Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

2018. május 21. (hétfő) 20:05 - Várkonyi Balázs

Na, hogy? Kezdjük a legrosszabbal: sehogy. Ma már, legalábbis. Pedig a daliás időkben mennyire másképp volt! Az ingyen iváshoz csak el kellett nyerni a pünkösdikirály-címet. Ez persze nem volt könnyű.

A Dunántúlon a királyságért folyó versenyben elengedhetetlen volt a mesteri lovagló készség. Sok helyütt a jelöltek nyereg és kengyel nélkül lovagolva három vágtát teljesítettek, és akadályokat ugrattak át. A leggyorsabb nyerte el a címet. Az ő kiváltsága az volt, hogy amikor mulatságba tért, a lányoktól virágkoszorút kapott, s maga határozhatta meg a táncrendet. Ha a lova tilosba tévedt, azért büntetés nem érhette. És számára a legvonzóbb talán a fizetség nélküli ivás lehetett.

Fotó:minap.hu

A XVII. századi gömöri följegyzések szerint ez a „királyság” a legtöbb községben kérészéletű volt – pünkösd múltán semmivé lett –, de az ünnepen a győztesnek kijárt a tisztelet. Ha rövid ideig is, de a bírói hatalmat gyakorolhatta, és király uramnak szólították. Másutt volt példa arra – így Csepreg városában is –, hogy egy álló esztendeig tartott a pünkösdi király uralkodása. Nem egy faluban az év összes lakodalmába meghívták, a kocsmában a község rovására mindvégig ingyen ihatott, s jószágát is ingyen őrizték. Aztán a következő pünkösdkor őt is letaszította valaki a nem létező trónjáról…

A rovat további hírei: Napraszóló

Mi már ettünk…

Mi már ettünk…

2019. július 14. (vasárnap)

Anyja szavait sosem felejti: a szegénységet nem kell szégyellni; csak viselni nehéz. Szegények voltak. És ő ezt nehezen viselte.

Mint a mókus…

Mint a mókus…

2019. július 07. (vasárnap)

Az úttörő vidám. Volt, valamikor. Épp annyira volt vidám, mint aki odafönt tanyázik, a fán: a mókus. Csak hát a nevelő szándékkal megírt szöveg – Mint a mókus fenn a fán, / Az úttörő oly vidám – csapdát is rejt, s a cinikus közbeszédben rögtön megjelent a gúnyszó, a buzgómócsing szinonimája: mintamókus…

A „Jézuskéve” emléke

A „Jézuskéve” emléke

2019. június 30. (vasárnap)

Széles búzatábla aranylik. Idős gazda szemléli. Közelebb lép, kezébe vesz egy kalászt, kiperget pár szemet. Körmével kettéroppant néhányat. Ha látja, hogy kellően lisztes, adja a parancsot: aratáskezdet ekkor.

Viharűzők napja

Viharűzők napja

2019. június 26. (szerda)

Ma végre nem a szél meg a zivatar keseríti az emberek életét, „csak” a hőség: a Közép-Dunántúl, a főváros körzete és az Alföld egy része lakói részesednek az extra melegből, de tulajdonképpen az egész országra érvényes a hőségriasztás.

A ferde tengely

A ferde tengely

2019. június 23. (vasárnap)

Szeles napok jártak mostanában mifelénk is; mint szinte mindenfelé az országban. De a heves zivatar elkerült bennünket, így persze a jég is, ami kevésbé szerencsés helyeken néhol akár dió nagyságú volt, s pusztított.

Váratlan jelenés

Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap)

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.