Emlékek tárházából…

Kezdetben tizenhat játék várta a legkisebbeket, majd két év múlva már állt az óriáskerék, forgott a körhinta, megnyílt a céllövölde, és felavattak újabb hét játszó eszközt. ’55-ben a férfiak kedvence, a tekepálya is működött, majd utána a kisvasút is elindult.

Tíz év telt el, amikor a tekintélyes író, Barsi Dénes – tapasztalván, hogy a „ligetkultúrának” sok ellenzője is van –, a városi hírlapban védelmébe vette a Vidám Parkot: „Egyelőre minden más tömegvonzásnál erősebb, még a TV-nél is.” Az író szavai szerint „… egyes széplelkek, vagy tán kultúrsznobok a tömegkulturális fejlődés rekesztő gátjának igyekeznek minősíteni.” És kifejti, hogy az emberek természetes igénye a mérvadó, nem lehet a színházkedvelők vagy koncertlátogatók érdeklődésével összehasonlítani a könnyed szórakozás iránti vágyat.

Barsi Dénes így látta a Vidám Parkot: „Szép, és határtalanul optimista jelenség.” A városközösségre utalva írta: „Örülhetünk, ha a következő évtizedekben annyira összeérlelődik, hogy egységesen értékeli és igényli a Liget-kultúrát.” Nos, a közösség értékelte. Akik ott megfordultak, ma is nosztalgiával gondolnak rá.