A dömés rendház világszenzációjának megmentése

2018. március 30. (péntek) 13:47 - Várkonyi Balázs

Milánó hercege, Francesco Sforza 1463-ban elhatározta, hogy templomot építtet a város egyik fontos terén. Az istenháza mellé kolostort is terveztetett azzal a szándékkal, hogy az a domonkos rendi szerzetesek otthona legyen. A templom csak három évtized múltán készült el, de a kolostor hat év múlva már állt.

A dominikánusok – közkeletű magyar nevükön a dömések – hamar belakták házukat, és megkezdték működésüket, amelynek középpontjában az oktatás és az igehirdetés állt. A rend szabályzata szerint a szerzeteseknek nem lehetett sem egyéni, sem közösségi vagyona – így koldulással tartották fenn magukat.

1495-ben a dinasztia új fejedelme, Ludovico Sforza az akkor már évek óta udvari tudósaként foglalkoztatott zsenit, az alkotói fénykorában lévő Leonardo da Vincit megbízta, hogy készítsen freskót a kolostor legnagyobb helyisége, a refektórium, vagyis az étkezőterem falára. A témát is megszabta: az evangéliumi jelenet, az utolsó vacsora legyen az.

Leonardo három éven át dolgozott a hatalmas faliképen. A grandiózus mű az elkészülte után azonnal híressé lett, a szakértők úgy jellemezték, hogy a téma legtökéletesebb megjelenítője. Azóta a Santa Maria delle Grazie templom és kolostor legfőbb ékessége Az utolsó vacsora. De sokkal több is annál: öt évszázad után is úgy tartják számon, mint a nyugati világ művészetének főművét.

Ám elkészülte után eltelt húsz év – és a kivételes mű végveszélybe került: lassú pusztulásnak indult. A szakemberek attól tartottak, hogy a terem nyirkos falán a festmény nem lesz képes sokáig ellenállni az időnek. A baj oka szerintük az volt, hogy Leonardo – eltérve a freskófestészet bevált technikájától – a csirizzel és gipsszel preparált nedves falra erős temperával és olajjal vitte fel képe alakjait. Hogy ez a szokatlan módszer, vagy csupán a nedvesség okozta a bajt, nem tudni biztosan. A XVI. század végére a mű állapota annyira megromlott, hogy menthetetlennek tűnt. A baljós jövendölés ellenére – miközben csak keveset tettek a megmentése érdekében – mégis kibírt három évszázadot. Az 1900-as évek elején aztán végre alapos restaurációba fogtak. Több részletben javították a sérüléseket. Sikerült a képet elszigetelni a nyirkos faltól, és a megfakult színeket is korrigálták.

A második világháború azonban majdnem a teljes pusztulást hozta el: 1943 nyarán, az angol-amerikai légicsapások egyikénél a kolostort is bombatalálat érte. A rendház félig megsemmisült, a refektórium összeomlott, ám szinte csodával határos módon éppen az a fal, amelyen Leonardo műve volt, sértetlenül állva maradt. Az újjáépítés során a freskó javítására is sor került, a korábbi restaurálási hibákat eltüntették. Ekkor bukkantak rá felső réteg alatt megbúvó Leonardo-kézjegyre.

Később többször is végeztek állapotmegóvó munkákat. A legutóbbi 1999-ben fejeződött be, de aztán a veszélyeztetett művet újra kezelésbe vették. A mostani restaurálás a legkorszerűbb módszerekkel zajlik, és egyidejűleg a mikroklímát szabályozó berendezést is újra cserélik. A felújítás 2019-re, Leonardo halálának ötszázadik évfordulójára lesz kész.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

A "Dunaújváros" Dunaújvárosban

A "Dunaújváros" Dunaújvárosban

2020. július 05. (vasárnap)

Ezúttal tematikus összeállítással kedveskedett követőinek a DunaújvárosMesélPontHu: a várostörténeti blog kollekciójának fókuszába a Dunaújváros nevű hajó került. Szemelvények itt – de az egész összeállítás remek, jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

2020. június 24. (szerda)

Szépséges találattal folytatódott a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog sorozata: a Népszabadság 1970-es lapszámában Domanovszky Endre festőművész elevenítette fel a Dunai Vasmű főbejáratát ékítő freskó születésének körülményeit. Szemelvények kedvcsinálókét – de ajánljuk a teljes összegzést!

Dunaújváros mesél: Új kikötő

Dunaújváros mesél: Új kikötő

2020. június 17. (szerda)

Remek korabeli riportot "talált" a DunaújvárosMesélPontHu – a Béke és Szabadság című képes hetilap hasábjain 1954-ben napvilágot összegzés az új kikötő életébe nyújt bepillantást – szokás szerint néhány kedvcsináló részlet következik, de jó szívvel ajánljuk az egész elolvasását is!

 Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

2020. május 05. (kedd)

Visszaemlékezések, remek képek és fontos dokumentumok, hangképes összeállítással koronázva – pazar kollekcióval ünnepelte a városépítés kezdetének 70. évfordulóját az intézmény. A végén a film kötelező darab minden lokálpatriótának!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

2020. május 02. (szombat)

Foltos, alig kivehető kép az első dokumentált felvételek egyike a városépítés kezdeteiről – a Duna-parti sikló építését örökíti meg. Itt és így kezdődött az új város építése 1950. május 2-án – összeállításunk Garancz István korabeli naplójának részleteivel eleveníti fel a 70 éve történteket. Boldog születésnapot, Dunaújváros! 

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!