Vona sosem volt igazán közületek való. Gyenge jellemű ember ő, aki mindenhol próbálkozott, mielőtt a Jobbik élére került. Mindig csak a saját anyagi és hatalmi érdekeit leste.
Tudom, vannak még köztetek tisztességes magyar, nemzeti érzelmű emberek. Látom, hogy kettészakadt a párt, és titeket is elbizonytalanít az, amit Vona Gábor és a párt vezetői tesznek. Fájdalmas, keserves és gyötrelmes álmatlan éjszakákon vagytok túl. Kimondom hát, helyettetek is, amit már ti is éreztek lelketek mélyén: Vona Gábor és szűk köre elárulta a nemzeti radikalizmust, elárulta a magyarságot és elárult titeket, valódi jobbikosokat is, akik oly sokszor kinn voltatok a barikádokon.
Nem Vona Gábornak és körének szólnak a következő gondolatok. És higgyétek el, már ti sem tudjátok jobb belátásra bírni őt vagy őket. Nem érdemes próbálkoznotok, mert kizárnak, ellehetetlenítenek és végül lejáratnak titeket, mint engem, és néhány alapító társamat, illetve azóta is sok tisztességes magyar embert. De nincs kétségem afelől sem, hogy ezen nyílt levél után ismét címlapon leszek abban a jobbikos pártsajtóban, amely az „elnök úr” köpönyegforgatásait mindig, de mindig megmagyarázta, nagyjából úgy, mint Gréczy Zsolt az őszödi beszédet. Figyeljétek csak meg!
Szóval, számomra és számotokra is érthetetlen, hogy amikor Nyugat-Európában a hasonló értékrenddel alapított pártok egyre csak szárnyalnak, és lassan megkerülhetetlen tényezővé válnak egy-egy kormányalakításkor, akkor miért kellett a Jobbik hajóját balra kormányozni. Miért kellett a hirtelen jövő hatalom és a júdáspénz miatt ilyen gyorsan megfordulni? Miért nem tudott, pontosabban akart, Vona Gábor és szűk köre a megkezdett úton tovább haladni? Miért kellett mindent, de most már tényleg mindent feladni, amiért érdemes volt az életetekből egy szent eszme végett időt, energiát és anyagiakat feláldoznotok? A nemzet függetlenségéért a saját egzisztenciátokat kockáztatnotok?
Nos, ezeket a kérdéseket bizony fel kell tenni Vona Gábornak is, bármennyire kellemetlen és bármennyire is veszélyes most kérdezni tőle. És nektek kell a kérdéseket feltennetek!
A valódi válaszokat pedig bizonyára ti is sejtitek.
Vona sosem volt igazán közületek való. Gyenge jellemű útkereső ember volt ő mindig is, aki mindenhol próbálkozott, mielőtt a Jobbik élére került. Mindig csak a saját anyagi és hatalmi érdekeit leste, a kis talpnyalóival (akik még annyira sem voltak elvhű nemzeti radikálisok, mint Vona) körülbástyázva és megvédve magát. Tudom, abban, hogy ő lett 2006-ban a párt elnöke, nekem is komoly felelősségem van. Sőt! Életem legrosszabb döntésének tartom, hogy akkor megbíztam abban az emberben, akinek két év sem kellett, és minden egykori barátján átlépett, és undorító módon lejáratta őket, leginkább tielőtettek. Az általam táplált barátság elvakított akkor – rossz emberben bíztam, rossz döntést hoztam, rossz embert támogattam. Sajnálom… Habár 2010-ben, amikor két év némaság után ezen felelősség súlya alatt ismét megszólaltam, és arról beszéltem, legelőször a Magyar Hírlap hasábjain, hogy elvtelen, törtető politikai kalandorok és gazemberek kerültek be a Jobbik vezetésébe (gondolva itt KGBélára, Mirkóczki Ádámra és Szegedi Csanádra is többek közt), akkor úgy éreztem, könnyítettem a lelkemen. De nekem még akkor nem lehetett igazam előtettek, mert még nem történtek meg azok az árulások, amelyeket már akkor és később is többször megjósoltam.
Leginkább az esett rosszul, hogy Vona Gábor, élve felé áradó bizalmatokkal, megpróbálta elhitetni veletek, hogy mi, az akkor kilépő alapítók, a 2006-os választási pénzt elloptuk. Ami olyannyira nem igaz, hogy pontosan a 2006-os választás eredménye alapján jutott a Jobbik először olyan költségvetési támogatáshoz, amiből elkezdhetett végre professzionális módon működni. Ha úgy tetszik, az volt az első anyagi alap, amire ti is később építkezhettetek. (És ne felejtsük el azt az aprócska tényt sem, hogy Vona Gábor nem vett részt a 2006-os választásokon, miközben mi lyukasra jártuk cipőinket, hanem egy szociközeli lift és biztonságtechnikai cég ügynökeként dolgozott valahol Budapesten… és magasról tojt az egész nemzeti radikalizmusra!)
De ami megtörtént, azon már változtatni nem tudunk. A jelenben kell cselekedni, hogy a jövő más legyen.
Kedves valódi jobbikosok!
Hiszem, hogy van igény egy valódi nemzeti radikális pártra. Egy olyan pártra, amely, ha kell, támogatja a mostani kormánypártot a nemzeti önrendelkezésért vívott küzdelmében, de ha kell, akkor lelkiismerete is tud lenni a Fidesznek. De nem úgy, hogy Gyurcsánnyal, Szél Bernadett-tel, Karácsony Gergellyel, Heller Ágnessel és Simicskával együtt kígyót-békát kiabál rá.
Ez a hajó már rég elment. Azokon a romokon pedig, ahol Heller Ágnes ül majd tort, vagy Szél Bernadett táncol, nem lehet a Jobbikot újraépíteni. Ahol megvásárolják a kisgazdákat, ahol Vona Gábor a Spinoza klubban dörgölőzik és kéri a budapesti belvárosi zsidó értelmiség támogatását, és ahol Simicska bosszúja hat át minden parancsot, már nem lehet semmiféle tisztességes, nemzeti közösséget létrehozni Jobbik néven. Ennek vége van.
Ott viszont, ahol megbukik és elnyeri méltó büntetését az identitászavaros, a kereszténységtől az iszlámig, majd a Spinoza klubig minden (szellemi) helyet és templomot bejáró Vona Gábor és köre, lehet esély arra, hogy egy új közösség felépüljön. Vona Gábor és az elvtelen politikai kalandorok, a múltotokat megtagadó, minden régi sikereteket szembeköpő Mirkóczki Ádám és társai nélkül van esély. Mert abban egyetértek veletek, hogy létezik igény, és még ott szívetekben a remény és lelketekben hit, hogy lesz egy új nemzeti radikális párt; azon viszont nektek kell elgondolkodnotok, hogy mikor és kivel építitek fel majd ezt fel. Egy biztos azonban, Vona Gáborral nem fog már menni.
Forrás: Magyar Hírlap
