A huszadik szezonját zárta Mihók Attila

2018. június 6. (szerda) 13:20 - Szárszó Lajos

A DUE-Maarks Graphics vezetőedzője pályafutásának csúcspontját a LEN Kupa győzelem hozta meg, amely mögött már több, mint húsz éves szakmai munka áll.

Ha Dunaújvárosban, vagy spotszakmai körökben kiejtjük azt a nevet, hogy Mihók Attila, bizonyára a többség azonnal tudja, hogy a női vízilabdáról van szó. Ezt bizton állíthatom, hiszen Attila, vagyis Mihi neve egyben a dunaújvárosi vízilabdázást jelenti, aki számtalan sikert ért el csapataival az elmúlt időszakban. Ezeknek a sikereknek a kulcsát abban a szakmai munkában kell keresnünk, melyet letett az asztalra.

- Már több, mint húsz éve dolgozom a női vízilabdázásban – emlékezik vissza a kezdetekre Mihók Attila -, de az idei volt a huszadik szezonom az első osztályban. A vízilabdázás dunaújvárosi megalakítása Kovács Imre kollégám nevéhez kötődik, aki testnevelő tanárként Budapestről, vízilabdázóként érkezett a városba, hogy az uszoda adta lehetőségeket kihasználva megalapítsa a Dunaújvárosi Vízművek Egyesületet. A női vonal mellett, mellyel az OBI-ben indultak a fiú utánpótlás neveléssel foglalkoztak. Én akkor a Dunaújvárosi Kohászban úszóként nevelkedtem, majd középiskolás koromban, 17 évesen ismerkedtem meg a vízilabdázással. Ekkor álltam be a Mészáros Attiláék által fenntartott hobby együttesbe, mely csapat annyira jó volt, hogy egy év múlva elindultunk az OBII-es bajnokságban.

Ezt követően Szegedre kerültem a Testnevelési Főiskolára, és átigazoltam a Hódmezővásárhelyhez, ahol közel négy évet játszottam. Amikor a harmadik évfolyamot végeztem Kovács Imre befejezte dunaújvárosi munkáját, így a csapat edző nélkül maradt. Mivel abban az időpontban a városban nagyon kevés vízilabdával foglalkozó szakember volt, így a nő csapat árván maradt. Ekkor Mészáros Attilával úgy döntöttünk, hogy egy évre, amíg nem végzek a főiskolával, közösen bevállaljuk az edzői szerepkört. Az edzésterveket elkészítettem, telefonon tartottam Attilával és a csapattal a kapcsolatot, és jöttem, amikor tudtam. Ekkor tettük le gyakorlatilag a jelenlegi csapatnak az alapjait. Miután megszereztem diplomámat kezdődött el az a munka, amely szigorú fizikális felkészülésre alapozott. Akkor, 1998-ban jó alappal indult a csapat, hiszen tagjai között több egykori úszó szerepelt. Belőlük ki kellett hozni azt, amit az úszó szakosztály megalapozott, akikhez egy-két célirányos igazolással a vízilabda tudást javítottuk. Gyorsan fejlődtünk igazi csapattá, hiszen 2000-ben már Magyar Kupa döntőt játszottunk, majd egy évvel később nemzetközi kupadöntőben szerepeltünk. Ez igen gyors sikertörténet volt, és ettől az időponttól kezdődően meghatározói vagyunk a magyar, és az európai női vízilabdázásnak.

- Mint mondják, a sikert kemény, céltudatos munkával, jó sportolókkal el lehet érni, de az eredmények megtartása ennél nehezebb. Hogyan tudtad ezt megvalósítani?

- A sikerek között azért akadtak hullámvölgyek, így például amikor a 18 bajnoki szezonunkban egyszer a negyedik helyen végeztünk, egyébként ennél mindig jobban szerepeltünk. Ami az elmúlt évek sikerének a kulcsa volt az az a társaság, akik az alapképzésük miatt tudták, hogy mit jelent a magas szintű fizikalitás. Az úszásból átkerült 14, 15, 16 éves lányok olyan szinten terhelhetők voltak, amely az akkori női vízilabdázásban garancia volt a sikerre. Munkám kezdetén dupla edzésszámmal dolgoztunk, mint előtte, melyek fizikális edzés része a technikai, vagy taktikai részéhez képest 70 százalékra nőtt. Ez által olyan fizikai erőre tettünk szert a mérkőzéseken, hogy nem igazán voltak olyanok, akik tudták velünk tartani a lépést. Mi soha nem a bűvészkedős vízilabdát játszottuk, mely kritikát azóta is többször megkapom, hanem eredményeinket mindig a fizikális felkészültségünk miatt értük el. De véleményem szerint igazából ez jelenti az élsportot, vagyis a sportolóktól minden esetben közel száz százalékos fizikai munkát várunk el, amely folyamatosan nő, vagyis ezt a teljesítményt mindig az adott felkészültségi és a képességei szintjéhez képest mérten kell érteni. Ezzel a gondolkodással, ezekkel a hagyományokkal, ebbe a rendszerbe beillesztve képeztük a legfiatalabbakat, és ez volt a kulcsa annak, hogy mindig sikeresek tudtunk lenni. Jelen pillanatban is ugyanígy dolgozunk, vagyis erre a terhelésre próbáljuk felkészíteni sportolóinkat, mellyel még mindig csak kevesek tudják a lépést tartani. Ezt bizonyítja felnőtt csapatunk utóbbi két éves nemzetközi kupaszereplése is, hiszen a sztárcsapatokon kívül szinte mindenki ellen sima győzelmet arattunk.

- Mikor fogalmazódott meg benned annak a gondolata, hogy az utánpótlás bázist minél szélesebb körben ki kell építeni, akik közül kikerülhetnek majd a felnőtt csapatban játszók is?

- Az elmúlt húsz évben egy példa sem volt arra, hogy mi igazán sztárjátékost igazoltunk volna. Ez egyébként annak köszönhető, hogy a mi klubunknak soha nem volt olyan támogatója, mint például a Dunai Vasmű, amely egy felülről jövő koncepcionális programot kényszerített volna ránk. Ezt most jó értelemben mondom, hiszen így senki nem kényszerített bennünket arra, hogy egy külső erő hatása miatt kellett volna eredményeket kötelezően elérnünk. Soha nem játszottunk eredménykényszer alatt. Mindig önmagunknak sportoltunk, így csak és kizárólag a szakmai elképzelésnek kellett, hogy megfeleljünk. Ez hatalmas szabadságérzettel jár, amely lehetővé teszi azt, hogy olyan fiatalokat építsünk be a csapatunkba, akikről majd a későbbiekben fog kiderülni, hogy valóban jól gondoltuk velük kapcsolatban, hogy magasabb szinten is lehet rájuk számítani. Ebben természetesen benne van egy-egy rosszabb szereplés, mint ahogy ez velünk is előfordult. De ez a hiányosságunk egyben az erényünk! A mai napig sincs igazán markáns szponzorunk, nincs egy elvárásokat megfogalmazó tulajdonosunk, ebből adódóan egyfajta önszerveződés vagyunk. Ez azt jelenti, hogy mi kizárólag szakmai érvek alapján dolgozunk és döntünk. Vagyis ha erős utánpótlás bázissal rendelkezünk, akkor ez el kell jusson oda, hogy a legmagasabb szinten is próbára lehessen tenni. Ezért kötelességemnek érzem, hogy minden évben beépítsem a felnőtt csapatba azokat a lányokat, akik ezért sokat tettek, és régóta várják ezt a lehetőséget. Ez az idei évben is így lesz. Ez a gondolkodásmód, stratégia szinte Magyarországon is példátlan.

- Mindezt hogyan fogadják el a szakmában?

- Ez kívülről más, mint belülről, hiszen a szakmában elsősorban rivalizálás van, nem pedig egymás vállát veregetik a szakemberek. Vagyis nem mondják azt, hogy Mihi, de ügyes vagy. Ez így történt a LEN Kupa győzelem után is. Voltak kollégák, akik valóban látták ennek az értékét, és gratuláltak, de a többség erről nem vett nagyon tudomást. Sokan vannak ugyan olyanok, akik követendőnek mondják a dunaújvárosi modellt, de ez számukra nem igazán lehetséges, hiszen ha egy edző a klubvezetés alkalmazottja, akkor a klubvezetés elvárásokat fogalmaz meg az irányába. Vagyis ő az aktuális időszakban a lehető legjobb eredmény elérésére törekszik, nem tervezhet több évre előre, hiszen ha nem hozza a megkövetelt eredményt, akkor egyszerűen megszüntetik a munkaviszonyát. Ez teljesen szembe megy a mi gondolkodásmódunkkal. Véleményem szerint minden edző a mi utunkat szeretné megvalósítani. Ez nem Amerika, ahol az a cél, hogy mindenáron első legyél, hiszen itt az elsőséggel nem járnak együtt extra juttatások, miniszterelnöki kitüntetések, de még csak a fizetésed sem lesz több. Az hajt, hogy sportemberként első, második, vagy harmadik leszel. A szakmai munkánkat azonban elismeri az a tény, hogy ebben a szezonban hét játékost adtunk a felnőtt válogatottnak.

- Nincs benned hiányérzet, hogy számodra soha nem ajánlották fel a felnőtt válogatott szövetségi kapitányi pozícióját?

- Akik a kapitányi posztra kerültek, szinte soha nem a női vonalról kerültek oda. Ez a női kapitányi poszt kicsit olyan, mint egy állami intézménynél a vezetői kinevezés, vagyis egy bizonyos körbe kell ahhoz mozogni, hogy megbízzák a feladattal. Ha egy cégnél az alapszinten kezdesz, évek alatt fellépdelhetsz középvezetői szintre, de ennél feljebb igazából soha nem jutsz. Én egy vidéki srác vagyok, aki olyan helyről jön, ahol soha nem volt vízilabda, mely azt jelenti, hogy nincs olyan jelegű támogatottságom, ami egy elnökségben többletszavazatot jelent. Így a kapitányok többnyire fővárosi csapatokból került kinevezésre. Bizonyos szinten ez rendjén is van, hiszen mindenki a saját vonalát próbálja meg erősíteni. Tehát ez nem úgy néz ki, hogy van egy objektív, az elmúlt öt, vagy tíz évet felkaroló pontrendszer, ami alapján a legtöbb pontot gyűjtő szakember lesz a kapitány, mert nagy valószínűséggel erre ő a legalkalmasabb, hanem ez abszolút szubjektív döntés után dől el. Aztán az, hogy ez jó, vagy rossz döntés volt-e, az a következő világversenyek alapján eldől. Olyat azonban még soha nem hallottam, hogy azt mondták volna, rosszul döntöttünk, de olyat már igen, hogy eljött a váltás ideje. De ezen kár moralizálni, hiszen ha egyszer úgy gondolja a felső vezetés, hogy rám bízná ezt a feladatot, akkor majd meg fognak keresni. Nem igazán tartok attól, hogy ez hamar be fog következni. Ebből adódóan nem fogalmazódott meg bennem, hogy elvállalnám-e a feladatot, hiszen támogatottság nélkül nem lehet a kapitányi tisztet elvállalni.

- Számos sikert értél már el a csapataiddal. Melyiket tartod a legfényesebbnek?

- Ezt inkább időszakokban tudom megfogalmazni. Az első az volt, amikor eljutottunk odáig, hogy magyar bajnokságot nyertünk. Közben Magyar Kupa döntőn szerepeltünk, és átvettük az akkori trónt a jogos tulajdonosától, a Szentestől. Attól kezdve öt éven át abszolút egyeduralkodóivá váltunk a magyar női vízilabdában. Közben évről évre megszokott szereplői voltunk a Bajnokok Ligája legjobb négyesének, ahol háromszor harmadikok, de másodikak is voltunk. Ezt követően történt az első generáció váltás. Ekkor a Tiba Zsuzsa, Zaintleitner Krisztina vonalat váltotta fel a Brávik Fruzsina, Poszkoli Rita, Szűcs Gabriella fémjelezte csapat, miközben azért Primász Ágnes, Benkő Tímea és Benkő Nóra maradtak velünk. Ez 2011-ig tartott, miközben három bajnoki címet nyertünk, és LEN Kupa döntőt játszottunk.

Ezt követi a harmadik generációnk Gurisatti Grétával, Horváth Brigittával, Ziegler Diannával, Kasó Orsolyával, Garda Krisztinával, miközben folyamatossá vált a fiatalok beépítése. Így került be Vályi Vanda, Vályi Fanni, Mchunu Hlengiwe, Szilágyi Dorottya, akikkel nyertünk egy Magyar Kupát, és idén a bajnoki ezüst mellé egy LEN Kupát. Az előbbiekből adódik, hogy nem tudom megmondani, melyik ezek közül a legfényesebb. De az, hogy egy európai kupasorozatot meg tudtunk nyerni, az óriási siker, és erről is beszélnek a legtöbbet, miközben az elmúlt években nagyon sokszor voltunk hasonló szinten. Volt, amikor bajnokságot nyertünk, és a LEN Kupában másodikak voltunk, most ez éppen fordítva történt. De a kupasiker egyre nagyobb értéket képvisel, hiszen maga a sportág évről évre erősebb lesz, egyre képzettebbek a játékosok, egyre több játékosból állnak a klubok. Ma ott tartunk, hogy létezik négy, öt olyan profi klub, melyeket kimondottan azért vásárolnak össze, hogy Euroligát nyerjenek. Mi az idén két ilyen csapatot, az Olympiakos Pireaust, és az Orizzonte Cataniát le tudtuk győzni.

- Milyen változást hozott a számotokra a TAO rendszer?

- Amíg nem volt TAO mi addig is hasonló koncepcióval működtünk, de amióta van, azóta az utánpótlás bázisunk az öt, hatszorosára duzzadt. Ennek az az oka, hogy több edzőt tudunk foglalkoztatni, a sportolóknak olyan feltételek tudunk teremteni, ami vonzóvá tudja tenni a vízilabdázást. Hiszen egy kisiskolás gyermeknek nem feltétlenül az az elképzelése, hogy olimpiai bajnok legyen, hiszen nem is tudja, hogy ez mit jelent. De olyan fizetést tudunk adni az edzőknek, az oktatóknak, hogy elégedetten tudjanak foglalkozni a gyermekekkel, és ne azon kelljen gondolkodniuk, hogy hol vállaljanak másodállást, és hogy holnap miből fizetik ki a csekkeket. Emiatt a kicsikkel készségesen, kedvesen, derűsen, szakszerűen, türelmesen foglalkoznak, miközben a gyermekeknek tudunk adni sportfelszereléseket, sporteszközöket, olyan pályafelületeket, melyeken kipróbálhatják magukat, és meg tudjuk oldani a versenyeztetésüket, utaztatásukat. De szabadidős programokat is, melyek valóban vonzóvá tudják tenni a kislányok és kisfiúk számára ezt a közeget. Eközben olyan közösségeket tudunk építeni, hogy jól érezzék magukat, melynek következtében elérhetik azt a célt, hogy akár bekerüljenek felnőtt csapatunkba. Van olyan korosztályunk, melyet Brávik Henrietta vezet, ahol 45 gyermek sportol. Annak idején ez a teljes egyesület létszáma volt. És ha ezt évről évre tudjuk hozni, akkor jó eséllyel nem csak a magyar, hanem a világ női vízilabdázásának abszolút meghatározójává válhatunk. Ez városunk életében biztató jövőkép, melyre egy egész ország is büszke lehet, hiszen világszinten építünk valamit.

A rovat további hírei: Sport

Szép hétvégi győzelmek

Szép hétvégi győzelmek

2018. október 22. (hétfő)

Az NB II-es felnőtt bajnokságban nagy küzdelem után, míg az Ifjúsági bajnokságban meggyőző játékkal szerezte meg sikereit a DSE Röplabda Akadémia.

Nyitva maradt a továbbjutás kérdése!

Nyitva maradt a továbbjutás kérdése!

2018. október 21. (vasárnap)

Ma ismét Debrecenben lépett pályára a Dunaferr SE NB I-es csapata, ám ezúttal a Magyar Kupa nyolcaddöntőjének első mérkőzésén.

A Grosics nyerte a rangadót

A Grosics nyerte a rangadót

2018. október 21. (vasárnap)

Az NB III-as labdarúgó bajnokság közép csoportjának 11. fordulójában a Dunaújváros PASE ezúttal Gyulán kapott ki egy góllal.

Át kell lendülni a nehézségeken!

Át kell lendülni a nehézségeken!

2018. október 21. (vasárnap)

Az első helyszíni edzéseken is túl van a Dunaferr SE válogatott tornásza, aki sérülésektől sem mentes időszak után vesz részt a tornászok világbajnokságán.

Hibátlan utánpótlás

Hibátlan utánpótlás

2018. október 21. (vasárnap)

A Dunaújváros PASE labdarúgóinak mind a négy utánpótlás együttese magabiztos győzelemnek örülhetett a korosztályos bajnokságok legutóbbi fordulójában.

Eger várát is bevették a vízilabdázók

Eger várát is bevették a vízilabdázók

2018. október 20. (szombat)

A gólokban gazdag első negyed után magához ragadta az irányítást, s végül 16-9-re nyert Egerben a DUE-Maarsk Graphics női vízilabda csapata a bajnokság negyedik fordulójában.

Más súlycsoportban

Más súlycsoportban

2018. október 20. (szombat)

Kiütéses, 43-14-es sikert aratott a svájci Spono Eagles elleni EHF Kupa selejtező visszavágóján a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia csapata, mely kettős győzelemmel jutott tovább a sorozat következő fordulójába.