Kérdés, válasz nélkül

2018. március 3. (szombat) 13:18 - Várkonyi Balázs

Későn figyeltem fel a közelemben felhangzó párbeszédre – lekötött a keresgélés a könyvesboltban, így csak a végét kaptam el. Harmincas férfi valamire mondja a kislányának: nem tudom, mire a gyermek: de igen, Apa, neked tudnod kell! És a szülő tehetetlenül széttárja a karját, tán tényleg nem tudja azt a valamit, vagy csak nem lehet érthetően elmagyarázni egy kisembernek.

Nemrég gyermekeim egykori iskolája mellett mentem el. Elkapott a nosztalgia. Bementem, a barátságos portás megértően tárta a kaput, miután elmondtam, mi vitt oda, hja, neki is lehetnek gyermekei. Bejárom az utat, amelyen valamikor gyakran végigmentem gyereket keresve, kabáttal hajkurászva, a sapkát-sálat ráimádkozva, többen drukkoltak nekem, mire sikerült, volt persze, igaz, ritkán, hogy nem kellett nógatni őket, úgy vágtattak kifelé, mint a mérgezett egér, akkor sejtettem, bandázni fognak, megbeszélték előre. Valamit valamiért…

Emlékidéző tablók a körfolyosón, fegyelmezett kisdiákok a „békebeli” időkből, kontrasztként ott a maiak vagány fotói, az energiáról üvöltő életképek. Az enyéimet is föllelem egy képen, a fiam komolyan néz a fényképezőgép lencséjébe, kihívás a tekintetében, még nem tudja, hogy nem minden olyan, aminek megálmodja… Lányom visszafogottabb, mint az élet minden dolgában. A múltkor azt mondta, már tudja, hogy a leginkább háborítatlan évei ott, abban az iskolában szaladtak el.

Eszembe jut egy régi párbeszéd. A kislány a kedvenc töritanárától kapott egy extra találós kérdést, de nem bírt vele. Rám bízta, kezdjek vele valamit. Nem tudtam elkapni a fonalat, nekem se ment. A kis tízéves nézett nagy szemekkel, aztán elkezdett sírni. Talán akkor döbbent rá, hogy van, amit az apja se tud. Ma már rájött, van, de mennyi! Tán hasonló felismerés játszódott le ma a kislány fejében, ott, a könyvesboltban. Majd ő is felnő, mint az én lányom, ő is lesz húszéves, ő is szembesül a dilemmával: mennyi a megválaszolhatatlan dolog a világban! És feszült lesz, mint mi, frusztrált idősebbek, akik már sejtjük, mennyi a titok, amire valamikor 1960 táján figyelmeztette a világot egy amerikai politikus, amikor ezt mondta: „Ellenszegülünk a világ egy monolitikus és szégyenteljes összeesküvésének, mely kizárólag titkolt eszközökön alapul, hogy befolyását megnövelje. Beszivárgással, fölforgatással a választások helyett, megfélemlítéssel a szabad választás helyett. Ez egy nagy rendszer, amit óriási emberi és anyagi forrásokkal terveztek meg egy igen hatékony gépezetben, amely katonai, diplomáciai, felderítési, gazdasági, tudományos és politikai műveletekből áll. Munkálkodásai rejtettek, nem publikusak. (…) Szolón, az athéni törvényalkotó megtiltotta, hogy megtörjünk az összeesküvések nyomására. Kérem, informálják az amerikai közvéleményt. Az embernek annak kell lennie, aminek született. Szabadnak és függetlennek.” Ezt üzente népének és más nemzeteknek John Fitzgerald Kennedy, Amerika legendás elnöke. De halálával sem válthatta mások szabadságát.

Értjük, mi zajlik ma a világban?

A rovat további hírei: Napraszóló

Egy korszak mintaembere

Egy korszak mintaembere

2018. szeptember 16. (vasárnap)

Könyvet lapozok. Önvallomás. Életútkrónika. Egy emlék a gyermekkorból: „Apám szabósegéd volt a Neumann cégnél, édesanyám varrónő. Szoba-konyhás lakásban laktunk a Józsefváros szívében, a Mária Terézia téren. Első emlékképeimen anyámat látom. Hallom a varrógép finom zúgását, amelynek a hangjára reggel felébredtünk, este pedig álomba duruzsolt bennünket. A poros térre is emlékszem, ott még az akácfák is fulladoztak a porban. Magas templomtornyot is látok, aminek hegye az égig ért.”

Olvasás, életre-halálra

Olvasás, életre-halálra

2018. szeptember 08. (szombat)

Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.

Emberi erőforrás

Emberi erőforrás

2018. szeptember 01. (szombat)

Vándoriskola. Vajon mond-e még valakinek ez a szó bármi is? Tán azoknak, akik Földvárypusztán tanultak ilyenben. De ők, ha még meg is vannak, nyolcvan év fölött lehetnek. Mert hetvenkét éve, 1946-ban nyílott meg a vándoriskola. Kényszerből.

Nyár, orkán, jóvátétel…

Nyár, orkán, jóvátétel…

2018. augusztus 25. (szombat)

Alattomosan közelített a vihar. Csak az utolsó pillanatban észlelték, úgy csapott le, váratlanul, hogy megrémülni se volt idejük. Az erdő felől tört a tanyára. Vitt mindent, ami az útjában állt: földre fektette a már amúgy is megroggyant villanykarót, elsodorta a támoszlopot, fölborította a szénabálát, aztán módszeresen szét is szedte.

Bandika a sámlin

Bandika a sámlin

2018. augusztus 19. (vasárnap)

Északi szélesség 47 fok 30 perc 40 másodperc, keleti hosszúság 19 fok 5 perc 15 másodperc: semmi rébusz, ezek egy amúgy jelentéktelen pesti hely földrajzi koordinátái. Aki rákeres a térképen, a Városliget egy csupasz dombját leli. Földhalomként valóban jelentéktelen. És mégsem.

István, a király – a „nemzeti minimum” kifejezője

István, a király – a „nemzeti minimum” kifejezője

2018. augusztus 18. (szombat)

1983. augusztus 18-a: mérföldkő zene- és színháztörténetünkben. Harmincöt éve azon a napon a budapesti városligetben, a Királydombon lezajlott az első magyar történelmi tárgyú rockopera, az István a király ősbemutatója. Szörényi Levente és Bródy János műve fergeteges sikert aratott.

A féllábú óriás

A féllábú óriás

2018. augusztus 12. (vasárnap)

Azon a napon, amikor a skóciai Glasgowban az úszók kontinensviadala kezdődött, „csöndes” hazai évfordulóra emlékezhettünk: 1929. augusztus 3-án egy húszéves fiatalember négyszáz gyorson országos csúccsal nyerte a hazai bajnokságot. Mondhatnánk, a sikeres eb-k árnyékában ez nem volt nagy ügy. Nana!