Csodákról, gyermeknapon

2018. május 27. (vasárnap) 16:02 - Várkonyi Balázs

Ki nem állhatta a közhelyes idézeteket, kerülte a naiv intelmeket, de mindig belebotlott azokba a neten. Ilyenkor sietve lapozott. Azért volt, hogy megadta magát.

A minap szinte minden válságos élethelyzetre ráhúzható négy mondatra lelt a közösségi oldalon: „Lehetetlen – mondta a Büszkeség. Kockázatos – mondta a Tapasztalat. Felesleges – mondta az Ésszerűség. Próbáld meg – suttogta a Szív.” Most nem lett dühös. Előjött egy emlék. Tévévetélkedő. Egy házaspár küzd a nyereményért. Egyre feszültebbek. Két kisfiút nevelnek, és most mindennél jobban kell nekik a pénz.

Pereg a műsor. Mind közelebb jutnak a sikerhez. Most egy számot kell megjelölniük. Mi más lenne a mágikus számuk, ha nem a gyermekekhez kötődő. Megteszik a hatost. Ez a nagyobbik fiú életkora. Majd a sorsdöntő pillanatban megjelölik a négyest, ennyi éves a kisebb gyermek. Várakozás, és a szemükből előbújó könny jelzi: sikerült!

Nyertek. Több millió forintot. Mégsem lettek egy fityinggel sem gazdagabbak: a nyeremény épp annyi, ami elegendő a súlyos beteg hatéves fiuk őssejt-beültetésére, külföldön. Másra nem futja majd, de semmi nem számít, csak az, hogy a család boldogsága kiteljesedhet. A fiatalok mindennél többet nyertek: életreményt. Gyermekjövőt. A kisebb fiú a dolog tétjéről mit sem tudva pusztán a létével, a négyéves korával szolgálta testvére teljes létre igazodását. Csoda? Nem szabad játszani ezzel a szóval. Hogy a nyeremény a legjobbkor a lehető legjobb helyre ment, nagy szerencse. A kisfiú gyógyulása – mert rendbe jött később – még nagyobb. Olykor a sors kiigazítja azt, amit korábban elrontott.

Az emlékező kölyök volt még, amikor Jávorszky Dönci bácsi, a nagyhírű, rendkívüli tisztelet övezte szerzetes-orvos megkérdezte a kórházi szobában: imádkoztál-e ma már, fiam? Tőle hallotta: két fajta orvos van, az egyik hívő, a másik hitetlen, de az is megtér, csak talán már későn. Sok év telt el utána, amikor egy fiatal doktor keze alá került. Hosszas vizsgálat, közben beszélgettek. Szóba került egy csodának tűnő eset. Egy kéthetes parányi baba, Woody Lander kritikus állapotban volt egy angliai kórházban. A szülők végig ott voltak a mellette. És egyszer csak beállt nála a klinikai halál. Az orvosok mindent megpróbáltak, hogy visszahozzák. Amikor vezető orvos a hosszú küzdelem után jelezte: már nincs mit tenni, az édesanya zokogásban tört ki. Az apa, aki – utóbb kiderült – kisebb szívrohamot élt át, némán nyelte a könnyeit. Az egyik nővér felemelte Woody élettelen testét, szülei kezébe adta, hogy elbúcsúzhassanak tőle. És akkor megtörtént a hihetetlen: a baba köhögött egyet és megmozdult. Az orvos- és nővércsapat azonnal akcióba lendült. Stabilizálták a kicsi állapotát. Valaki keresztet vetett. És akkor a szülők nem tudtak mást tenni, csak zokogni, zokogni.

Hisz a csodákban? – kérdezte emberünk a fiatal orvost. – Ha hiszek, ha nem, olykor vannak – válaszolta a doktor. A vizsgálat befejeződött. Az ajtóból az orvos még visszafordult, és ennyit mondott: egyébként hiszek.

A rovat további hírei: Napraszóló

Egy ember szíve a szelencében

Egy ember szíve a szelencében

2018. június 17. (vasárnap)

1735-ben járunk. Április hó utóján postakocsi igyekszik francia földön a kisváros, Grosbois felé. Megérkezik, a kamalduli szerzetesek kolostoránál megáll. Követek szállnak ki a kocsiból, egyikük kezében faládikó. A házfőnök elébük jön. Beinvitálja őket.

Cinkoffer-klón a misén

Cinkoffer-klón a misén

2018. június 10. (vasárnap)

Állok a templom végiben, ott, ahol mindig is, soha nem ülök le, érdekes, rendre vannak itt, a hátsó traktusban is társaim, akik szintúgy nem leüldögélősek, de most ha akarnának se sikerülne. Szó szerint tömve az istenháza. Ezer gyerek bent, meg a szülők, tanárok. 

Az özörényi ember bánata

Az özörényi ember bánata

2018. június 04. (hétfő)

Alvajárók: így hívták azt a lapályt, amely a hajdani Gömör vármegyében, a Rima-völgy határán terül el. Réges-rég, a XIII. században Tivald gömöri várkatona birtoka volt, s ott templom is állt. Az istenháza aztán földre térdepelt, elpusztult, már az emléke is porladóban.

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

2018. május 21. (hétfő)

Na, hogy? Kezdjük a legrosszabbal: sehogy. Ma már, legalábbis. Pedig a daliás időkben mennyire másképp volt! Az ingyen iváshoz csak el kellett nyerni a pünkösdikirály-címet. Ez persze nem volt könnyű.

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

2018. május 21. (hétfő)

1867. március 30-a: az országgyűlés elfogadja a Habsburg-uralkodóházzal kötött úgynevezett kiegyezési törvényt. Ez az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság közötti politikai, jogi és gazdasági kapcsolatokat volt hivatva rendezni. Szentesítéséhez azonban szükség volt I. Ferenc József császár jóváhagyására.

Zúgó szélnek zendülése…

Zúgó szélnek zendülése…

2018. május 21. (hétfő)

Ígéret hava. A régiek szavával ez – május. A hónap, amely leggyakrabban magába foglalja a „vándorünnepet”, pünkösdöt, a megújulás ígéretét. Azt, amikor – a népdal mondja – „Piros pünkösd napján mindenek újulnak”. És rá is fér ez a „mindenekre”. Ránk is. Meg az időjárásra.

… és hol vannak a birtokaitok?

… és hol vannak a birtokaitok?

2018. május 13. (vasárnap)

Két hatvanasforma asszony közeledik az utcán. A nyitott ablakon át hallom: „És képzeld, semmije sincs, de könyve, az van, bőségesen. – Ne mondd! – De. És tudnád, hogy mennyi!” Gyermekkorom jut eszembe. Jószerével semmink se volt, de könyv igen. Tán nem „bőségesen”, de szellemi útravalóként éppen elegendő.