Kérdés, válasz nélkül

2018. március 3. (szombat) 13:18 - Várkonyi Balázs

Későn figyeltem fel a közelemben felhangzó párbeszédre – lekötött a keresgélés a könyvesboltban, így csak a végét kaptam el. Harmincas férfi valamire mondja a kislányának: nem tudom, mire a gyermek: de igen, Apa, neked tudnod kell! És a szülő tehetetlenül széttárja a karját, tán tényleg nem tudja azt a valamit, vagy csak nem lehet érthetően elmagyarázni egy kisembernek.

Nemrég gyermekeim egykori iskolája mellett mentem el. Elkapott a nosztalgia. Bementem, a barátságos portás megértően tárta a kaput, miután elmondtam, mi vitt oda, hja, neki is lehetnek gyermekei. Bejárom az utat, amelyen valamikor gyakran végigmentem gyereket keresve, kabáttal hajkurászva, a sapkát-sálat ráimádkozva, többen drukkoltak nekem, mire sikerült, volt persze, igaz, ritkán, hogy nem kellett nógatni őket, úgy vágtattak kifelé, mint a mérgezett egér, akkor sejtettem, bandázni fognak, megbeszélték előre. Valamit valamiért…

Emlékidéző tablók a körfolyosón, fegyelmezett kisdiákok a „békebeli” időkből, kontrasztként ott a maiak vagány fotói, az energiáról üvöltő életképek. Az enyéimet is föllelem egy képen, a fiam komolyan néz a fényképezőgép lencséjébe, kihívás a tekintetében, még nem tudja, hogy nem minden olyan, aminek megálmodja… Lányom visszafogottabb, mint az élet minden dolgában. A múltkor azt mondta, már tudja, hogy a leginkább háborítatlan évei ott, abban az iskolában szaladtak el.

Eszembe jut egy régi párbeszéd. A kislány a kedvenc töritanárától kapott egy extra találós kérdést, de nem bírt vele. Rám bízta, kezdjek vele valamit. Nem tudtam elkapni a fonalat, nekem se ment. A kis tízéves nézett nagy szemekkel, aztán elkezdett sírni. Talán akkor döbbent rá, hogy van, amit az apja se tud. Ma már rájött, van, de mennyi! Tán hasonló felismerés játszódott le ma a kislány fejében, ott, a könyvesboltban. Majd ő is felnő, mint az én lányom, ő is lesz húszéves, ő is szembesül a dilemmával: mennyi a megválaszolhatatlan dolog a világban! És feszült lesz, mint mi, frusztrált idősebbek, akik már sejtjük, mennyi a titok, amire valamikor 1960 táján figyelmeztette a világot egy amerikai politikus, amikor ezt mondta: „Ellenszegülünk a világ egy monolitikus és szégyenteljes összeesküvésének, mely kizárólag titkolt eszközökön alapul, hogy befolyását megnövelje. Beszivárgással, fölforgatással a választások helyett, megfélemlítéssel a szabad választás helyett. Ez egy nagy rendszer, amit óriási emberi és anyagi forrásokkal terveztek meg egy igen hatékony gépezetben, amely katonai, diplomáciai, felderítési, gazdasági, tudományos és politikai műveletekből áll. Munkálkodásai rejtettek, nem publikusak. (…) Szolón, az athéni törvényalkotó megtiltotta, hogy megtörjünk az összeesküvések nyomására. Kérem, informálják az amerikai közvéleményt. Az embernek annak kell lennie, aminek született. Szabadnak és függetlennek.” Ezt üzente népének és más nemzeteknek John Fitzgerald Kennedy, Amerika legendás elnöke. De halálával sem válthatta mások szabadságát.

Értjük, mi zajlik ma a világban?

A rovat további hírei: Napraszóló

CB 40 19, a csodaautó

CB 40 19, a csodaautó

2019. március 16. (szombat)

Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.

Rangon aluli…

Rangon aluli…

2019. március 10. (vasárnap)

Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.

„Aranyláz” Újvárosban

„Aranyláz” Újvárosban

2019. március 03. (vasárnap)

1951. május elseje. Munkásünnep Pentelén, felvonulással, utcanévadóval, házavatóval. A hivatalosságok, a fővárosi protokollvendégek megcsodálják a semmiből kinőtt utcát – persze, hogy a Május 1. nevet kapja –, majd az ünnepség végeztével hazamennek. És a frissen átadott épületek egy részében másnap nem a beköltöző családok jelennek meg, hanem munkásbrigádok. Hogy befejezzék azt, amit az ünnepélyes avatóig nem sikerült.

1859: a pentelei világjáró hazatér

1859: a pentelei világjáró hazatér

2019. február 25. (hétfő)

Barkóczi Rosty Pál, az ifjú nemes önszántából tán sosem hagyta volna el Magyarországot. De az 1848-49-es szabadságharc katonájának, a Károlyi-huszárezred kapitányának nem volt más választása: a világosi fegyverletétel után börtön várt volna rá, így menekülnie kellett. Sógora, a tudós Trefort Ágoston, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével emigrált.

A „jégtörőnek” nem akadt dolga

A „jégtörőnek” nem akadt dolga

2019. február 24. (vasárnap)

Mátyással nincs szerencsénk, lehet, hogy komisz idő vár ránk, már hogyha beválik a népi regula. Mert a régi időjósok úgy tartották, ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál. Vagyis még hidegebb napok várhatóak.

Mozi, filmszakadásig

Mozi, filmszakadásig

2019. február 24. (vasárnap)

Még hogy rossz emlék! Hogy is lenne az egy mozi, ami sokaknak ifjúságélmény, a meghitt együttlétet emléke a kedvessel, szigorúan a hátsó sorban, kerüljön a jegy, amibe kerül, de ott, a félhomályban összebújva, jaj, Istenem! Szép volt.

Hogy hívnak, kis boxos?

Hogy hívnak, kis boxos?

2019. február 16. (szombat)

Borsós. Borzas. Ebes. Elep. Kócs. Kormópuszta – mintha leckét mondana fel, úgy sorolja a hortobágyi gazdaságok nevét, tizenkettőt, ahová az ötvenes években kitelepített családok kerültek, kényszermunkára. És most telefonon invitál: készül az egykori száműzetése színhelyére, tartsak vele, hisz már kétszer együtt mentünk. Majd meglátjuk, mondom neki, hogy időt nyerjek.