A dömés rendház világszenzációjának megmentése

2018. március 30. (péntek) 13:47 - Várkonyi Balázs

Milánó hercege, Francesco Sforza 1463-ban elhatározta, hogy templomot építtet a város egyik fontos terén. Az istenháza mellé kolostort is terveztetett azzal a szándékkal, hogy az a domonkos rendi szerzetesek otthona legyen. A templom csak három évtized múltán készült el, de a kolostor hat év múlva már állt.

A dominikánusok – közkeletű magyar nevükön a dömések – hamar belakták házukat, és megkezdték működésüket, amelynek középpontjában az oktatás és az igehirdetés állt. A rend szabályzata szerint a szerzeteseknek nem lehetett sem egyéni, sem közösségi vagyona – így koldulással tartották fenn magukat.

1495-ben a dinasztia új fejedelme, Ludovico Sforza az akkor már évek óta udvari tudósaként foglalkoztatott zsenit, az alkotói fénykorában lévő Leonardo da Vincit megbízta, hogy készítsen freskót a kolostor legnagyobb helyisége, a refektórium, vagyis az étkezőterem falára. A témát is megszabta: az evangéliumi jelenet, az utolsó vacsora legyen az.

Leonardo három éven át dolgozott a hatalmas faliképen. A grandiózus mű az elkészülte után azonnal híressé lett, a szakértők úgy jellemezték, hogy a téma legtökéletesebb megjelenítője. Azóta a Santa Maria delle Grazie templom és kolostor legfőbb ékessége Az utolsó vacsora. De sokkal több is annál: öt évszázad után is úgy tartják számon, mint a nyugati világ művészetének főművét.

Ám elkészülte után eltelt húsz év – és a kivételes mű végveszélybe került: lassú pusztulásnak indult. A szakemberek attól tartottak, hogy a terem nyirkos falán a festmény nem lesz képes sokáig ellenállni az időnek. A baj oka szerintük az volt, hogy Leonardo – eltérve a freskófestészet bevált technikájától – a csirizzel és gipsszel preparált nedves falra erős temperával és olajjal vitte fel képe alakjait. Hogy ez a szokatlan módszer, vagy csupán a nedvesség okozta a bajt, nem tudni biztosan. A XVI. század végére a mű állapota annyira megromlott, hogy menthetetlennek tűnt. A baljós jövendölés ellenére – miközben csak keveset tettek a megmentése érdekében – mégis kibírt három évszázadot. Az 1900-as évek elején aztán végre alapos restaurációba fogtak. Több részletben javították a sérüléseket. Sikerült a képet elszigetelni a nyirkos faltól, és a megfakult színeket is korrigálták.

A második világháború azonban majdnem a teljes pusztulást hozta el: 1943 nyarán, az angol-amerikai légicsapások egyikénél a kolostort is bombatalálat érte. A rendház félig megsemmisült, a refektórium összeomlott, ám szinte csodával határos módon éppen az a fal, amelyen Leonardo műve volt, sértetlenül állva maradt. Az újjáépítés során a freskó javítására is sor került, a korábbi restaurálási hibákat eltüntették. Ekkor bukkantak rá felső réteg alatt megbúvó Leonardo-kézjegyre.

Később többször is végeztek állapotmegóvó munkákat. A legutóbbi 1999-ben fejeződött be, de aztán a veszélyeztetett művet újra kezelésbe vették. A mostani restaurálás a legkorszerűbb módszerekkel zajlik, és egyidejűleg a mikroklímát szabályozó berendezést is újra cserélik. A felújítás 2019-re, Leonardo halálának ötszázadik évfordulójára lesz kész.

A rovat további hírei: Napraszóló

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

2020. január 20. (hétfő)

A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

2020. január 17. (péntek)

Várostörténeti kalandozás htomi blogján - a poszt az Igaz Szó című lap 1965-ös írását eleveníti fel. Nagyra törő tervek és persze pártállami frázisok - ezzel együtt is kötelező! Dunaújváros mesél!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

2020. január 15. (szerda)

Hallottak, hallottatok már arról, hogy a Vasgyár legendás vezére, Borovszky Ambrus hintón járta be a gyárat, és alkalmanként  a városba is kihajtatott? Itt a bizonyíték! És itt az idő, hogy közös várostörténeti kalandra csalogassunk minden lokálpatriótát! 

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

2020. január 09. (csütörtök)

"Mintha tegnap lett volna... mármint nem 2019, ahogy január elsején szokták mondani, hanem 1999, amikor a VIVÁ-n Jennifer Lopez- Waiting for tonight c. dala szólt a tévében Kareszék nappalijában a Váci (sugár)úton szilveszterkor, mi meg egyszer csak - óriási petárdazaj közepette - átzúgtunk a 2000-es évbe, és azt hittük, minden más lesz." Nagy visszatérés dr. Senki blogján!

Dunaújváros kedvence 2019: az MMK a befutó!

Dunaújváros kedvence 2019: az MMK a befutó!

2020. január 03. (péntek)

A Munkásművelődési Központ intézménye (és csapata) lett a befutó a DunaújvárosMesélPontHu blog immár hagyományos évzáró online szavazásán – és lett így a Dunaújváros Kedvence 2019 cím büszke birtokosa. Meggyőző fölény a hajtás után!

A margón túl

A margón túl

2019. november 29. (péntek)

„Vénséges ház, a kertben hozzáillő vén fák. Az árnyas szegletben pad, kihozzák a papa gondolkodószékét is. Családi tanácsot ülnek.”