Turbacsnét keresem egy fotón. A szemem kigúvad, próbálkozom, hiába. Pedig a képaláírás szerint ott kell lennie. Az Intercisa Múzeum gyűjteményében a kép megvan, ezzel a kóddal regisztrálták: 594 sz. MTI Foto Főosztály felvétele, Ka 628/69. SZE. Ám aki a Dunapentelei Pártbizottság egyik 1951-es ülésén készült, megfakult fotográfián fölfedezni szeretné Turbacsnét, az csalódik.
Ott van ugyan, de ahogy az szöveg jelzi: takarva. Meresztem a szemem, és csak nagy nehezen jövök rá, hogy ez a „takarva” egy fél arasznyi apró mintás női ruhára utal. A ruhából egy kevés, az emberből semmi sem látszik.
Mindössze ez a vizuális emlék maradt meg az utókornak szegény asszonyról, legalábbis a mindentudó neten is csak ennyi lelhető fel. Pedig az ’50-es évek Újvárosának fontos szereplője volt: Turbacs Mihálynét, az épülő vasváros munkását a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége ügyvezetőjeként jegyzi a krónika. Mi több, 1951-ben, amikor a község várossá lett, a tanácstestületbe is beválasztották. S még ezzel sincs vége: nem csupán a tanácsnak, hanem a 11 fős operatív testületnek, vagyis a végrehajtó bizottságnak is tagja lett. Egyedüli nőként!
De nagyon előreszaladtam. A tanácstestület csak május 18-án alakult meg, de előtte kellett a szentesítés. A várossá nyilvánításáról az előkészítő tárgyalások már januárjában megkezdődtek. Számos ellenvélemény is volt: sokan úgy gondolták, jobb, ha Pentele megmarad községnek, míg a városi közigazgatás hatásköre az épülő telepre terjed ki. Ám a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének korábbi, a vasműről szóló döntése nem tett említést egymástól elkülönülő közigazgatásról, s ez mindent felülírt. Aztán 1951. április 29-én – akkor is vasárnap volt – életbe lépett a minisztertanács határozata: a testület Dunapentele ideiglenes elnevezéssel várossá nyilvánította a községet meg az épülő új várost.
Rohammunkában zajlott az előkészület. Az egyik Május 1. utcai „bivalyban”, egy félig kész téglapadlós teremben folytak a tárgyalások. Miután minden részleten túljutottak, eljött május 18-a. A városmonográfia így ír arról a napról: „Az alakuló ülésre a munkások, sztahanovisták körében, a Mélyépítő Vállalat Ady Endréről elnevezett Radari barakk-kultúrteremben került sor. A sivár környezetet az építők fúvószenekara, a Székesfehérvári Május 1. téri Általános Iskola úttörőcsapata és a jelenlévők lelkesedése oldotta. A párt és a kormány nevében Házi Árpád belügyminiszter köszöntötte az első szocialista város lakóit, a városi testületek megválasztandó – valójában már előre kijelölt – tagjait.”
El tudjuk képzelni a beszámolóban rögzített „lelkesedést”, amint épp „oldja” a sivár környezetet. A „megválasztandó” képviselők lelkesedése is töretlen volt, miután előre tudták: ők a kijelöltek. A tanácstestületben sok fontos pártember, az ávéhá és a rendőrség helyi tótumfaktuma mellett helyet kapott három nő is: egy sztahanovista kőműves, egy mérnöknő, meg Turbacsné, aki a vb tagja is lett. Hárman, sok férfi közt, a propaganda-kirakatban...
