Égzengés a templomban

2018. március 31. (szombat) 18:10 - Várkonyi Balázs

Ma este a hívőket az egyházi év leggazdagabb szertartása szólítja a feltámadási misére. Jézus kereszthalála után kegyeletes csöndbe burkolóztak a templomok, ma megélednek. Belépünk húsvét vigíliájába.

A liturgia a tűz fellobbantásával kezdődik. A templom előtti téren tüzet, sok helyütt valóságos máglyát gyújtanak. Erről élesztik fel a húsvéti gyertya lángját. Az ősi pogány rítusra, a tavaszi megtisztulásra is emlékeztető tűzszentelés a fénynek a sötétség felett való győzelmét, a megújulást, a feltámadást jelképezi. A templomban ekkor még semmi sem világít, odabent teljes a sötétség. Csak a gyertyák adnak fényt, amikor a miséző pap és kísérete néma csöndben bevonul.

A mise megkezdődik. És hamarosan eljön a katartikus pillanat, amikor minden felfénylik. A kilencrészes igeszakasz egy pontján, a Glória, az istendicsőítés felhangzásakor kigyúlnak a lámpák, felzúg az orgona, megszólal minden csengettyű, a toronyban hatalmas kondulással megélednek a nagycsütörtök óta néma harangok. Valóságos égzengést él át a hívősereg, a zúgás fejbe kólint mindenkit. A diadalmas hang- és fényáradat azt idézi meg, amikor legyőzetett a halál. Hírül adja a reménységüzenetet: a sírbarlang már üres, Krisztus feltámadt.

A húsvétköszöntés családi hagyományrendjéhez tartozik az esti közös vacsora. A böjtidő után először kerül a sonka, és persze a tojás is az ünnepi asztalra.

A rovat további hírei: Napraszóló

Hogy hívnak, kis boxos?

Hogy hívnak, kis boxos?

2019. február 16. (szombat)

Borsós. Borzas. Ebes. Elep. Kócs. Kormópuszta – mintha leckét mondana fel, úgy sorolja a hortobágyi gazdaságok nevét, tizenkettőt, ahová az ötvenes években kitelepített családok kerültek, kényszermunkára. És most telefonon invitál: készül az egykori száműzetése színhelyére, tartsak vele, hisz már kétszer együtt mentünk. Majd meglátjuk, mondom neki, hogy időt nyerjek.

Újvárosi hódítók

Újvárosi hódítók

2019. február 10. (vasárnap)

Ismét egy évforduló. Nem „kerek”, nem is évszázadot megidéző – egyszerű, szerény, amolyan semmi különös nap a kalendáriumban. De valakiknek nagyon sokat jelent: a fiatalságukra emlékeztet. És voltaképpen az egész életükre.

A farkas nem ordít be…

A farkas nem ordít be…

2019. február 03. (vasárnap)

Éjszakai csönd volt. A kisfiú az ablak előtt állt, kifelé nézett, közben meztelen talpát néha fölemelte és a másik lábához dörgölte. Fázott zokni nélkül. Anyja csodálkozva figyelt, majd, hogy nem történt semmi, megszólalt: Mit csinálsz te itt? A fiúcska majdnem összeesett az ijedségtől. Azt motyogta, hogy nem tudott aludni. Anyja gyorsan ágyba dugta.

Umcacca és társai

Umcacca és társai

2019. január 31. (csütörtök)

Egy hirdetésben bukkanok rá: Kucorgó tér. Hangulatos, kedves név, a terecske is biztosan rászolgált erre; de mitől lett kucorgó?

A faegér papája

A faegér papája

2019. január 30. (szerda)

Az elegancia, barátom, az elegancia az ok! Nagy hirtelen ezt adtam magyarázatként, amikor szomszédom megkérdezte, mi a csudának nekem laptophoz egér.

Munkaélmény, életpélda

Munkaélmény, életpélda

2019. január 27. (vasárnap)

Úgy hívták: „a kis sánta amerikai”. Olajmunkás körökben terjedő kósza legendák hőse volt. Ha volt egyáltalán. Mert olyan valószerűtlen, hogy valaki, akinek neve sem ismert, igaz történetek főszereplője legyen. De ez csupán az én fikcióm.

A bunyós masiniszta

A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat)

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.