És eljön az ég felhőin…

2018. április 1. (vasárnap) 14:47 - Várkonyi Balázs

A szabadságharc idején – amiképp Bálint Sándor feljegyzéséből ismerjük – a bácskai Boldogasszonyfalva, Gospodince 1849 nagyszombatján zajló ostrománál a szegedi honvédzászlóalj azt kívánta, hogy a támadásban a legelső legyen. Úgy is történt. 

A rohamra induló csapatban váratlanul felhangzott az ének: „Föltámadt Krisztus ez napon!” Erre az egész zászlóalj alleluja-harsogás közepette rontott rá az ellenségre, és véres közelharccal bevette Goszpodince sáncait.

Ahogy ez a legenda, sok más is körülöleli húsvét ünnepét. És az egykori szokások sora is: ilyen volt a jézuskeresés, amikor a vasárnapra virradó éjszaka a templomban összegyűlt hívek egy feszülettel a temetőbe indultak, hogy megtalálják a Megváltót. A temetői keresztnél elmondott imádság után énekszóval megkerülték a falut. Szokásban volt az is, hogy a közeli dombra vonultak, ott tüzet gyújtottak, megvárták a vasárnapi virradatot, hogy lássák, „hogyan kel föl az éjszaka sötét sírjából a nap”. Ez is nyilvánvalóan a feltámadás misztériumára utal. Muraköz pásztornépe körében az a hagyomány élt – ezt is Bálint Sándortól olvashatjuk – hogy „… a fiatalság a falu alsó és felső végén tüzet gyújtott. Húsvét napjára virradó hajnalban a legények folytonos ostorpattogtatás mellett hajtották a tűzhöz a jószágot: marhát, disznót. Mindenki iparkodott, hogy első legyen.”

Ma is élő, általános szokás, hogy az ünnepi misét a feltámadási körmenetet követi. A szakirodalom szerint ez a hagyomány „ősi soron” csak Közép-Európában volt ismeretes, innét vették át mások is. Már nem ismert, egykor is csak kevés helyen fellelhető hagyomány volt, hogy a körmenet idején díszlövéseket adtak le. Erre utal a nógrádi Alsósáp 1845-ös számadásában szereplő tétel: „Isten ditsőségére Húsvéti Ünnepeken puskapor vevődvén 2 Ft 45 kr.”

A feltámadás eseményét és Krisztus újra eljövetelének jóslatát az evangélisták sajátos szóhasználatukkal örökítik meg. A legköltőibb a Márk könyvében olvasható mondat: „És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható hatalmának jobbján, és eljön az ég felhőin!”

A rovat további hírei: Napraszóló

A diktatúra sokba került…

A diktatúra sokba került…

2018. október 20. (szombat)

Szülővárosomban tartja magát egy legenda. Ötvenes évek, ünnepi alkalom, fontos vendég érkezik a fővárosból, s az elöljáróság mindent megtesz a méltó fogadására. Egy ünnepségszervező kapja a parancsot: valamely tanintézmény diákjait rendelje ki, akik majd méltóan köszöntik a főrangot.

Lóháton, vaksötétben

Lóháton, vaksötétben

2018. október 14. (vasárnap)

Úgy hívták, Meglepetés Jani. Na jó, persze, hogy nem ez volt a rendes neve, a kiskölykök titulálták így, miután megvitatták, hogy szerintük a Jack a John becézett alakja. És az eredeti név így hangzott: Surprise Jack.

A lóban ló van

A lóban ló van

2018. október 07. (vasárnap)

Patkányok, sorakozó! Jön a Messiás.
Nem felejtem ezt a két mondatot, hogy is felejthetném, hisz egészen kivételes, hogy valaki sorakozót rendel a patkányoknak, s magát Messiásnak nevezi. Pedig a felkentség szikráját se lehetett felfedezni benne, vagyis Pityuban, aki mindig ezt kiáltotta, amikor szénért indult a pincébe.

Gyógyszertár, betegek kórusa

Gyógyszertár, betegek kórusa

2018. szeptember 30. (vasárnap)

No lám, nem vagyok egyedül, de mennyire nem, a gyógyszertár tele van lázas tekintetű, szipákoló, köhécselő emberekkel. Ha a várakozók közül valaki még nem kapta el ezt a mostanában aratni kezdett kórt, soha jobb alkalom, ennyi beteg között ő is könnyen beleesik.

Szántani, hegynek fölfele

Szántani, hegynek fölfele

2018. szeptember 23. (vasárnap)

Hófehér fal, nagy, tiszta felületek, kevés fölaggatott dísz. Feszület – hát persze, egy szerzetes szobájában vagyunk –, aztán két szakrális jelkép, egy festmény, Madonna a kisdeddel. És még valami: fekete-fehér fotó, dombhajlatot látni, a domb élén szántó parasztember. Hegynek fölfelé szánt. Jelkép ez, tán hivatásának jelképe is? – kérdezem a pátert.

Egy korszak mintaembere

Egy korszak mintaembere

2018. szeptember 16. (vasárnap)

Könyvet lapozok. Önvallomás. Életútkrónika. Egy emlék a gyermekkorból: „Apám szabósegéd volt a Neumann cégnél, édesanyám varrónő. Szoba-konyhás lakásban laktunk a Józsefváros szívében, a Mária Terézia téren. Első emlékképeimen anyámat látom. Hallom a varrógép finom zúgását, amelynek a hangjára reggel felébredtünk, este pedig álomba duruzsolt bennünket. A poros térre is emlékszem, ott még az akácfák is fulladoztak a porban. Magas templomtornyot is látok, aminek hegye az égig ért.”

Olvasás, életre-halálra

Olvasás, életre-halálra

2018. szeptember 08. (szombat)

Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.