Bárónak nem veszett nyoma!

2018. március 13. (kedd) 15:34 - Várkonyi Balázs

Sára, Suri, Tóbiás; meg Eszténa, Illangó, Hajdú, és a legkorábban megjövő Báró – néhány a mindig hazatérő gólyáink közül. Kora tavasszal sok ezer kilométerről érkezve is teljes biztonsággal célozzák meg fészküket. Az otthonukat, ahol májusban a kicsinyeik is napvilágot látnak.

Ez évben meghúzták a vészharangot a madártanászok: az egyik legismertebb magyar világvándornak, a jeladója által a Föld távoli pontján is követhető Bárónak nyoma veszett. Minden évben ő volt az első hazatérő. Különös figyelem övezte. Ritka év volt az, amikor február utója nem találta a fészkén, a Nógrád megyei Őrhalomban. Most viszont semmi nem utalt arra még márciusbansem, hogy közeledne. Sőt, a múlt év szeptember 21-e óta nem is adott életjelet.

Nyugat-magyarországi rokona, a Vassurányban fészkelő gólya viszont nagyon korán, már február 13-án megérkezett. Suri – mert ezt a nevet adták neki a helyiek – nehezen viselte a télies időt, az extrém hideget. Élelmet se lelt magának. A falubeliek azonban figyelmes vendéglátók voltak. Gondoskodtak a mindennapi betevőről, hallal, csirkehússal látták el kedvencüket. Suri jól van!

Ahogy az egyre melegedő márciusban Tóbiás is jól érzi magát. Ő, a gemenci illetőségű madár arról híres, hogy a fekete gólyák közül mindig az első hazaérkező. Március 3-a, péntek, délután öt óra – ekkor jelezte landolását a fészekkamera. Ő a szabadon élő hazai fekete gólyák között a legidősebb, már 19 nyarat élt meg. Párja, Sára mindig egy-két héttel később érkezik. Fészküket a szél az idén megrongálta, így újjá kell építeniük, vagy másutt kell elkészíteniük otthonukat, fiókáik menedékét. Sára és Tóbiás az elmúlt négy évben nyolc kis fekete szépségnek adott életet.

De térjünk vissza az elveszett Báróhoz! Négy napja írták róla: „A legrosszabb forgatókönyv szerint már nincs is életben a legismertebb magyar jeladós fehér gólya – tudta meg a Sokszínű Vidék Orbán Zoltántól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivőjétől. Jeladója szerint ősszel Ciszjordániában volt, ám azóta semmit sem tudni hollétéről. Most már nem is napról napra, hanem óráról órára egyre nagyobb a valószínűsége, hogy elpusztult. Az is elképzelhető, hogy valamilyen oknál fogva legyengült és ezért nincs még itthon. A madarász arról is beszélt, meglehet, hogy a gólya idén más fészekbe megy, és ha a jeladója rossz, akkor csak később, a gyűrűje alapján lesz beazonosítható, ha megtalálják őt, ami még mindig a szerencsésebb verzió.”

Nos, nem telt el sok idő, és jött a szerencsés fordulat: vasárnap, amikor már dél felé járt, Báró feltűnt a nógrádi égen, a felhők alatt. Megcélozta faluját, és negyed tizenkettő után három perccel elfoglalta őrhelyét. Hazaérkezett.

A rovat további hírei: Napraszóló

Egy korszak mintaembere

Egy korszak mintaembere

2018. szeptember 16. (vasárnap)

Könyvet lapozok. Önvallomás. Életútkrónika. Egy emlék a gyermekkorból: „Apám szabósegéd volt a Neumann cégnél, édesanyám varrónő. Szoba-konyhás lakásban laktunk a Józsefváros szívében, a Mária Terézia téren. Első emlékképeimen anyámat látom. Hallom a varrógép finom zúgását, amelynek a hangjára reggel felébredtünk, este pedig álomba duruzsolt bennünket. A poros térre is emlékszem, ott még az akácfák is fulladoztak a porban. Magas templomtornyot is látok, aminek hegye az égig ért.”

Olvasás, életre-halálra

Olvasás, életre-halálra

2018. szeptember 08. (szombat)

Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.

Emberi erőforrás

Emberi erőforrás

2018. szeptember 01. (szombat)

Vándoriskola. Vajon mond-e még valakinek ez a szó bármi is? Tán azoknak, akik Földvárypusztán tanultak ilyenben. De ők, ha még meg is vannak, nyolcvan év fölött lehetnek. Mert hetvenkét éve, 1946-ban nyílott meg a vándoriskola. Kényszerből.

Nyár, orkán, jóvátétel…

Nyár, orkán, jóvátétel…

2018. augusztus 25. (szombat)

Alattomosan közelített a vihar. Csak az utolsó pillanatban észlelték, úgy csapott le, váratlanul, hogy megrémülni se volt idejük. Az erdő felől tört a tanyára. Vitt mindent, ami az útjában állt: földre fektette a már amúgy is megroggyant villanykarót, elsodorta a támoszlopot, fölborította a szénabálát, aztán módszeresen szét is szedte.

Bandika a sámlin

Bandika a sámlin

2018. augusztus 19. (vasárnap)

Északi szélesség 47 fok 30 perc 40 másodperc, keleti hosszúság 19 fok 5 perc 15 másodperc: semmi rébusz, ezek egy amúgy jelentéktelen pesti hely földrajzi koordinátái. Aki rákeres a térképen, a Városliget egy csupasz dombját leli. Földhalomként valóban jelentéktelen. És mégsem.

István, a király – a „nemzeti minimum” kifejezője

István, a király – a „nemzeti minimum” kifejezője

2018. augusztus 18. (szombat)

1983. augusztus 18-a: mérföldkő zene- és színháztörténetünkben. Harmincöt éve azon a napon a budapesti városligetben, a Királydombon lezajlott az első magyar történelmi tárgyú rockopera, az István a király ősbemutatója. Szörényi Levente és Bródy János műve fergeteges sikert aratott.

A féllábú óriás

A féllábú óriás

2018. augusztus 12. (vasárnap)

Azon a napon, amikor a skóciai Glasgowban az úszók kontinensviadala kezdődött, „csöndes” hazai évfordulóra emlékezhettünk: 1929. augusztus 3-án egy húszéves fiatalember négyszáz gyorson országos csúccsal nyerte a hazai bajnokságot. Mondhatnánk, a sikeres eb-k árnyékában ez nem volt nagy ügy. Nana!