Bárónak nem veszett nyoma!

2018. március 13. (kedd) 15:34 - Várkonyi Balázs

Sára, Suri, Tóbiás; meg Eszténa, Illangó, Hajdú, és a legkorábban megjövő Báró – néhány a mindig hazatérő gólyáink közül. Kora tavasszal sok ezer kilométerről érkezve is teljes biztonsággal célozzák meg fészküket. Az otthonukat, ahol májusban a kicsinyeik is napvilágot látnak.

Ez évben meghúzták a vészharangot a madártanászok: az egyik legismertebb magyar világvándornak, a jeladója által a Föld távoli pontján is követhető Bárónak nyoma veszett. Minden évben ő volt az első hazatérő. Különös figyelem övezte. Ritka év volt az, amikor február utója nem találta a fészkén, a Nógrád megyei Őrhalomban. Most viszont semmi nem utalt arra még márciusbansem, hogy közeledne. Sőt, a múlt év szeptember 21-e óta nem is adott életjelet.

Nyugat-magyarországi rokona, a Vassurányban fészkelő gólya viszont nagyon korán, már február 13-án megérkezett. Suri – mert ezt a nevet adták neki a helyiek – nehezen viselte a télies időt, az extrém hideget. Élelmet se lelt magának. A falubeliek azonban figyelmes vendéglátók voltak. Gondoskodtak a mindennapi betevőről, hallal, csirkehússal látták el kedvencüket. Suri jól van!

Ahogy az egyre melegedő márciusban Tóbiás is jól érzi magát. Ő, a gemenci illetőségű madár arról híres, hogy a fekete gólyák közül mindig az első hazaérkező. Március 3-a, péntek, délután öt óra – ekkor jelezte landolását a fészekkamera. Ő a szabadon élő hazai fekete gólyák között a legidősebb, már 19 nyarat élt meg. Párja, Sára mindig egy-két héttel később érkezik. Fészküket a szél az idén megrongálta, így újjá kell építeniük, vagy másutt kell elkészíteniük otthonukat, fiókáik menedékét. Sára és Tóbiás az elmúlt négy évben nyolc kis fekete szépségnek adott életet.

De térjünk vissza az elveszett Báróhoz! Négy napja írták róla: „A legrosszabb forgatókönyv szerint már nincs is életben a legismertebb magyar jeladós fehér gólya – tudta meg a Sokszínű Vidék Orbán Zoltántól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivőjétől. Jeladója szerint ősszel Ciszjordániában volt, ám azóta semmit sem tudni hollétéről. Most már nem is napról napra, hanem óráról órára egyre nagyobb a valószínűsége, hogy elpusztult. Az is elképzelhető, hogy valamilyen oknál fogva legyengült és ezért nincs még itthon. A madarász arról is beszélt, meglehet, hogy a gólya idén más fészekbe megy, és ha a jeladója rossz, akkor csak később, a gyűrűje alapján lesz beazonosítható, ha megtalálják őt, ami még mindig a szerencsésebb verzió.”

Nos, nem telt el sok idő, és jött a szerencsés fordulat: vasárnap, amikor már dél felé járt, Báró feltűnt a nógrádi égen, a felhők alatt. Megcélozta faluját, és negyed tizenkettő után három perccel elfoglalta őrhelyét. Hazaérkezett.

A rovat további hírei: Napraszóló

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra. 

Hogyan kell embert lopni?

Hogyan kell embert lopni?

2018. november 25. (vasárnap)

Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.