Kérdés, válasz nélkül

2018. március 3. (szombat) 13:18 - Várkonyi Balázs

Későn figyeltem fel a közelemben felhangzó párbeszédre – lekötött a keresgélés a könyvesboltban, így csak a végét kaptam el. Harmincas férfi valamire mondja a kislányának: nem tudom, mire a gyermek: de igen, Apa, neked tudnod kell! És a szülő tehetetlenül széttárja a karját, tán tényleg nem tudja azt a valamit, vagy csak nem lehet érthetően elmagyarázni egy kisembernek.

Nemrég gyermekeim egykori iskolája mellett mentem el. Elkapott a nosztalgia. Bementem, a barátságos portás megértően tárta a kaput, miután elmondtam, mi vitt oda, hja, neki is lehetnek gyermekei. Bejárom az utat, amelyen valamikor gyakran végigmentem gyereket keresve, kabáttal hajkurászva, a sapkát-sálat ráimádkozva, többen drukkoltak nekem, mire sikerült, volt persze, igaz, ritkán, hogy nem kellett nógatni őket, úgy vágtattak kifelé, mint a mérgezett egér, akkor sejtettem, bandázni fognak, megbeszélték előre. Valamit valamiért…

Emlékidéző tablók a körfolyosón, fegyelmezett kisdiákok a „békebeli” időkből, kontrasztként ott a maiak vagány fotói, az energiáról üvöltő életképek. Az enyéimet is föllelem egy képen, a fiam komolyan néz a fényképezőgép lencséjébe, kihívás a tekintetében, még nem tudja, hogy nem minden olyan, aminek megálmodja… Lányom visszafogottabb, mint az élet minden dolgában. A múltkor azt mondta, már tudja, hogy a leginkább háborítatlan évei ott, abban az iskolában szaladtak el.

Eszembe jut egy régi párbeszéd. A kislány a kedvenc töritanárától kapott egy extra találós kérdést, de nem bírt vele. Rám bízta, kezdjek vele valamit. Nem tudtam elkapni a fonalat, nekem se ment. A kis tízéves nézett nagy szemekkel, aztán elkezdett sírni. Talán akkor döbbent rá, hogy van, amit az apja se tud. Ma már rájött, van, de mennyi! Tán hasonló felismerés játszódott le ma a kislány fejében, ott, a könyvesboltban. Majd ő is felnő, mint az én lányom, ő is lesz húszéves, ő is szembesül a dilemmával: mennyi a megválaszolhatatlan dolog a világban! És feszült lesz, mint mi, frusztrált idősebbek, akik már sejtjük, mennyi a titok, amire valamikor 1960 táján figyelmeztette a világot egy amerikai politikus, amikor ezt mondta: „Ellenszegülünk a világ egy monolitikus és szégyenteljes összeesküvésének, mely kizárólag titkolt eszközökön alapul, hogy befolyását megnövelje. Beszivárgással, fölforgatással a választások helyett, megfélemlítéssel a szabad választás helyett. Ez egy nagy rendszer, amit óriási emberi és anyagi forrásokkal terveztek meg egy igen hatékony gépezetben, amely katonai, diplomáciai, felderítési, gazdasági, tudományos és politikai műveletekből áll. Munkálkodásai rejtettek, nem publikusak. (…) Szolón, az athéni törvényalkotó megtiltotta, hogy megtörjünk az összeesküvések nyomására. Kérem, informálják az amerikai közvéleményt. Az embernek annak kell lennie, aminek született. Szabadnak és függetlennek.” Ezt üzente népének és más nemzeteknek John Fitzgerald Kennedy, Amerika legendás elnöke. De halálával sem válthatta mások szabadságát.

Értjük, mi zajlik ma a világban?

A rovat további hírei: Napraszóló

Bukjunk, Maris?

Bukjunk, Maris?

2018. július 15. (vasárnap)

Juliska néni lebukott. Nem egészen úgy, mint a címbéli Maris, róla majd kicsit később, előtte essék szó a fölemlegetett Juliska néniről. Ő egykor sok érdekes történettel ajándékozott meg. Valamennyit úgy mesélte, mintha maga élte volna át.

A szép Anna és a legendája

A szép Anna és a legendája

2018. július 08. (vasárnap)

Apa, látod? Mit kéne látnom, édes gyermekem? – kérdezek vissza a legkedvesebbnek vélt mosolyommal, amire csak képes vagyok, ha a munkában megakasztanak. Lányom a számítógép képernyőjére bök: Ott, ni! Látod, Anna-bál.

Énlaka, emlék és magatartás

Énlaka, emlék és magatartás

2018. június 30. (szombat)

"A vén torony kövei izzadtak a ködtől és sötét hajlataiban századok igézete nyugszik. Gyermekek meztelen lábanyoma látszik a hiányos lépcsők finom porában és szédülten meginog a rozoga torony, mikor a nehéz harang elcsattan benne.”

Csak hogy ma se maradjunk foci nélkül...

Csak hogy ma se maradjunk foci nélkül...

2018. június 29. (péntek)

Egy nap szünet a futball vébén. Elviselhetetlen kín ez a fociőrülteknek. Épp ezért, kárpótlásként megmutatunk nekik egy kis „hazait”: egy szép védést a régmúltból.

Magyar foci, nyerőben

Magyar foci, nyerőben

2018. június 24. (vasárnap)

Na nem, ezt azért mégsem! Mit hülyéskedek én itt, amikor amúgy is van elég bajunk a harminckét fokos gatyarohasztó hőségben, és még az oroszországi vébé meccseinek gyötrelmeit is ki kell állnunk. Mármint a felismerést: hol vagyunk mi ettől! Hol vagyunk – nemcsak a tudástól –, hanem attól a tűztől, az utolsó vérig küzdéstől, amit a kiscsapatok mutatnak, s ami olykor kétségbe ejti a világverő nagyokat.

Egy ember szíve a szelencében

Egy ember szíve a szelencében

2018. június 17. (vasárnap)

1735-ben járunk. Április hó utóján postakocsi igyekszik francia földön a kisváros, Grosbois felé. Megérkezik, a kamalduli szerzetesek kolostoránál megáll. Követek szállnak ki a kocsiból, egyikük kezében faládikó. A házfőnök elébük jön. Beinvitálja őket.

Cinkoffer-klón a misén

Cinkoffer-klón a misén

2018. június 10. (vasárnap)

Állok a templom végiben, ott, ahol mindig is, soha nem ülök le, érdekes, rendre vannak itt, a hátsó traktusban is társaim, akik szintúgy nem leüldögélősek, de most ha akarnának se sikerülne. Szó szerint tömve az istenháza. Ezer gyerek bent, meg a szülők, tanárok.