Színe és visszája – Gigantikus vaskohó, lehangoló városkép

2018. február 28. (szerda) 17:44 - Várkonyi Balázs

1954. február 28-a: vasárnap volt, egészen különös vasárnap. Munkával, mi több, egy hatalmas mű első munkaóráival telt. Aznap avatták Újvárosban a Sztálin Vasmű I-es számú nagyolvasztóját, ünnepélyesebb nevén a Petőfi-kohót. Az avatóünnepségen jelen volt Rákosi Mátyás pártfőtitkár és Nagy Imre miniszterelnök. Meg persze a sajtó egésze, hogy lelkendező tudósításokban számoljanak be az eseményről.

Sőt, egyik hajdani kolléga látnokként már aznap, az avatással egy időben, 28-án tudatja a Népszava olvasóival: „Vasat ad a sztálinvárosi nagykohó!” E cím alatt aztán egészen himnikus hangvételű beszámoló következik.Végre elhárult minden akadály. A főmérnök utasítást ad. Pillanatokon belül terjed a hír: engedik a levegőt. Szabó Pál és Tóth József megnyitják a szelepeket. Dobhártyát feszítő zúgás, mintha a pokol minden eleme szabadult volna el. Percenként 1500 köbméter izzó levegő zúdul a kohóba. Az emberek összeölelkeznek s egy-egy építő szemén könny csillan. A zúgás harsog és erősödik, a sztálinvárosi lakások ablakait is megrezegteti, felfigyelnek az emberek. Ez a hang adja hírül országnak, világnak: él és dolgozik a mi nagy alkotásunk, Sztálinváros I. sz. olvasztója.”

Ez az „él és dolgozik” – a pokol minden elemének elszabadulásával és a szemeken csillanó könnyel – maga volt a képtelenség: csupán egy előző üzempróba leírása volt, azt sugallva, mintha az újságolvasó személyesen élné át a vasárnapi avatást, ahol aztán tényleg sistergett-süvöltött minden… A Népszava az eseményről végül valóságos jelentést is közölt március 2-án, s ebből kiderült, hogy az ország nyersvastermelésének egyharmadát immár Újváros adja.

Tanulságos idéznünk a helyi lap, a Sztálin Vasmű Építője híradását is, hisz a korszellem és stílus tökéletes lenyomata. „L. Szász Antal olvasztár felhúzza kohászkesztyűjét. (…) Minden vágya az volt, hogy avatáskor ő vezesse az ünnepi csapolást. Most ott áll az új nagykohó mellett, hosszú acélrudat vesz kezébe, a csapolónyíláshoz megy, hogy utat nyisson az izzófehéren folyó vasnak. Balázs Lajos főolvasztár is segít neki. Szikraeső lövel ki a nyílásból. Pontosan 12 órakor előtör a salak, majd az izzóvasfolyam kígyózva, sisteregve fut a csatornán át: előbb csak vékony érként, majd egyre szélesebb sugárban zúdul le a csarnok mellett a vágányon várakozó üstbe. Az ömlő vas vörös fénye besugározza az új harcra, új hőstettekre induló sztálinvárosi kohászok arcát. Feledhetetlen percek ezek!”

A fővendégek számára a „feledhetetlen perceket” kissé beárnyékolta a későbbi településszemle. A Városmonográfia erről így ír: „A vasműből a városba vitt a vendégek útja, s egy nyomasztó, lehangoló városkép tárult elébük: a barakktáborok, a vakolatlan, félig kész lakóházak, a Sztálin út a kisvasúttal, amely az úgynevezett L épületekhez szállította az építőanyagot, mellette a nagy barakk, melyet bizományi áruháznak rendeztek be.” Mindennek tökéletes összefoglalását adja a Görbe utcát ábrázoló korabeli fotó. 

A rovat további hírei: Mesél a múlt

Dunaújváros mesél: a DISZ-táborok

Dunaújváros mesél: a DISZ-táborok

2020. szeptember 27. (vasárnap)

Nagyszerű tanulmánnyal örvendeztette meg a városépítés hőskora iránt érdeklődőket a DunaújvárosMesélPontHu blog. A Fejér Megyei Szemle hasábjain 1980-ban látott napvilágot Matuss Lászlóné írása A sztálinvárosi DISZ-táborok története címmel. Szemelvények itt – de az egész összegzést jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: "A fiatalok városát építik"

Dunaújváros mesél: "A fiatalok városát építik"

2020. szeptember 13. (vasárnap)

Újabb remek riporttal örvendeztette meg a városépítés hőskora iránt érdeklődőket a DunaújvárosMesélPontHu blog. A fiatalok városát építik címmel a Szabad Ifjúság 1952-es összegzése idézi fel a kezdetek kezdeteit – szokás szerint szemelvényekkel csinálok kedvet, de az egész írást jó szívvel ajánlom!

"Aztaaaa, tényleg! Ott vagyunk!" Helykereső a Földabroszon!

"Aztaaaa, tényleg! Ott vagyunk!" Helykereső a Földabroszon!

2020. augusztus 26. (szerda)

"Megtalálod Pentelét?" – egyszerű, de nagyszerű kérdéssel rántott ki a szerdából nem sokkal dél után M., azóta elvesztem. Régi térképeket böngészek, unhatatlan. És persze meg is lett, naná, mutatom!

Dunaújváros mesél: "Emberek és városuk"

Dunaújváros mesél: "Emberek és városuk"

2020. augusztus 21. (péntek)

Újabb remek riport előbányászásával elevenítette fel a városépítés hőskorát a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog. Az Esti Hírlap hasábjain megjelent összegzés 1960-ban látott napvilágot, a kezdetek kezdetének tíz éves jubileumára íródott. Szemelvények itt – de az egészet jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: A Déli-városban

Dunaújváros mesél: A Déli-városban

2020. augusztus 14. (péntek)

Ismét egy szépségdíjas találattal örvendeztette meg olvasóit a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: Kemény Dezső riportja a (valahai) Déli-városról 1960-ban látott napvilágot a Népszava hasábjain. A szemelvények csak kedvcsinálók – az összegzést jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: "Épül a vasmű kikötője"

Dunaújváros mesél: "Épül a vasmű kikötője"

2020. augusztus 09. (vasárnap)

Újabb szép tematikus találattal kényeztette olvasóit a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: 1951-es riportot közöl az Élet és Tudomány lapjából. A téma a dunaújvárosi kikötő építése – szemelvények következnek itt, de az egész írást jó szívvel ajánlom!

DunaújvárosMesélPontHu: Sztálinváros, Dózsa-filmszínház [sic!]

DunaújvárosMesélPontHu: Sztálinváros, Dózsa-filmszínház [sic!]

2020. július 21. (kedd)

Aktuális telitalálattal ünnepelte "Dózsa" újranyitását a DunaújvárosMesélPontHu blog is – a gazdag várostörténeti gyűjtemény egy "hőskor" riporttal eleveníti fel az intézmény történetének kezdeteit. Szemelvények itt – de ajánlom a teljes állományt!