Égzengés a templomban

2018. március 31. (szombat) 18:10 - Várkonyi Balázs

Ma este a hívőket az egyházi év leggazdagabb szertartása szólítja a feltámadási misére. Jézus kereszthalála után kegyeletes csöndbe burkolóztak a templomok, ma megélednek. Belépünk húsvét vigíliájába.

A liturgia a tűz fellobbantásával kezdődik. A templom előtti téren tüzet, sok helyütt valóságos máglyát gyújtanak. Erről élesztik fel a húsvéti gyertya lángját. Az ősi pogány rítusra, a tavaszi megtisztulásra is emlékeztető tűzszentelés a fénynek a sötétség felett való győzelmét, a megújulást, a feltámadást jelképezi. A templomban ekkor még semmi sem világít, odabent teljes a sötétség. Csak a gyertyák adnak fényt, amikor a miséző pap és kísérete néma csöndben bevonul.

A mise megkezdődik. És hamarosan eljön a katartikus pillanat, amikor minden felfénylik. A kilencrészes igeszakasz egy pontján, a Glória, az istendicsőítés felhangzásakor kigyúlnak a lámpák, felzúg az orgona, megszólal minden csengettyű, a toronyban hatalmas kondulással megélednek a nagycsütörtök óta néma harangok. Valóságos égzengést él át a hívősereg, a zúgás fejbe kólint mindenkit. A diadalmas hang- és fényáradat azt idézi meg, amikor legyőzetett a halál. Hírül adja a reménységüzenetet: a sírbarlang már üres, Krisztus feltámadt.

A húsvétköszöntés családi hagyományrendjéhez tartozik az esti közös vacsora. A böjtidő után először kerül a sonka, és persze a tojás is az ünnepi asztalra.

A rovat további hírei: Napraszóló

Mi már ettünk…

Mi már ettünk…

2019. július 14. (vasárnap)

Anyja szavait sosem felejti: a szegénységet nem kell szégyellni; csak viselni nehéz. Szegények voltak. És ő ezt nehezen viselte.

Mint a mókus…

Mint a mókus…

2019. július 07. (vasárnap)

Az úttörő vidám. Volt, valamikor. Épp annyira volt vidám, mint aki odafönt tanyázik, a fán: a mókus. Csak hát a nevelő szándékkal megírt szöveg – Mint a mókus fenn a fán, / Az úttörő oly vidám – csapdát is rejt, s a cinikus közbeszédben rögtön megjelent a gúnyszó, a buzgómócsing szinonimája: mintamókus…

A „Jézuskéve” emléke

A „Jézuskéve” emléke

2019. június 30. (vasárnap)

Széles búzatábla aranylik. Idős gazda szemléli. Közelebb lép, kezébe vesz egy kalászt, kiperget pár szemet. Körmével kettéroppant néhányat. Ha látja, hogy kellően lisztes, adja a parancsot: aratáskezdet ekkor.

Viharűzők napja

Viharűzők napja

2019. június 26. (szerda)

Ma végre nem a szél meg a zivatar keseríti az emberek életét, „csak” a hőség: a Közép-Dunántúl, a főváros körzete és az Alföld egy része lakói részesednek az extra melegből, de tulajdonképpen az egész országra érvényes a hőségriasztás.

A ferde tengely

A ferde tengely

2019. június 23. (vasárnap)

Szeles napok jártak mostanában mifelénk is; mint szinte mindenfelé az országban. De a heves zivatar elkerült bennünket, így persze a jég is, ami kevésbé szerencsés helyeken néhol akár dió nagyságú volt, s pusztított.

Váratlan jelenés

Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap)

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.