Csodákról, gyermeknapon

2018. május 27. (vasárnap) 16:02 - Várkonyi Balázs

Ki nem állhatta a közhelyes idézeteket, kerülte a naiv intelmeket, de mindig belebotlott azokba a neten. Ilyenkor sietve lapozott. Azért volt, hogy megadta magát.

A minap szinte minden válságos élethelyzetre ráhúzható négy mondatra lelt a közösségi oldalon: „Lehetetlen – mondta a Büszkeség. Kockázatos – mondta a Tapasztalat. Felesleges – mondta az Ésszerűség. Próbáld meg – suttogta a Szív.” Most nem lett dühös. Előjött egy emlék. Tévévetélkedő. Egy házaspár küzd a nyereményért. Egyre feszültebbek. Két kisfiút nevelnek, és most mindennél jobban kell nekik a pénz.

Pereg a műsor. Mind közelebb jutnak a sikerhez. Most egy számot kell megjelölniük. Mi más lenne a mágikus számuk, ha nem a gyermekekhez kötődő. Megteszik a hatost. Ez a nagyobbik fiú életkora. Majd a sorsdöntő pillanatban megjelölik a négyest, ennyi éves a kisebb gyermek. Várakozás, és a szemükből előbújó könny jelzi: sikerült!

Nyertek. Több millió forintot. Mégsem lettek egy fityinggel sem gazdagabbak: a nyeremény épp annyi, ami elegendő a súlyos beteg hatéves fiuk őssejt-beültetésére, külföldön. Másra nem futja majd, de semmi nem számít, csak az, hogy a család boldogsága kiteljesedhet. A fiatalok mindennél többet nyertek: életreményt. Gyermekjövőt. A kisebb fiú a dolog tétjéről mit sem tudva pusztán a létével, a négyéves korával szolgálta testvére teljes létre igazodását. Csoda? Nem szabad játszani ezzel a szóval. Hogy a nyeremény a legjobbkor a lehető legjobb helyre ment, nagy szerencse. A kisfiú gyógyulása – mert rendbe jött később – még nagyobb. Olykor a sors kiigazítja azt, amit korábban elrontott.

Az emlékező kölyök volt még, amikor Jávorszky Dönci bácsi, a nagyhírű, rendkívüli tisztelet övezte szerzetes-orvos megkérdezte a kórházi szobában: imádkoztál-e ma már, fiam? Tőle hallotta: két fajta orvos van, az egyik hívő, a másik hitetlen, de az is megtér, csak talán már későn. Sok év telt el utána, amikor egy fiatal doktor keze alá került. Hosszas vizsgálat, közben beszélgettek. Szóba került egy csodának tűnő eset. Egy kéthetes parányi baba, Woody Lander kritikus állapotban volt egy angliai kórházban. A szülők végig ott voltak a mellette. És egyszer csak beállt nála a klinikai halál. Az orvosok mindent megpróbáltak, hogy visszahozzák. Amikor vezető orvos a hosszú küzdelem után jelezte: már nincs mit tenni, az édesanya zokogásban tört ki. Az apa, aki – utóbb kiderült – kisebb szívrohamot élt át, némán nyelte a könnyeit. Az egyik nővér felemelte Woody élettelen testét, szülei kezébe adta, hogy elbúcsúzhassanak tőle. És akkor megtörtént a hihetetlen: a baba köhögött egyet és megmozdult. Az orvos- és nővércsapat azonnal akcióba lendült. Stabilizálták a kicsi állapotát. Valaki keresztet vetett. És akkor a szülők nem tudtak mást tenni, csak zokogni, zokogni.

Hisz a csodákban? – kérdezte emberünk a fiatal orvost. – Ha hiszek, ha nem, olykor vannak – válaszolta a doktor. A vizsgálat befejeződött. Az ajtóból az orvos még visszafordult, és ennyit mondott: egyébként hiszek.

A rovat további hírei: Napraszóló

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

2020. január 20. (hétfő)

A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

2020. január 17. (péntek)

Várostörténeti kalandozás htomi blogján - a poszt az Igaz Szó című lap 1965-ös írását eleveníti fel. Nagyra törő tervek és persze pártállami frázisok - ezzel együtt is kötelező! Dunaújváros mesél!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

2020. január 15. (szerda)

Hallottak, hallottatok már arról, hogy a Vasgyár legendás vezére, Borovszky Ambrus hintón járta be a gyárat, és alkalmanként  a városba is kihajtatott? Itt a bizonyíték! És itt az idő, hogy közös várostörténeti kalandra csalogassunk minden lokálpatriótát! 

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

2020. január 09. (csütörtök)

"Mintha tegnap lett volna... mármint nem 2019, ahogy január elsején szokták mondani, hanem 1999, amikor a VIVÁ-n Jennifer Lopez- Waiting for tonight c. dala szólt a tévében Kareszék nappalijában a Váci (sugár)úton szilveszterkor, mi meg egyszer csak - óriási petárdazaj közepette - átzúgtunk a 2000-es évbe, és azt hittük, minden más lesz." Nagy visszatérés dr. Senki blogján!

Dunaújváros kedvence 2019: az MMK a befutó!

Dunaújváros kedvence 2019: az MMK a befutó!

2020. január 03. (péntek)

A Munkásművelődési Központ intézménye (és csapata) lett a befutó a DunaújvárosMesélPontHu blog immár hagyományos évzáró online szavazásán – és lett így a Dunaújváros Kedvence 2019 cím büszke birtokosa. Meggyőző fölény a hajtás után!

A margón túl

A margón túl

2019. november 29. (péntek)

„Vénséges ház, a kertben hozzáillő vén fák. Az árnyas szegletben pad, kihozzák a papa gondolkodószékét is. Családi tanácsot ülnek.”