Kérdés, válasz nélkül

2018. március 3. (szombat) 13:18 - Várkonyi Balázs

Későn figyeltem fel a közelemben felhangzó párbeszédre – lekötött a keresgélés a könyvesboltban, így csak a végét kaptam el. Harmincas férfi valamire mondja a kislányának: nem tudom, mire a gyermek: de igen, Apa, neked tudnod kell! És a szülő tehetetlenül széttárja a karját, tán tényleg nem tudja azt a valamit, vagy csak nem lehet érthetően elmagyarázni egy kisembernek.

Nemrég gyermekeim egykori iskolája mellett mentem el. Elkapott a nosztalgia. Bementem, a barátságos portás megértően tárta a kaput, miután elmondtam, mi vitt oda, hja, neki is lehetnek gyermekei. Bejárom az utat, amelyen valamikor gyakran végigmentem gyereket keresve, kabáttal hajkurászva, a sapkát-sálat ráimádkozva, többen drukkoltak nekem, mire sikerült, volt persze, igaz, ritkán, hogy nem kellett nógatni őket, úgy vágtattak kifelé, mint a mérgezett egér, akkor sejtettem, bandázni fognak, megbeszélték előre. Valamit valamiért…

Emlékidéző tablók a körfolyosón, fegyelmezett kisdiákok a „békebeli” időkből, kontrasztként ott a maiak vagány fotói, az energiáról üvöltő életképek. Az enyéimet is föllelem egy képen, a fiam komolyan néz a fényképezőgép lencséjébe, kihívás a tekintetében, még nem tudja, hogy nem minden olyan, aminek megálmodja… Lányom visszafogottabb, mint az élet minden dolgában. A múltkor azt mondta, már tudja, hogy a leginkább háborítatlan évei ott, abban az iskolában szaladtak el.

Eszembe jut egy régi párbeszéd. A kislány a kedvenc töritanárától kapott egy extra találós kérdést, de nem bírt vele. Rám bízta, kezdjek vele valamit. Nem tudtam elkapni a fonalat, nekem se ment. A kis tízéves nézett nagy szemekkel, aztán elkezdett sírni. Talán akkor döbbent rá, hogy van, amit az apja se tud. Ma már rájött, van, de mennyi! Tán hasonló felismerés játszódott le ma a kislány fejében, ott, a könyvesboltban. Majd ő is felnő, mint az én lányom, ő is lesz húszéves, ő is szembesül a dilemmával: mennyi a megválaszolhatatlan dolog a világban! És feszült lesz, mint mi, frusztrált idősebbek, akik már sejtjük, mennyi a titok, amire valamikor 1960 táján figyelmeztette a világot egy amerikai politikus, amikor ezt mondta: „Ellenszegülünk a világ egy monolitikus és szégyenteljes összeesküvésének, mely kizárólag titkolt eszközökön alapul, hogy befolyását megnövelje. Beszivárgással, fölforgatással a választások helyett, megfélemlítéssel a szabad választás helyett. Ez egy nagy rendszer, amit óriási emberi és anyagi forrásokkal terveztek meg egy igen hatékony gépezetben, amely katonai, diplomáciai, felderítési, gazdasági, tudományos és politikai műveletekből áll. Munkálkodásai rejtettek, nem publikusak. (…) Szolón, az athéni törvényalkotó megtiltotta, hogy megtörjünk az összeesküvések nyomására. Kérem, informálják az amerikai közvéleményt. Az embernek annak kell lennie, aminek született. Szabadnak és függetlennek.” Ezt üzente népének és más nemzeteknek John Fitzgerald Kennedy, Amerika legendás elnöke. De halálával sem válthatta mások szabadságát.

Értjük, mi zajlik ma a világban?

A rovat további hírei: Napraszóló

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra. 

Hogyan kell embert lopni?

Hogyan kell embert lopni?

2018. november 25. (vasárnap)

Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.