Soha életemben nem voltam akkor még olyan elegáns helyen. A mai napig ott vannak azok a festett üvegű ablakok, amikbe első látásra beleszerettem. Elhatároztam, hogy én ide fogok jönni dolgozni, és minden áldott nap nézni fogom ezeket a csodás üvegeket. Nagyon nehéz volt bekerülni, abban az évben például nem is akartak lányokat felszolgálónak felvenni. Négyszer hívtak be, hogy milyen szakmát választok, de én mind a négyszer határozottan kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nem szeretnék szakács vagy eladó lenni, hanem én bizony a Csillagban akarok dolgozni, hogy nézzem a festett üvegeket. Volt egy kedves idős hölgy, Marika néni, aki azt mondta, tudod mit, gyere dolgozni a Csillagba, és nézd az üvegeket meséli nevetve Éva, aki három évig volt ott tanuló, majd hat évig az étteremben és a nagypresszóban dolgozott.
Éva arról is szólt, hogy ma már sokkal nehezebb a vendéglátásban dolgozni, mint régen. Sokkal több az üzlet, és másak lettek a szórakozási szokások is. Ám az ilyen presszóknak, kocsmáknak mindig is megvan a miliője, na és persze az, hogy jól elbeszélgethetnek az élet nagy dolgairól a vendégek egymással.
- Amikor fiatal voltam, teljesen más volt a fiatal vendégekkel foglalkozni, mint az idősebbekkel. Az elmúlt harmincnégy évben együtt öregedtünk a vendégekkel, és borzasztó, amikor előjön témaként a betegség, mert hajlamos vagyok azt hinni, hogy például nekem is azért sajog a lábam, mert van valami probléma mondja nevetve. Mostanában már fiatalok, 3035 évesek is járnak hozzánk. Bejönnek öten-hatan, beszélgetünk, ki-hol csajozott, vagy mi a helyzet a családjukkal. Feldobják a hangulat, bohóckodunk, a farsangra például be is öltöznek majd jelmezbe- tette hozzá Éva
Most a farsangra készülnek, de természetesen a Barakk évfordulójára is isznak majd egy aperitifet. A nagy születésnapi bulit viszont jövőre tervezik, amikor is fennállásának 35. évfordulóját ünnepelhetik.
