A dömés rendház világszenzációjának megmentése

2018. március 30. (péntek) 13:47 - Várkonyi Balázs

Milánó hercege, Francesco Sforza 1463-ban elhatározta, hogy templomot építtet a város egyik fontos terén. Az istenháza mellé kolostort is terveztetett azzal a szándékkal, hogy az a domonkos rendi szerzetesek otthona legyen. A templom csak három évtized múltán készült el, de a kolostor hat év múlva már állt.

A dominikánusok – közkeletű magyar nevükön a dömések – hamar belakták házukat, és megkezdték működésüket, amelynek középpontjában az oktatás és az igehirdetés állt. A rend szabályzata szerint a szerzeteseknek nem lehetett sem egyéni, sem közösségi vagyona – így koldulással tartották fenn magukat.

1495-ben a dinasztia új fejedelme, Ludovico Sforza az akkor már évek óta udvari tudósaként foglalkoztatott zsenit, az alkotói fénykorában lévő Leonardo da Vincit megbízta, hogy készítsen freskót a kolostor legnagyobb helyisége, a refektórium, vagyis az étkezőterem falára. A témát is megszabta: az evangéliumi jelenet, az utolsó vacsora legyen az.

Leonardo három éven át dolgozott a hatalmas faliképen. A grandiózus mű az elkészülte után azonnal híressé lett, a szakértők úgy jellemezték, hogy a téma legtökéletesebb megjelenítője. Azóta a Santa Maria delle Grazie templom és kolostor legfőbb ékessége Az utolsó vacsora. De sokkal több is annál: öt évszázad után is úgy tartják számon, mint a nyugati világ művészetének főművét.

Ám elkészülte után eltelt húsz év – és a kivételes mű végveszélybe került: lassú pusztulásnak indult. A szakemberek attól tartottak, hogy a terem nyirkos falán a festmény nem lesz képes sokáig ellenállni az időnek. A baj oka szerintük az volt, hogy Leonardo – eltérve a freskófestészet bevált technikájától – a csirizzel és gipsszel preparált nedves falra erős temperával és olajjal vitte fel képe alakjait. Hogy ez a szokatlan módszer, vagy csupán a nedvesség okozta a bajt, nem tudni biztosan. A XVI. század végére a mű állapota annyira megromlott, hogy menthetetlennek tűnt. A baljós jövendölés ellenére – miközben csak keveset tettek a megmentése érdekében – mégis kibírt három évszázadot. Az 1900-as évek elején aztán végre alapos restaurációba fogtak. Több részletben javították a sérüléseket. Sikerült a képet elszigetelni a nyirkos faltól, és a megfakult színeket is korrigálták.

A második világháború azonban majdnem a teljes pusztulást hozta el: 1943 nyarán, az angol-amerikai légicsapások egyikénél a kolostort is bombatalálat érte. A rendház félig megsemmisült, a refektórium összeomlott, ám szinte csodával határos módon éppen az a fal, amelyen Leonardo műve volt, sértetlenül állva maradt. Az újjáépítés során a freskó javítására is sor került, a korábbi restaurálási hibákat eltüntették. Ekkor bukkantak rá felső réteg alatt megbúvó Leonardo-kézjegyre.

Később többször is végeztek állapotmegóvó munkákat. A legutóbbi 1999-ben fejeződött be, de aztán a veszélyeztetett művet újra kezelésbe vették. A mostani restaurálás a legkorszerűbb módszerekkel zajlik, és egyidejűleg a mikroklímát szabályozó berendezést is újra cserélik. A felújítás 2019-re, Leonardo halálának ötszázadik évfordulójára lesz kész.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

Dunaújváros mesél: a DISZ-táborok

Dunaújváros mesél: a DISZ-táborok

2020. szeptember 27. (vasárnap)

Nagyszerű tanulmánnyal örvendeztette meg a városépítés hőskora iránt érdeklődőket a DunaújvárosMesélPontHu blog. A Fejér Megyei Szemle hasábjain 1980-ban látott napvilágot Matuss Lászlóné írása A sztálinvárosi DISZ-táborok története címmel. Szemelvények itt – de az egész összegzést jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: "A fiatalok városát építik"

Dunaújváros mesél: "A fiatalok városát építik"

2020. szeptember 13. (vasárnap)

Újabb remek riporttal örvendeztette meg a városépítés hőskora iránt érdeklődőket a DunaújvárosMesélPontHu blog. A fiatalok városát építik címmel a Szabad Ifjúság 1952-es összegzése idézi fel a kezdetek kezdeteit – szokás szerint szemelvényekkel csinálok kedvet, de az egész írást jó szívvel ajánlom!

"Aztaaaa, tényleg! Ott vagyunk!" Helykereső a Földabroszon!

"Aztaaaa, tényleg! Ott vagyunk!" Helykereső a Földabroszon!

2020. augusztus 26. (szerda)

"Megtalálod Pentelét?" – egyszerű, de nagyszerű kérdéssel rántott ki a szerdából nem sokkal dél után M., azóta elvesztem. Régi térképeket böngészek, unhatatlan. És persze meg is lett, naná, mutatom!

Dunaújváros mesél: "Emberek és városuk"

Dunaújváros mesél: "Emberek és városuk"

2020. augusztus 21. (péntek)

Újabb remek riport előbányászásával elevenítette fel a városépítés hőskorát a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog. Az Esti Hírlap hasábjain megjelent összegzés 1960-ban látott napvilágot, a kezdetek kezdetének tíz éves jubileumára íródott. Szemelvények itt – de az egészet jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: A Déli-városban

Dunaújváros mesél: A Déli-városban

2020. augusztus 14. (péntek)

Ismét egy szépségdíjas találattal örvendeztette meg olvasóit a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: Kemény Dezső riportja a (valahai) Déli-városról 1960-ban látott napvilágot a Népszava hasábjain. A szemelvények csak kedvcsinálók – az összegzést jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: "Épül a vasmű kikötője"

Dunaújváros mesél: "Épül a vasmű kikötője"

2020. augusztus 09. (vasárnap)

Újabb szép tematikus találattal kényeztette olvasóit a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: 1951-es riportot közöl az Élet és Tudomány lapjából. A téma a dunaújvárosi kikötő építése – szemelvények következnek itt, de az egész írást jó szívvel ajánlom!

DunaújvárosMesélPontHu: Sztálinváros, Dózsa-filmszínház [sic!]

DunaújvárosMesélPontHu: Sztálinváros, Dózsa-filmszínház [sic!]

2020. július 21. (kedd)

Aktuális telitalálattal ünnepelte "Dózsa" újranyitását a DunaújvárosMesélPontHu blog is – a gazdag várostörténeti gyűjtemény egy "hőskor" riporttal eleveníti fel az intézmény történetének kezdeteit. Szemelvények itt – de ajánlom a teljes állományt!